Hosszú hétvége

Összességében nagyon jól telt a hétvége. Szombaton szülinapi "buli" volt, a sógornőm a hétvégén lett 16 éves. Aztán meg anyuhoz mentünk a Balcsira. Úgy terveztük, hogy majd nagyokat sétálunk a Balaton parton. Jól nem lett belőle semmi, mert eléggé fújt a szél.
Vasárnap délután voltunk "babaturiba" :-) Nagyon sok szép dolgot sikerült szerezni. Luca nevében is köszönjük Vikinek, és a fiúknak. Azt hiszem előnyös üzletet kötöttünk mindkét részről. ;)
Már nem sok dolog van, ami hiányzik, és ez nagy örömmel tölt el. Kell még a pelenkázó komód (ez méretre készül, olyan lesz, amilyet mi szeretnénk), a pelenkázó rátét, orrszívó porszívó, pár babaruci, pl amiben hazahozzuk. Meg a babakozmetikai cuccok hiányoznak, de azokat nem is akarom megvenni túl korán.
Gondoltam teszek fel fotókat a szerzeményekről, de lenn hagytuk anyunál, mert ott több a hely, és a fotó lehetősége később merült fel bennem. De majd ha már kész lesz a babaszoba, akkor fotózok is. No, erre még várni kell kb két hónapot.
Gyeremekem nagyon aktív. Tegnap este nem tudom mi volt vele, az esőt érzete-e vagy valami más volt a háttérben, de olyan derbit levágott, hogy már nevetnem kellett. :)

Ami az előzőből kimaradt :)

Tegnap este miután végetért a lakóközösségi szeánsz, elnyúltam a a kanapénkon. Először arra lettem figyelmes, hogy mintha lebbent volna a felsőm. Gondoltam biztos halucinálok, de azért felhúztam, és lejjebb toltam a nadrágom, mert éreztem, hogy azért van valami rendezkedés a hasamban. Ekkor megint láttam a szemem sarkából azt a hullámzó mozgást, amit az előbb is látni véltem. Na ekkor már valami felettébb gyanús lett. Lecsupaszítottam a hasam, és meredten néztem, hogy most akkor derüljön ki, hogy én vagyok a hülye, vagy van valami történés.
Nem én voltam a hülye :-) Az én kis lánykám hatalmas box edzés közepén volt. Elég vicces volt így kívülről is látni, hogy egy egy helyen pár pillanatra megemelkedik a hasam. Először nagyon misztikusnak, már-már földöntúlinak tűnt, de egy idő után csak nevetni tudtam, ahogy hullámzik a hasam. Kíváncsi vagyok, hogy ez mennyire fog állandósulni. Mert ugye belülről már megvan ez az érzés jó ideje, de kívülről még most láttam először.

Egy nap az egészségügy jegyében

Tegnap délután védőnőhöz kellett mennem. Nem tudom itt írtam-e, de nem a szívem csücske ez a látogatás. Egészen tegnapig. Nem tudom mi volt a levegőben, de nagyon kedvesen normálisan megbeszéltünk mindent. Közel egy órát voltam nála. Mivel pont ott volt, bemutatott a leendő doktor néninek is. A doktor néni így elsőre, egy nagyon kedves, csupaszív néni. Nem fiatal, de nagyon fiatalosnak tűnik. Megbeszéltük, hogy reméljük mindketten, hogy csak a kötelező találkozások alkalmával lesz egymáshoz szerencsénk. Ezt is letudtam, bár még van időnk, nem is kevés, mire szükség lesz rá. A védő néni megdícsért, hogy milyen szépen rendben vannak az eredményeim, leszámítva a kis gigszert a cukrommal. De hogy emiatt meg nem kell aggódnom, nem kórosan magas.

Miután itt végeztem, elvágtattam a saját házi orvosomhoz, mert pénteken mondta a nőgyógyász, hogy kell szednem vasat, csak annyira beszélgettünk, hogy felírni elfelejtette. Szóval elementem a doki bácsihoz. Amikor a terhességem elején voltam nála a pecsétekért elég furcsa volt velem. De most!!! Őt is mintha kicserélték volna. Kérdezgetett, hogy hogy érzem magam, minden rendben van-e, még poénkodtunk is, hogy milyen jó, hogy mi emberek nem olyanok vagyunk, mint a bálnák, mert hogy ők hosszú ideig vemhesek, vagy olyanok, mint a nyulak, mert ők meg szaporodnak rendesen, és rövid ideig vemhesek. Persze itt elhangzott egy-két irónikus megjegyzés minden jelen levő részéről a saját termetét illetően. Beszéltünk az IR-ről is. Egész jól állt hozzá, bár mondta, hogy hajalamosak mostanában mindent arra fogni, bár látja a papírjaimból, hogy nálam tényleg az van. Szóval itt is minden pozitív volt.

Aztán otthon kutyasétáltatásból hazafele összefutottam a ház egészégügyisével. Na vele is kibeszéltünk minden aktuális történést. Úgyhogy a tegnapi nap az egészégügy jegyében telt. Legalábbis ami a délutánt illeti.

Megvagyok...

...még, ha nem is írok minden nap :) Mert megkapom ám néha innen-onnan, hogy milyen régen írtam. Ha nem történik semmi olyan, akkor nem írok, bár most van történés, de kellett pár nap, hogy összeszedjem magam egy kicsit.
Szóval megjártam a diabetológiát. Szigorú diéta, és rendszeres, hetenkénti ellenőrzés, ami vérvételből, és doki látogatásból áll. Nem is a diéta miatt borultam ki igazán, hanem egy kedves egészségügyi dolgozó stílusán, és azon, hogy hetenet fél napot ott kell töltenem. A folyamat a következő: reggeli, majd egy óra múlva jelenés a vérvételen, kb két óra várakozás az eredményre, majd doktor néni látogatás. Persze eddigre majd tök sokan lesznek. Bejelentkezni ugye a betegfelvételen addig nem tudok a doki nénihez, amíg nincs meg az eredmény, mert előbb ugye nem tudok bemenni, hiába vagyok ott. Vagyis számításaim szerint jó, ha délre végzek. És ez így lesz minden áldott kedden. A diéta szépen megy, majd jövő héten kedden kiderül, hogy az étrendem mennyire tetszik ennek a szimpatikus néninek. Ő nem a doki néni, hanem aki a vérvételt csinálja, meg a diétás oktatást tartotta. Én csak azt remélem, hogy nem lesz belőle a munkahelyen probléma, hogy ennyit nem vagyok.
Luca vígan elvan odabenn. :) Egyre izmosabb ez a gyerek....a legújabb, és a frászt hozza rám, hogy délelőtt hiperaktív :) , délután, kora este meg szinte semmi mozgás. :(
Tegnap érdekes élményem volt a buszon, hazafelé. Egy familiárisan felülpigmentált, 10-12 év körüli gyerek az amúgy is zsúfolt buszon a hátizsákjával a hátán felpréselt az üléstámlára, ami előtt álltam. Ok egyébként sem látszik még nagyon az állapotom, meg kabátban aztán végképp nem, de úgy kiakadtam, hogy lekiabáltam a haját, hogy nem igaz, hogy nem látja mennyien vannak, és vegye már le a hátizsákját. Persze mindenki engem nézett a jelenet miatt. A bőgés szélén álltam....Még szerencse, hogy mostanában nem járok annyit tömegközlekedéssel.
Ma délután megyek védőnőhöz. Na ő a másik kedvencem. Kíváncsi leszek, hogy mit mond!
Majd beszámolok :)