Egy igazi tavaszi hét :)

Azt hiszem nem fogok nagyon görcsölni a bejegyzéseken, valószínű azért hetente "jegyzetelek", de majd meglátjuk.
Esemény dús héten vagyunk túl. Először is sikeresen vettük az első akadályokat a betegség után. Bár az első munkanapok kicsit kimerítőek voltak, azért jól viselte mindenki a megpróbáltatásokat. Luca ügyesen visszaszokott a csanába. :) Ez nekem nagyon szívet melengető volt, mert hogy őszinte legyek féltem, hogy mennyire lesz nehéz közel két és fél hét után az újrakezdés. Jelentem, nekem ment nehezebben. :)
Visszatérve a dolgos hétköznapokba, Luca ismét rengeteget fejlődött. Biztosan hatása van annak, hogy nagyobbakkal van körülvéve. Simán feláll valamiben kapaszkodva, és ha ez a valami valakinek a keze, akkor lépegetni is próbál. Azt hiszem a következő hétvégén mehetünk babacipőt venni, mert ha így folytatja, akkor a húsvéti nyuszi futha előle :) Ami furcsa volt még, hogy eddig inkább a kúszást részesítette előnyben, a mászással szembe, viszon a múlt héten valami történt, mert elkezdett villám sebességgel mászni. Kicsit ki is vagyok miatta, mert bármit csinálok, fél szemmel rajta kell legyek, mert egyik pillanatban itt, a másikban a szobának pont az ellenkező oldalán. És tudja, hogy rosszban sántikál, mert a szeme sarkából figyeli, hogy figyeljük-e. Ha megközelítette a cél objektumot, akkor felnéz, és vigyorog, hogy én ezt bizony most elértem, és bizony itt most valamit tenni fogok. A TV alatti fiókos szekrényke veszélyben van. Simán pakol ki/be (inkább ki). Hol van már az, amikor letettem a szoba közepére, és ott maradt, játszott, helyváltoztatás nélkül. És hol van az az énem, aki akkor azt kívánta, hogy a kicsi lánya mozogjon :)
A hét közepe igazi piros betűs nap lett ;) Végülis így kerek a történet, előtte is kilenc hónap, utána is kilenc hónap. Vártam is meg nem is ezt a napot. Így legalább tudom, hogy annyira nem kuszálódtak össze a hormonjaim. A védő néni szerint ez még teljesen rendben van így.
A hétvégét messzimamánál töltöttük. Nagyon szuper volt. Nyugi, friss levegő, igazi tavasz! Voltunk sétálni a Balaton partján. Hihetetlen, hogy már mekkora élet van. A jó idő előcslogatott mindenkit, horgászt, biciklist, sétálót, éttermest és fagyist. Megetettük a hattyúkat és a kacsákat. Luca nagyon élvezte, hogy legálisan dobálhat. Bízom benne, hogy nem az maradt meg benne, hogy a kenyér falatkákat dobálni lehet. ;)
Vasárnap korán haza indultunk, mert apa kitalálta, hogy vagyünk egy gyerekülést a biciklire, és menjünk el biciklizni. Júj, nagyon szuper volt. Bár elég nehézkesen indult a dolog, mert egyrészt felszerelni a gyerekülést sem volt könnyű, másrészt az összes biciklink összes kereke lapos volt. Miután minden akadály elhárult, kerekeztük egyet, kihasználva az óraállítás előnyeit. A nap végén kicsi és nagy egyaránt kinyúlt, nem is gondolva milyen nehéz lesz a másnap reggel :)

Kerek a világ

Most tényleg így érzem. Szerencsére a betegségeken túl vagyunk, és lassan minden visszakerül a régi kerékvágásba. A hosszú hétvége nagyon jól telt, és sajnos nagyon gyorsan. Csütörtökön már jól voltam. :) Egyetlen negatívuma a hétvégének erre a napra tehető. Épp a reggelinket csócsáltuk, és azon elmélkedtünk, hogy mi legyen az ebéd, és mit csináljuk a nap hátralevő részében, amikor megszólalt a telefon. Két hónap után eszébe jutottunk anyósnak. Mondta, hogy már elege van a veszekedésből, és hogy menjünk ki hozzájuk ebédre. Ott lesz az egész család. Kimentünk, de elég furán éreztük magunkat. A menü természetesen a szokásos Zsámboki menü volt (húsleves, rántott hús). Luca evett mielőtt elindultunk, így legalább rá nem kellett gondolni ;) Olyan idegennek éreztük magunkat. Igazából senki nem volt ránk kíváncsi. Luca bárkihez került fél percen belül ordításban tört ki. Majd itthon megfejtettük, hogy attól, hogy látta őket 3-szor, legutóbb két hónapja, számára még idegenek.
Pénteken viszont mindenki vigasztalódott :) Kerianyuék jöttek este. A pasik elmentek sörözni, mi meg csajos estét tartottunk. Volt mit kihevernie mindenkinek.
Szombaton még volt kajánk,  így nem kellett főzöm. Nyugodt lelkiismerettel mentem 10-re Adriennhez ruhapróbára. Csodálatosan szép lesz a ruhája, és ő is :) Egészen kivirul az arca, amikor magára ölti az ekrü színű csodát :) Miután végeztem hazafelé vettem az irányt. Kis kitérőt tettem az Árkádba, mert volt egy munkahelyi "kiküldetésem".  Gyors ebéd után pedig irány a Liget. Nagyon jó volt megint ott sétálni. :) Bár Luca kicsit nyűgös volt, nem akart a babakocsiban megmaradni. Így elmaradt a lángos (nem is volt szó róla ;) ), és hamar hazafelé vettük a lépteinket. A Pecsa tövében ettem egy fagyit, apa meg kapott egy sört. Kell ennél több? Tudunk élni! :)
Most csak azt sajnálom, hogy már vasárnap van. Luca most alszik, de azért még elmegyünk egyet sétálni, bár eléggé fúj a szél. :( De én azt mondom, hogy végérvényesen TAVASZ van. Elegem van a szürkeségből és a hidegből.
Kicsit félek a holnaptól, de bízom benne, hogy könnyen visszarázódunk a hétköznapokba. Nekem muszáj lesz, mert elég sok elmaradt munkám van úgy is, hogy azért itthonról dolgoztam.
Pénteken volt 9 hónapja, hogy a kicsi lány megszületett. Most jöjjön egy kis számadás, hogy hol is tartunk:

A legtöbb baba

• hangokat kombinál
• egyre ügyesebben állhat kapaszkodva

a hangokkal nincs gond, néha jó egy kis csönd is :) Igen, áll is, de inkább csak térdel. Rá ér még állni szerintem

A babák fele

• két ujjal (hüvelyk- és mutatóujjal) megfog tárgyakat
• felül
• a bútorok mellett közlekedhet  - ezt még nem teszi, illetve nem állva közlekedik ;)
• tárgyakat összeüt
• szótagokat ismételget (pl. ba-ba
• nevére figyel, tiltást ért - érti a tiltást, de nem reagál rá, csak a szeme sarkából figyel, hogy mikor kezdheti újra
• ismerőssel huncutkodik, az idegentől tart
• öltöztetésnél kezét, lábát dugja

Néhány baba

• bármivel jól eljátszik - csodálatosan eljátszik egyedül, ha közben látótávolságon belül vagyunk.
• sajátos nyelven nevezi a szüleit

A 9. hónapban a baba már 1-2 percig egyedül is megül, kapaszkodva ülőhelyzetbe húzza magát. Oldalra és előre tud hajolni, anélkül, hogy felborulna. Vannak, akik kúsznak, vannak, akik négykézláb csúszkálnak a térdükön, egyesek kizárólag hátrafelé vagy oldalra haladnak. Olyan baba is akad, aki a fenekén ülve a lábával hajtja magát előre. Ül és mászik, párhuzamos a fejlődés. Álló helyzetből tovább próbálkozik a leüléssel, de most még többnyire csak elengedi, amibe addig kapaszkodott, és a fenekére huppan. Közben hátradőlhet, leesve a fejét is beütheti, de ez többnyire nem komoly baleset. Ha lábai leérnek a földre, egy-két lépést is megtehet. - szálfa egyenes derékkal ül, egész hosszú ideig. Kúszni villámsebességgel kúszik, mászni lusta. Inkább hasra vágja magát, és kúszik. Álló helyzetből még nem próbálkozik üléssel. Lépegetni imád, és keresi is a lehetőséget, hogy mikor nyomhatja ki magát állásba.

A játékokkal egyedül játszik, a tárgyakat dobozba vagy vödörbe ki- és bepakolja, tornyot még nem épít, de mindig ledönti, a fiókokat kipakolja, a tárgyakat eldobálja. A szobában már nem lehet egyedül hagyni, az asztalterítőt már lehúzhatja (a tányérral, üvegpohárral, ollóval együtt). - tornyot borogat, és nagyokat kacarászik közben. Dobálni is szeret, csak legyen aki lehajol, és visszaadja.

Az étellel is nagy élvezettel játszik (nem rosszaságból!), szétkeni, beleturkál, ledobja. Mutatóujjal rábök arra, amit szeretne megkapni. Az "elengedés" fogalmát érti és szívesen gyakorolja. A "kérem"-re reagál. - Elengedni nem szereti amit megkaparintott, de azért akad olyan, hogy együttműködik.

Nevére már figyel, esetleg ismételgeti is. Ismételget hangokat, utánozza a beszédet, anélkül, hogy konkrétan értené. Felhívja a figyelmet, pl. kiabál, dalol. Elkezdi utánozni a szülei viselkedését. - "beszélgetni" beszélget. A legédesebb, amikor bölcsiből hazafelé "elmeséli", hogy mi történt. :)

 

 

Még mindig a betegségről

Visszanéztem, és az elmúlt időben minden bejegyzésem betegségről szólt. Akkor még nem tudtam, hogy nincs vége a megpróbáltatásoknak. Túléltük a fosós-hányóst, de bizony van ennél rosszabb is. Amikor az előbb említettből kialakul egy hugyúti fertőzés. Bizony már a második. Újból kórház :( a látogatási tilalom közepén. Valami borzalmas volt, pedig múlt szerdán mentünk, pénteken jöttünk is haza. Persze utána még menni kellett vissza kezelésre, de legalább itthon voltunk. :) Természetesen ezt a "wellness-t" sem úsztam meg betegség nélkül. Bár a múltkori kellemetlenebb volt, a mostani a gázosabb. Lázzal, majd torokfájással kezdődött. Végül doki lett belőle, és táppénz. Azt mondta az orvos pihenjek sokat. Mosolyogtam, mert egy 9 hónapos mellett pihenni azt végképp nem lehet. :) Na meg egy kb 6 nm-es kórházi kórteremben szórakoztatni. Mert ez is kihívás volt ám!
De reméljük ennek vége, és túl vagyunk a nyavalyákon, itt a tavasz, és melegszik az idő :)
Egyébként hihetetlen mennyit fejlődik a kisasszony napról-napra. Ott tartunk, ha így halad, akkor ma-holnap áll, és utána a menés sem lesz messze. Hihetetlen mekkora mozgásigénye van. Ha nem a padlót "takarítja", akkor újabban a kutyát terrorizálja. Szegényem még nem tud különbséget tenni a plüsskutya, és az élő között, ezért néha megcincálja Maszatot. Szerencsére békés jószág, és tűri. :)

Megint beteg :(

Csak önmagam tudom ismételni: Én ezt az állapotot nem fogom tudni soha megszokni!!! Szörnyű, és még annál is rosszabb. De hogy érthető legyek.  A héten szinte minden nap apa azzal jött haza a bölcsiből, hogy Luca összekakilta magát. Nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki, mert olvastam, hogy fozgásnál lehetséges hasmenés. Lucának meg ezerrel jönnek a fogai. Na de a csütörtöki telefon hazavágott rendesen. Először csak annyi volt, hogy Luca megint trottyolt, és hogy nyálkás a végtermék. Telefont a doktornéninek, ő normaflore-t javasolt. Meg is vettem ebédkor, majd jött az újabb telefon, hogy már hány is. Na itt kezdődött minden. Apa Lucáért, majd orvoshoz, én meg rohantam "utánuk" a munkahelyemről. Rezgett a léc rendesen, hogy most kórház, vagy sem 10 percenként kellett 20 ml teát belediktálni, ha bennmarad, akkor hurrá, ha nem, akkor irány a kórház. Az első kanyar nem volt sikeres, de nagyon nem akartam bemenni. Mondtam apának, hogy még egy próbát tegyünk, megszoptatom. Na az sikeres volt, benn maradt. De szegény kisbogár annyira le volt gyengülve, hogy még ülni sem tudott. Sőt, némán tűrte az orrszívást. Azt, amit előtte csak kiabálva tudott elviselni. Nagyon rossz volt így látni. Pénteken folytatódott a küzdelem a vírusok ellen. Látszólag minden ok volt, aztán jött a szombat hajnal. Újra lázas lett, nem ivott, nem evett. Teljes kétségbeesés közepette mentünk az ügyeletre, ahol millióan voltak. Apa telefonált a doktornéninknek, és mondta, hogy menjünk a Madarászba. Na itt kifogtunk egy doktornénit, aki nekem nem volt szimpi. Látszott rajta, hogy fogalma sincs mit tegyen. Úgy értem ezt, hogy ha nem a mi doktornénink szólt volna neki az érkezésünkről, akkor elküldött volna bennünket. Felvette Luca adatait, majd vért vettek tőle, és vizeletet próbáltak. Persze, ez utóbbi nem sikerült. Hiába itattunk, inkább kakilt, mint pisilt. Aztán apácska elunta a hiábavaló küzdelmet, és  szólt ismét a dokinak, hogy akkor most döntsük el, hogy befektetnek bennünket, vagy engedjenek haza. Meglett a vérvétel eredménye, ami nem rossz, de vírusfertőzésre utal. Ott álltunk, és úgy tűnt, hogy nekünk kell azt "kérni", hogy vegyék fel kislányt kezelésre. Egyáltalán nem volt határozott a dokinéni. Végül úgy döntöttünk, hogy mivel látogatási tilalom van, és úgyis csak itatnák ott is első körben, akkor inkább hazajövünk, és ha kell visszamegyünk. Szerencsére nem kellett. Kérdezgettük, hogy mit tegyünk, hogy igyon, meg mit adjunk enni, de a segítséget inkább az ottani nővérektől kaptuk meg.
Sok tanulsága van az egész betegségnek. A legfontosabb, amit a kistesónál nem fogok elkövetni az az, hogy akármennyire is az az ajánlás, hogy  6 hónapig nem kell a babának más, csak anyatej, én bizony már akkor megtanítom inni, CUMISÜVEGBŐL! Igen abból, és bizony egy étkezést mindig lefejt tejjel kapja cumisüvegből. Most mi nagyon sokat szenvedünk Lucával, hogy igyon. Ez mind a fentiek hiánya miatt van. Szegényem meg most szenved, mert nem tudja, hogy hogy kell inni. Majd csak túl leszünk ezen is, és akkor már csak egy távoli emlék lesz ez a pár nap.
Az "új munkahelyem" jó. Szerintem, ha belejövök nagyon fogom szeretni. Változatosnak ígérkezik, és ez jó! Bár most egy kicsit meg vagyok ijedve, mert most jön a nagy ugrás, mert a héten már leszek egyedül is. Sajnálom, hogy a pénteket nem tudtam kihasználni, de ügyes nagy lány vagyok, és megoldom egyedül, illetve kérek telefonos segítséget :)