Két napi kényszer "koplalás" után úgy tűnik, hogy ma minden jól alakul evés téren Lucával.
Reggel még otthon betolt egy szelet párizsis kenyeret, majd a bölcsiben is evett, és megivott KÉT!!! pohár kakaót. Nem is értem, mert eddig otthon nem nagyon akarta inni. A tízórai gyümölcslé eddig sem volt gondt.
Aztán jött az ebéd....már reggel ezen stresszeltem! DE, evett a paradicsomos krumliból és a fasírtból is! Ez nagy szó, mert otthon nem nagyon ette meg a paradicsomos dolgokat. Remélem, elindult egy folyamat, és nem lesz gond az ebéddel sem.
Reggel mondjuk volt egy kis affér, mert nem a saját gondozó nénink jött ki Lucáért, és nem tudtak elköszönni apával. Utána volt nagy sírás, és nem csak Lucát viselte meg, hanem apát is. Amikor elmesélte az esetet, engem is szíven ütött. Szóvá is tette, hogy azért ezt nem így kellene, főleg úgy, hogy ez volt a 3. fél napja. Ha minden jól megy, akkor pénteken már ott is alszik. Azért örülök, hogy viszonylag könnyen veszi az akadályokat, annak ellenére, hogy igyekeztek elrettenteni bennünket a változás okozta nehézségekkel.
Még nem tudja, de ma kap valami apró meglepit, hogy ilyen ügyes volt! :)
2012. szeptember 26., szerda
2012. szeptember 25., kedd
Hát ez is eljött
Tegnap megkezdődött a bölcsis élet az államiban. Eddig úgy tűnik, hogy jól veszi az akadályokat Luca. A gyerekekkel elvan, a gondozó nénivel még annyira nincs nagy szerelem. De mit várhatunk egy 15 hónapostól, aki látta két órát? Viszont ma már egyedül van benn a csoportban. Apa kinn az öltözőben. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz a vége. Amitől tartok, az az ebéd. Ki van rakva a heti étlap, a reggelivel, tízóraival, uzsonnával nem lesz gond. Ott a nagy többséget meg fogja enni, vagy legalábbis eszik majd belőle. Viszont az ebéddel lesznek gondok. Mert mi ilyet, hogy kapor mártás, nem eszünk. Aztán az is lehet, hogy majd látva a többit, simán megeszik mindent, vagy legalábbis kóstolgat. Mert otthon is azt veszem észre, hogy érdekli, hogy mi mit eszünk, de egy-egy falatnál többet nem nagyon akar enni.
Ezen felül nagy izgalom van a házunk táján. Egyrészt ugye most van a terheléses cukor vizsgálat, és izgulok, hogy mi lesz a vége. Persze a héten nem biztos, hogy megtudom az eredményt, mert 11-13-ig lehet menni a leletért. Én ugye nem tudok menni, István pedig Luca miatt nem annyira mobil a héten. Azért teszek egy próbát, hogy hátha csak annak az egynek az eredményét megmondják.
Másrész meg ugye már nem sok van vissza a költözésig. A hétvégén már gőz erővel csomagolni fogunk. Kicsit, na jó, nagyon izgulok miatta, mert 4 éve sem volt egyszerű a költözés, és akkor még nem is volt ennyi cuccunk, illetve nem volt Luca és Maszat. Hogy ők hogyan fogják viselni, az rejtély! Én rosszul, azt már most tudom.
Ezen felül nagy izgalom van a házunk táján. Egyrészt ugye most van a terheléses cukor vizsgálat, és izgulok, hogy mi lesz a vége. Persze a héten nem biztos, hogy megtudom az eredményt, mert 11-13-ig lehet menni a leletért. Én ugye nem tudok menni, István pedig Luca miatt nem annyira mobil a héten. Azért teszek egy próbát, hogy hátha csak annak az egynek az eredményét megmondják.
Másrész meg ugye már nem sok van vissza a költözésig. A hétvégén már gőz erővel csomagolni fogunk. Kicsit, na jó, nagyon izgulok miatta, mert 4 éve sem volt egyszerű a költözés, és akkor még nem is volt ennyi cuccunk, illetve nem volt Luca és Maszat. Hogy ők hogyan fogják viselni, az rejtély! Én rosszul, azt már most tudom.
2012. szeptember 6., csütörtök
Ma nagyon rossz kedvem van
Régen volt egy reklám, aminek az volt a szlogenje, hogy vannak napok, mikor minden nehezebb....hát ez a mai egy ilyen.
Pedig jól aludtam, és a reggel is jól indult. Aztán valahogy minden negatív irányt vett. Hibáztam a munkám kapcsán olyanba, amibe nem szoktam (jó következménye nincs, kijavítottam, de engem zavar). Aztán van ugye a lakás projekt. Valahogy az sem akar összejönni. Nem tudom, hogy miért! Végre eldőlt, hogy melyik lakásba szeretnénk mi beköltözni, erre most azzal vannak sorozatosan problémák, amit mi szeretnénk kiadni. Sajnos ma ráébredtünk, hogy nem elég, hogy van valaki, aki folyamatosan megkeseríti az életünket, még nagyobb bajt is tud okozni "jószándékával", mint ami van. Részleteket nem akarok ezen a fórumon írni, mert ki tudja, hogy nem jut-e el az illetőhöz is.
Aztán ma munkába menet még egy érdekes dolog történt.
Az előzmények, röviden. Van egy lány, akivel kb 3 évig "laktam" együtt egy szobában. A kapcsolat jó volt, így utólag már nem nevezném barátinak, bár akkor annak hatott. Aztán ahogy teltek az évek, elkerültünk egymás mellől, de a sors még is úgy rendezte, hogy időről időre találkozzunk. Én akkor még naivan azt gondoltam, hogy a kihagyások ellenére barátság van köztünk. Úgy alakult az életünk, hogy pár éve egy irodaházban dolgozunk, néhány emelet választ el bennünket. A kezdeti örömködése e ténynek pár közös ebédben és egy-két munkaidőn kívüli találkozásban merült ki. Majd én férjhez mentem, vártam Lucát. Boldogan írtam neki is az sms-t azon a késői órán, majd egy rövidke gratuláció után semmi reakció. Persze a képekről a linket is küldtem, de minek. Gyakorlatilag addig, amíg vissza nem tértem dolgozni, és egy reggelen újból össze nem futottunk semmi érdeklődés nem volt. Mondjuk én sem érdeklődtem felőle, de én azt gondolom, hogy nekem volt több elfoglaltságom az utóbbi időben. Majd ezek után a FB-ról értesültem, hogy férjhez ment. Azért kicsit ez is rosszul esett, de még ekkor túlléptem rajta. A nagy pofon ma reggel ért. Épp a metró kijáratánál a princessnél (tudom, fehér és cukros, de kellett :) ) álltam reggeliért, amikor jött fel a mozgólépcsőn. Tudtam, hogy egy irányba megyünk, köszöntem, majd a kedves "barátném" tovább vonult. Percekig nem tudtam az esetet hova tenni, nagyon lehangolt. Most már csak azt nem tudom, hogy én változtam-e meg az elmúlt 10-15 évben ennyire, vagy ő ? De lehet, hogy én, mert nem ez az első ilyen eset az elmúlt időben, hogy rá kell döbbenjek, hogy akit barátnak hittem, az valójában nem is az. Mondjuk legalább most már kezd tisztán körvonalazódni, hogy ki az, akire bizton számíthatok, ha szükségem van pár jó szóra, vagy egy kis fenékbe billentésre.
Na azért ennyire nem vészesen borús a helyzet!!! Mert az élet szép, jól vagyunk. A kis pocaklakó meg szépen növöget :) Ja, és nagy hír, és örvendetes, két számmak kisebb maminadrág kell most, mint másfél évvel ezelőtt :))) Juppiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!
Pedig jól aludtam, és a reggel is jól indult. Aztán valahogy minden negatív irányt vett. Hibáztam a munkám kapcsán olyanba, amibe nem szoktam (jó következménye nincs, kijavítottam, de engem zavar). Aztán van ugye a lakás projekt. Valahogy az sem akar összejönni. Nem tudom, hogy miért! Végre eldőlt, hogy melyik lakásba szeretnénk mi beköltözni, erre most azzal vannak sorozatosan problémák, amit mi szeretnénk kiadni. Sajnos ma ráébredtünk, hogy nem elég, hogy van valaki, aki folyamatosan megkeseríti az életünket, még nagyobb bajt is tud okozni "jószándékával", mint ami van. Részleteket nem akarok ezen a fórumon írni, mert ki tudja, hogy nem jut-e el az illetőhöz is.
Aztán ma munkába menet még egy érdekes dolog történt.
Az előzmények, röviden. Van egy lány, akivel kb 3 évig "laktam" együtt egy szobában. A kapcsolat jó volt, így utólag már nem nevezném barátinak, bár akkor annak hatott. Aztán ahogy teltek az évek, elkerültünk egymás mellől, de a sors még is úgy rendezte, hogy időről időre találkozzunk. Én akkor még naivan azt gondoltam, hogy a kihagyások ellenére barátság van köztünk. Úgy alakult az életünk, hogy pár éve egy irodaházban dolgozunk, néhány emelet választ el bennünket. A kezdeti örömködése e ténynek pár közös ebédben és egy-két munkaidőn kívüli találkozásban merült ki. Majd én férjhez mentem, vártam Lucát. Boldogan írtam neki is az sms-t azon a késői órán, majd egy rövidke gratuláció után semmi reakció. Persze a képekről a linket is küldtem, de minek. Gyakorlatilag addig, amíg vissza nem tértem dolgozni, és egy reggelen újból össze nem futottunk semmi érdeklődés nem volt. Mondjuk én sem érdeklődtem felőle, de én azt gondolom, hogy nekem volt több elfoglaltságom az utóbbi időben. Majd ezek után a FB-ról értesültem, hogy férjhez ment. Azért kicsit ez is rosszul esett, de még ekkor túlléptem rajta. A nagy pofon ma reggel ért. Épp a metró kijáratánál a princessnél (tudom, fehér és cukros, de kellett :) ) álltam reggeliért, amikor jött fel a mozgólépcsőn. Tudtam, hogy egy irányba megyünk, köszöntem, majd a kedves "barátném" tovább vonult. Percekig nem tudtam az esetet hova tenni, nagyon lehangolt. Most már csak azt nem tudom, hogy én változtam-e meg az elmúlt 10-15 évben ennyire, vagy ő ? De lehet, hogy én, mert nem ez az első ilyen eset az elmúlt időben, hogy rá kell döbbenjek, hogy akit barátnak hittem, az valójában nem is az. Mondjuk legalább most már kezd tisztán körvonalazódni, hogy ki az, akire bizton számíthatok, ha szükségem van pár jó szóra, vagy egy kis fenékbe billentésre.
Na azért ennyire nem vészesen borús a helyzet!!! Mert az élet szép, jól vagyunk. A kis pocaklakó meg szépen növöget :) Ja, és nagy hír, és örvendetes, két számmak kisebb maminadrág kell most, mint másfél évvel ezelőtt :))) Juppiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!
2012. szeptember 4., kedd
A történet folytatódik
Az előbb már elkezdtem egy bejegyzést, majd egy jól irányzott mozdulattal töröltem is hi-hi-hi :)
Arról elmélkedtem, hogy sok ismerőstől megkaptam, hogy miért nem szóltunk hamarabb a tesóról. Mindenkinek pedig nem szeretném a részleteket az orrára kötni. Szóval, aki közelebb áll hozzánk, neki elmondjuk a részleteket, a többiek meg elégedjenek meg a ténnyel, hogy jön a tesó, és csak most tudták meg. Végre a céges bejelentéseken is túl vagyok. Vagyis hivatalosan is tudattam mindenkivel, akivel kellett, a többiek meg majd találgatnak, hogy most akkor meghízott-e vagy terhes....
Lakás fronton is úgy tűnik, hogy rendeződik a helyzet. Már csak kettő van versenyben, mindkettő másért előnyös. Nagyon nehéz a döntés, mert nem két hétről van szó, hanem adott esetben évekről. Elvileg holnap jön egy érdeklődő, aki a mi mostani lakásunkba költözne...ő sokmindent eldönt a fenti kérdésben, ha jön, mert az ő költözésének időpontja erősen befolyásolja a mi döntésünket. Remélem, hogy hosszú távon nem fogjuk megbánni, bárhogy is alakul.
Az előbb sötét gondolatok töltötték meg a kis buksimat. Egyrészt, mert még nem tudom, hogy hogy lesz a munkakör pótlása, másrészt pedig az, hogy mi lesz a visszatérésemmel. Tudom, ezzel most nem kellene foglalakoznom, de nem tudok nem gondolni rá, ebben az amúgy is ingatag munkaügyi helyzetben. Mert ugye eddig védték a munkába álló anyukákat a gyerek 3 éves koráig, de most úgy érzem a kedves kormányunk, országunk vezetése nagy ívben tesz a népesség fenntartás/növekedés érdekében gyermekeket szülő nőkre. Na ezt nem fejtegetem tovább, mert csak felmegy a vérnyomásom, ami nem lenne jó.
Van még egy dolog, ami tegnap óta foglalkoztat. Nevet nem írok, ha olvas, úgyis tudja, hogy róla van szó...szóval tegnap beszéltem egy számomra nagyon kedves lánnyal/anyukával. Sok-sok eddig ismeretlen szituációval találkozik mostanában, és nagyon bizonytalan. Én is az voltam, és szerintem mindenki az, hasonló esetben, csak másmilyen problémákkal szembesülünk, és máshogy éljük meg. Tudom, hogy ő sokkal lelkisebb, mint pl én. Ezért, meg sokminden másért is annyira szeretnék neki segíteni, de nem tudom, hogy hogy tegyem. Röviden csak annyi, hogy ha elbizonytalanodsz, hozzám nyugodtan fordulj segítségért, igyekszem a tőlem telhető legjobban segíteni, és ne feledd, jól csinálod, higyj az öszötneidnek!!!
Arról elmélkedtem, hogy sok ismerőstől megkaptam, hogy miért nem szóltunk hamarabb a tesóról. Mindenkinek pedig nem szeretném a részleteket az orrára kötni. Szóval, aki közelebb áll hozzánk, neki elmondjuk a részleteket, a többiek meg elégedjenek meg a ténnyel, hogy jön a tesó, és csak most tudták meg. Végre a céges bejelentéseken is túl vagyok. Vagyis hivatalosan is tudattam mindenkivel, akivel kellett, a többiek meg majd találgatnak, hogy most akkor meghízott-e vagy terhes....
Lakás fronton is úgy tűnik, hogy rendeződik a helyzet. Már csak kettő van versenyben, mindkettő másért előnyös. Nagyon nehéz a döntés, mert nem két hétről van szó, hanem adott esetben évekről. Elvileg holnap jön egy érdeklődő, aki a mi mostani lakásunkba költözne...ő sokmindent eldönt a fenti kérdésben, ha jön, mert az ő költözésének időpontja erősen befolyásolja a mi döntésünket. Remélem, hogy hosszú távon nem fogjuk megbánni, bárhogy is alakul.
Az előbb sötét gondolatok töltötték meg a kis buksimat. Egyrészt, mert még nem tudom, hogy hogy lesz a munkakör pótlása, másrészt pedig az, hogy mi lesz a visszatérésemmel. Tudom, ezzel most nem kellene foglalakoznom, de nem tudok nem gondolni rá, ebben az amúgy is ingatag munkaügyi helyzetben. Mert ugye eddig védték a munkába álló anyukákat a gyerek 3 éves koráig, de most úgy érzem a kedves kormányunk, országunk vezetése nagy ívben tesz a népesség fenntartás/növekedés érdekében gyermekeket szülő nőkre. Na ezt nem fejtegetem tovább, mert csak felmegy a vérnyomásom, ami nem lenne jó.
Van még egy dolog, ami tegnap óta foglalkoztat. Nevet nem írok, ha olvas, úgyis tudja, hogy róla van szó...szóval tegnap beszéltem egy számomra nagyon kedves lánnyal/anyukával. Sok-sok eddig ismeretlen szituációval találkozik mostanában, és nagyon bizonytalan. Én is az voltam, és szerintem mindenki az, hasonló esetben, csak másmilyen problémákkal szembesülünk, és máshogy éljük meg. Tudom, hogy ő sokkal lelkisebb, mint pl én. Ezért, meg sokminden másért is annyira szeretnék neki segíteni, de nem tudom, hogy hogy tegyem. Röviden csak annyi, hogy ha elbizonytalanodsz, hozzám nyugodtan fordulj segítségért, igyekszem a tőlem telhető legjobban segíteni, és ne feledd, jól csinálod, higyj az öszötneidnek!!!
2012. augusztus 30., csütörtök
Zajlik az élet
Nem is kicsit :) Ez a nyár más, mint a többi. Elmúlt a nagy lányunk egy éves, voltunk vele nyaralni, és kiderült, hogy jön a kistesó.
Ez utóbbi nem kis meglepetést okozott elsősorban nekünk, de a családunknak, ismerőseinknek is. Néha még most sem hiszem el, hogy ez velem megtörténhetett. Van egy dokumentum film sorozat, amiben olyan nőket mutatnak be, akik nem tudták, hogy terhesek, majd hipp-hopp szülnek egy babát. Egy-két részt láttam csak, és mindig hitetlenkedve néztem, hogy ez hogy a manóban lehet. Hát majdnem így jártam én is. Miért is? Luca 11 hónapig szopizott, rendes ciklusom nem volt. Persze ez nekem nem újdonság, hiszen előtte is alig-alig köszöntöttek rám a piros betűs napok. Szóval gondoltam, hogy még mindig a hormonjaim szórakoznak, bár az IR-em kezd rendeződni, de még mindig nem működök tökéletesen. Voltam endokrinológiai kontrollon, ahol javultak az értékeim, de nem tökéletes, és ott is azt mondta a doktornő, hogy igen, még lehet annak a hatása...no meg volt nekem egy negatív tesztem is, mert azért csak bennem volt a kisörödög. Ezeknek a boldog tudatában éltem mindennapjaim. Éreztem, hogy fáradt vagyok, de ezt ráfogtam a melegre, és arra, hogy néha még riaszt a kisasszony éjjel. Egyéb tünetem nem volt, ami babára utalt volna. Aztán egy augusztusi szombat este jött a megvilágosodás, majd másnap délután a bizonyíték is. Sírva zavartam el a férjem a patikába tesztért, mert nem bírtam a gondolataimat kordában tartani. Majd igazolódott a gyanúm. Azt ekkor még nem tudtam, hogy hol is járunk időben. A sokk ezután következett. Szinte minden vizsgálatról lemaradtam, mivel már jócskán benne jártunk a 19. hétben. Végülis szerencsénk volt, csak egy nap ment rá, és kiderítettük, már amennyire lehetett, hogy a helyzet nem annyira rossz, mint gondolnánk. Egyedül a Down szűrés miatt kesergek egy kicsit, de ha korábban kiderült volna, hogy van esély a betegségre, akkor sem változott volna semmi. Azt viszont tudom, hogy legalább hormonálisan rendben voltam/vagyok, vagy ez a kis bébi is nagyon élni szeretne. :) Nekem már csak ilyen túlélő babák jutnak :) A várakozással kapcsolatban sokmindenről lemaradtunk, de azért így is marad még várakozással teli idő. Bár kétségtelen, hogy most egy kicsit emiatt felpörögtek az események. Ugye az első volt, hogy a munkahelyemmel tudani kellene, és nagyon féltem a fogadtatásról, mert én nem így terveztem a visszatérést. Be kell szerezni pár dolgot, amit ugye mi már erre-arra elpasszoltunk. És akkor itt jön a lakás kérdés. Mert így most elvagyunk a 42 nm-en, de azért ez + egy fővel már nem lenne kényelmes. Most lázas lakás keresésben vagyunk. Lassan talán ez is megoldódik, ahogy a többi is, és kicsit nyugisabb időszak jön. Szóval, ha a természet további tréfát eszel ki ellenem, akkor vagy karácsonyra, vagy újévre várható az új jövevény. Akit ugye nem tudok nevén nevezni, mert bár tudjuk, hogy fiú, de a neve még kérdéses. Mert ugye van a Tihamér név, amit most apa mégsem favorizál annyira. De akkor mi legyen? Mivel az egyezség az előző várandósságom óta az, hogy a lány nevet én, a fiút apa választja, így ezen én nem is töröm a fejem. Így marad a név megszületéséig Zsebi, az én kis manóm, aki mint tudjuk szeret bújócskázni. :)
No de hogy Lucáról is ejtsek pár szót. Hihetetlen mennyit fejlődik....van, hogy napról napra, van, hogy vannak kisebb szünetek. De jó látni, ahogy a magatehetetlen kisbabából értelmes kislány fejlődik. Persze bőszen feszegeti a határait, de hát melyik hasonló korú gyerek nem?
Ez utóbbi nem kis meglepetést okozott elsősorban nekünk, de a családunknak, ismerőseinknek is. Néha még most sem hiszem el, hogy ez velem megtörténhetett. Van egy dokumentum film sorozat, amiben olyan nőket mutatnak be, akik nem tudták, hogy terhesek, majd hipp-hopp szülnek egy babát. Egy-két részt láttam csak, és mindig hitetlenkedve néztem, hogy ez hogy a manóban lehet. Hát majdnem így jártam én is. Miért is? Luca 11 hónapig szopizott, rendes ciklusom nem volt. Persze ez nekem nem újdonság, hiszen előtte is alig-alig köszöntöttek rám a piros betűs napok. Szóval gondoltam, hogy még mindig a hormonjaim szórakoznak, bár az IR-em kezd rendeződni, de még mindig nem működök tökéletesen. Voltam endokrinológiai kontrollon, ahol javultak az értékeim, de nem tökéletes, és ott is azt mondta a doktornő, hogy igen, még lehet annak a hatása...no meg volt nekem egy negatív tesztem is, mert azért csak bennem volt a kisörödög. Ezeknek a boldog tudatában éltem mindennapjaim. Éreztem, hogy fáradt vagyok, de ezt ráfogtam a melegre, és arra, hogy néha még riaszt a kisasszony éjjel. Egyéb tünetem nem volt, ami babára utalt volna. Aztán egy augusztusi szombat este jött a megvilágosodás, majd másnap délután a bizonyíték is. Sírva zavartam el a férjem a patikába tesztért, mert nem bírtam a gondolataimat kordában tartani. Majd igazolódott a gyanúm. Azt ekkor még nem tudtam, hogy hol is járunk időben. A sokk ezután következett. Szinte minden vizsgálatról lemaradtam, mivel már jócskán benne jártunk a 19. hétben. Végülis szerencsénk volt, csak egy nap ment rá, és kiderítettük, már amennyire lehetett, hogy a helyzet nem annyira rossz, mint gondolnánk. Egyedül a Down szűrés miatt kesergek egy kicsit, de ha korábban kiderült volna, hogy van esély a betegségre, akkor sem változott volna semmi. Azt viszont tudom, hogy legalább hormonálisan rendben voltam/vagyok, vagy ez a kis bébi is nagyon élni szeretne. :) Nekem már csak ilyen túlélő babák jutnak :) A várakozással kapcsolatban sokmindenről lemaradtunk, de azért így is marad még várakozással teli idő. Bár kétségtelen, hogy most egy kicsit emiatt felpörögtek az események. Ugye az első volt, hogy a munkahelyemmel tudani kellene, és nagyon féltem a fogadtatásról, mert én nem így terveztem a visszatérést. Be kell szerezni pár dolgot, amit ugye mi már erre-arra elpasszoltunk. És akkor itt jön a lakás kérdés. Mert így most elvagyunk a 42 nm-en, de azért ez + egy fővel már nem lenne kényelmes. Most lázas lakás keresésben vagyunk. Lassan talán ez is megoldódik, ahogy a többi is, és kicsit nyugisabb időszak jön. Szóval, ha a természet további tréfát eszel ki ellenem, akkor vagy karácsonyra, vagy újévre várható az új jövevény. Akit ugye nem tudok nevén nevezni, mert bár tudjuk, hogy fiú, de a neve még kérdéses. Mert ugye van a Tihamér név, amit most apa mégsem favorizál annyira. De akkor mi legyen? Mivel az egyezség az előző várandósságom óta az, hogy a lány nevet én, a fiút apa választja, így ezen én nem is töröm a fejem. Így marad a név megszületéséig Zsebi, az én kis manóm, aki mint tudjuk szeret bújócskázni. :)
No de hogy Lucáról is ejtsek pár szót. Hihetetlen mennyit fejlődik....van, hogy napról napra, van, hogy vannak kisebb szünetek. De jó látni, ahogy a magatehetetlen kisbabából értelmes kislány fejlődik. Persze bőszen feszegeti a határait, de hát melyik hasonló korú gyerek nem?
2012. augusztus 6., hétfő
Nyomorultul érzem magam
Mielőtt bárki azt gondolná, a munkahelyemen, és a családban minden rendben van. De valahogy mégsem kerek minden. Aztán a hétvégén beszélgettem a sógornőmmel, és egy kicsit elgondolkodtam dolgokon. Egyrészt családi, és családon belüli dolgokról volt szó, de mint már említettem, ott minden ok. Na meg a barátságról beszélgettünk a lánya kapcsán. Ennek ellenére elgondokodtam, hogy kik is az én barátaim....És itt jött a reccs. Biztos bennem van a hiba, de egyre inkább azt érzem, hogy bizonyos kapcsolatokért csak én teszek. Értem itt ez alatt, hogy hiába vagyunk mi barátok (?) évek óta, sőt nagyon rég óta, de ha én nem emelem fel a telefont, akkor az illető sem teszi. És itt a kérdés, vajon miért? Ennyire megváltozott az életünk? Ennyire távol kerültünk volna földrajzilag, egzisztenciálisan, akárhogyan, hogy már az sem érdekel mi van a másikkal? Persze, vannak felmentő indokok. Mert pl. Erikával most nem tartunk olyan szoros kapcsolatot, hisz őt teljes mértékben lefoglalja Bori. De ez így van rendjén. :) Megértem, és tudom, hogy ő is megértette egy évvel ezelőtt. Viszont vannak dolgok, amelyek nem adhatnak felmentést. Szóval most kicsit szomorú vagyok, vagy csalódott....de nem baj, az élet megy tovább, én meg túljutok ezen is. Napok óta rágódtam ezen, de most már jobb egy kicsit. Majd az idő mindent megold....
2012. július 27., péntek
Élek/élünk
Jó régen nem írtam már megint. De ez az én naplóm, akkor írok, amikor kedvem, időm van. Mondjuk most sincs egyik sem..:)
Nagyon sok minden történt, amit jó lett volna leírni, de még nyilvános volt a napló, nem akartam. Persze mostanra már elfelejtettem/megszépültek. Mától viszont bezárt a bazár. Így akkor és azt írok, amit akarok. Tudom, hogy kik olvasnak, és velük mit, milyen mélységig szeretnék megosztani.
Az első és legfontosabb, ahol abbahagytam, hogy a kicsi lányom egy éves lett. A szülinapi buli nagyon jól sikerült. A torta sem lett utolsó :) (tudom, az öndícséret büdös). Magát a tortát, krémet István készítette, én csak "csomaglotam". Ez sem volt egyszerű, mert az anyag, amivel dolgoztam 20 fokon szeret lenni, akkor meg árnyékban, konyhában is 26 fok volt a minimum hőmérséklet. Ennek ellenére szuper lett. Van még maradék burkoló anyag, így majd valamikor felhasználom. Úgyis lesz egy-két szüli- és névnap augusztusban :)
A mi kis egy évesünk nagyon sok szépet kapott szülinapjára. Milyen gyorsan eltelt ez ez egy év. Azokban a napokban nagyon sokszor eszembe jutottak az egy évvel korábbi események, érzések. Olyan jók voltak. Izgalmas, félelmetes, felelősségteljes. Most meg? Vannak dolgok, amelyek már rutinból mennek, és vannak olyanok, amelyektől a mai napig megriadok. Pl. ha beteg lesz, akkor a mai napig rettegek, hogy mit hogy csináljak. Persze igyekszem ezt kifele nem mutatni. Vagy amikor nagy döntés előtt állok...ilyen a bölcsi is. Jó lesz az, ha váltunk, vajon mennyire fogja megviselni...és számos hasonló kérdés. No de nincs visszaút, felvették, megy szeptemberben...napocska csoport, óra jel :) Hogy miért óra? Az utóbbi időben minden mutatós óra előtt megáll, és ámulattal nézi, mutat rá, és boldogan mondja ti-to (magyarra fordítva: tik-tak). Nagyon édes. Nem is értem, hogy egy ilyen egyszerű dolog hogy tudja őt így ámulatban tartani. A másik nagy szerelem most a séta. Lassan csak derékszögben fogunk tudni közlekedni, mert állandóan sétálni akar. (csak az ortopéd orvos meg ne tudja) De legalább így elfárad, és alszik rendesen :) A másik újabb "tudomány" az érzelmeinek kifejezése. :) Az aranyosabb, amikor jön, bújik, szeretget, puszilgat!, viszont már ki tudja fejezni akaratát, ha kell hisztivel. Na ez utóbbi nem a kedvencünk. :) De ezen is túl leszünk.
Eddig csak Lucáról írtam, de hogy mi van velem? Visszamentem az MM-be, és bár nem tökéletesek az eredményeim, de legalább javultak a terhesség hatására. Ennek örülök, bár továbbra is adott minden, gyógyszer, diéta, mozgás. Ez utóbbival hadilábon állok, de lassan rendeződnek a napjaink, nem lesz ilyen meleg, és akkor azt is újult erővel folytatom. Igazából a vénasszonyok nyarát várom, mert akkor még meleg van, de nem ez a fullasztó hőség, és akkor több kedvem van mindenhez. Biciklizni, kirándulni.
Volt két hét bölcsiszünet, amikorra időzítettem én is a szabimat. Jó volt, bár az idő nem volt kegyes hozzánk. 4 napot voltunk Balatoton, 4 napot itthon, majd 4 napot Egerben. Ebből az időből igazán meleg, strand idő akkor volt, amikor a mi kis lakásunkban aszalódtunk itthon. Mi ez, ha nem pech. Végig aggódtunk, hogy mi lesz ha a mini-nyaralások alatt Luca beteg lesz. Erre Zamárdiból apával mentünk orvoshoz, Egerben pedig kerianyának állt be a nyaka. Luca végig jól volt :) Azért valamennyit sikerült nekem is pihenni, de azért koránt sem annyit, amennyire szükségem lett volna.
Nagyon sok minden történt, amit jó lett volna leírni, de még nyilvános volt a napló, nem akartam. Persze mostanra már elfelejtettem/megszépültek. Mától viszont bezárt a bazár. Így akkor és azt írok, amit akarok. Tudom, hogy kik olvasnak, és velük mit, milyen mélységig szeretnék megosztani.
Az első és legfontosabb, ahol abbahagytam, hogy a kicsi lányom egy éves lett. A szülinapi buli nagyon jól sikerült. A torta sem lett utolsó :) (tudom, az öndícséret büdös). Magát a tortát, krémet István készítette, én csak "csomaglotam". Ez sem volt egyszerű, mert az anyag, amivel dolgoztam 20 fokon szeret lenni, akkor meg árnyékban, konyhában is 26 fok volt a minimum hőmérséklet. Ennek ellenére szuper lett. Van még maradék burkoló anyag, így majd valamikor felhasználom. Úgyis lesz egy-két szüli- és névnap augusztusban :)
A mi kis egy évesünk nagyon sok szépet kapott szülinapjára. Milyen gyorsan eltelt ez ez egy év. Azokban a napokban nagyon sokszor eszembe jutottak az egy évvel korábbi események, érzések. Olyan jók voltak. Izgalmas, félelmetes, felelősségteljes. Most meg? Vannak dolgok, amelyek már rutinból mennek, és vannak olyanok, amelyektől a mai napig megriadok. Pl. ha beteg lesz, akkor a mai napig rettegek, hogy mit hogy csináljak. Persze igyekszem ezt kifele nem mutatni. Vagy amikor nagy döntés előtt állok...ilyen a bölcsi is. Jó lesz az, ha váltunk, vajon mennyire fogja megviselni...és számos hasonló kérdés. No de nincs visszaút, felvették, megy szeptemberben...napocska csoport, óra jel :) Hogy miért óra? Az utóbbi időben minden mutatós óra előtt megáll, és ámulattal nézi, mutat rá, és boldogan mondja ti-to (magyarra fordítva: tik-tak). Nagyon édes. Nem is értem, hogy egy ilyen egyszerű dolog hogy tudja őt így ámulatban tartani. A másik nagy szerelem most a séta. Lassan csak derékszögben fogunk tudni közlekedni, mert állandóan sétálni akar. (csak az ortopéd orvos meg ne tudja) De legalább így elfárad, és alszik rendesen :) A másik újabb "tudomány" az érzelmeinek kifejezése. :) Az aranyosabb, amikor jön, bújik, szeretget, puszilgat!, viszont már ki tudja fejezni akaratát, ha kell hisztivel. Na ez utóbbi nem a kedvencünk. :) De ezen is túl leszünk.
Eddig csak Lucáról írtam, de hogy mi van velem? Visszamentem az MM-be, és bár nem tökéletesek az eredményeim, de legalább javultak a terhesség hatására. Ennek örülök, bár továbbra is adott minden, gyógyszer, diéta, mozgás. Ez utóbbival hadilábon állok, de lassan rendeződnek a napjaink, nem lesz ilyen meleg, és akkor azt is újult erővel folytatom. Igazából a vénasszonyok nyarát várom, mert akkor még meleg van, de nem ez a fullasztó hőség, és akkor több kedvem van mindenhez. Biciklizni, kirándulni.
Volt két hét bölcsiszünet, amikorra időzítettem én is a szabimat. Jó volt, bár az idő nem volt kegyes hozzánk. 4 napot voltunk Balatoton, 4 napot itthon, majd 4 napot Egerben. Ebből az időből igazán meleg, strand idő akkor volt, amikor a mi kis lakásunkban aszalódtunk itthon. Mi ez, ha nem pech. Végig aggódtunk, hogy mi lesz ha a mini-nyaralások alatt Luca beteg lesz. Erre Zamárdiból apával mentünk orvoshoz, Egerben pedig kerianyának állt be a nyaka. Luca végig jól volt :) Azért valamennyit sikerült nekem is pihenni, de azért koránt sem annyit, amennyire szükségem lett volna.
2012. június 7., csütörtök
Sokk, döbb, vagy nem is tudom mi...
Most a napokban azon fáradoztunk, hogy megalkossuk Luca első TÖKÉLETES tortájának prototípusát. A második torta már bevonatot is kapott pillecukor-fondan tekintetében. Na ez nem aratott osztatlan sikert. Így maradt a marcipán bevonat, mint olyan. Aztán egy gasztroblogot olvasgatva bukkantam rá a formix nevű bevonóra. Rögtön megörültem neki, és elkezdtem kutakodni, hogy hol is lehet ilyet beszerezni. Postán, de csak szerdánként postáznak. Persze, hogy mikor erre ráakadtam szerda este volt :( A jövő heti postázás meg bizonytalan, mint a Maszat vacsorája. Nehogy valami egyszerűen menjen.
Na a nagy gasztro-blog olvasás közben akadtam rá egy másik blogra. Egy hölgy írja, akinek 52-53 évesen agydaganatot diagnosztizáltak. Ennek két éve. Először csak beleolvastam, majd megragadott az a pozitív szemlélet, élni, mozogni akarás, ami körüllengi, hogy rabja lettem. Hihetetlen mekkora akaraterő van benne, és hogy a családja mennyire támogatja, szereti, óvja, félti. Nem beszélve arról, hogy nem nyafog, nincs betegség tudata. Mi meg...egy durvább megfázásnál is rinyálunk....Szóval megint kaptam egy "pofont", hogy tessék nem nyavalyogni, hanem tenni a dolgom.
Van még egyéb esemény is....Luca bölcsit vált. Biztos nem lesz könnyű, de ezzel a váltással időt, és pénzt sporolunk. Bízom benne, hogy nem volt rossz döntés....
Már nagyon várom a hétvégét! Megyünk anyuhoz, érik a cseresznye, és remélem a meggy is! Fúúúúúúú, sok sok gyümi!!! :)
Na a nagy gasztro-blog olvasás közben akadtam rá egy másik blogra. Egy hölgy írja, akinek 52-53 évesen agydaganatot diagnosztizáltak. Ennek két éve. Először csak beleolvastam, majd megragadott az a pozitív szemlélet, élni, mozogni akarás, ami körüllengi, hogy rabja lettem. Hihetetlen mekkora akaraterő van benne, és hogy a családja mennyire támogatja, szereti, óvja, félti. Nem beszélve arról, hogy nem nyafog, nincs betegség tudata. Mi meg...egy durvább megfázásnál is rinyálunk....Szóval megint kaptam egy "pofont", hogy tessék nem nyavalyogni, hanem tenni a dolgom.
Van még egyéb esemény is....Luca bölcsit vált. Biztos nem lesz könnyű, de ezzel a váltással időt, és pénzt sporolunk. Bízom benne, hogy nem volt rossz döntés....
Már nagyon várom a hétvégét! Megyünk anyuhoz, érik a cseresznye, és remélem a meggy is! Fúúúúúúú, sok sok gyümi!!! :)
2012. június 5., kedd
Az egyik szemem sír, a másik....
....zokog.
Nagyon rossz napjaim vannak mostanában. Valahogy nem találom a lelki békémet. Egyrészt sok a munka, és nagy az össze-visszaság. Emiatt nagyon nem érzem jól magam. Pihenni nem nagyon tudok, mert otthon is számtalan a tennivaló. Pedig nem panaszkodhatom, mert Luca átalussza az éjszakákat. Folyamatosan van mindig valami, ami kiborít. Bár az is lehet, hogy már csak azért borulok ki mindenen, mert eleve feszült vagyok.
Nagyon-nagyon rossz, mert nem ezt érdemli a családom, barátaim. :(
Aztán történnek olyan dolgok is, amelyekre azt kellene mondani, hogy hú, de jó. De ennek sem lehet örülni, mert egyeseknek ez kellemetlenséget okoz, és elrontják azt a kis jót. Miért? Mert a saját "nyomorukat" helyezik előtérbe.
Folytathatnám még a sort, de akkor estig itt keseregnék....
Nagyon rossz napjaim vannak mostanában. Valahogy nem találom a lelki békémet. Egyrészt sok a munka, és nagy az össze-visszaság. Emiatt nagyon nem érzem jól magam. Pihenni nem nagyon tudok, mert otthon is számtalan a tennivaló. Pedig nem panaszkodhatom, mert Luca átalussza az éjszakákat. Folyamatosan van mindig valami, ami kiborít. Bár az is lehet, hogy már csak azért borulok ki mindenen, mert eleve feszült vagyok.
Nagyon-nagyon rossz, mert nem ezt érdemli a családom, barátaim. :(
Aztán történnek olyan dolgok is, amelyekre azt kellene mondani, hogy hú, de jó. De ennek sem lehet örülni, mert egyeseknek ez kellemetlenséget okoz, és elrontják azt a kis jót. Miért? Mert a saját "nyomorukat" helyezik előtérbe.
Folytathatnám még a sort, de akkor estig itt keseregnék....
2012. május 31., csütörtök
Zárva
Már egy ideje érett bennem, hogy zárttá teszem a blogot. Egy ideje megint nem írtam, és főként azért, mert amit szerettem volna kiírni magamból az olyan tartalommal bírt, amit nem biztos, hogy mindenkivel meg szeretném osztani. Így is volt egy eset nem olyan régen, ami arra engedett következtetni, hogy olyanok is olvassák, akikkel esetleg nem biztos, hogy megosztanék mindent. Szóval, aki szeretne a továbbiakban is olvasni, kérem, jelezze felém itt, vagy e-mailben. A hétvégén zárul Miki mókatára. :) Köszönöm a megértést!
2012. május 9., szerda
Tényleg mozgalmas lett :) - reloaded :)
Ezt most találtam meg, valami miatt nem lett közzétéve, gondoltam, akkor most, bár tudom, így május elején nem épp időszerű :)
Pénteken este mentünk a Mikuláshoz. Ahhoz képest, hogy Luca most találkozott először vele annyira nem is volt megszeppenve tőle. Míg ugye voltak nagyobbak, akik sírtak is. Nagyon büszke vagyok a kicsikémre, hogy így bírta. Nem nyűgösködött, végig nyugodtan ült az ölemben :)
A szombat sajnos, csak félig lett csajnap. Apa hazajött este, mert úgy érzete, hogy a kis szerelme nélkül nem tud létezni. (én meg már nem is számítok :( :) ) ettől függetlenül jól telt a nap, végül kerimami is itt maradt éjszakára. Együtt aludtunk mi lányok, és volt éjszakai csevej is :) Voltunk sétálni is, ami már sötétben ért véget, így láttuk az új kőbányai díszvilágítást. Aztán volt házhoz szállított kürtőskalács is. :) Jaj, ez mekkora találmány!
Vasárnap igazából csak pihengettünk. Hétfőn pedig Mikulás járatot tettem, és bevásároltam mindenfélét a csomagokhoz. Lucának bébiételt, és játékot hozott. Volt nagy meglepődés reggel, hogy mi az a nagy piros.
Kedden ugye megjött a mikulás...volt nagy boldogság, és sok ajándék....kerimamiéktól hamika, pótpapáéktól játék, tőlünk is játék, gyümi, és bébihami...na meg sok-sok szeretet. Aztán még egy fontos dolgot hozott a Mikulás...Apa kibékült a szüleivel. Nehéz félév volt ez, remélem most már minden rendben lesz. A részleteket itt nem tagalanám, a lényeg, hogy lezárult valami!
Csütörtökön nagy kalandban volt részem. Megint mentem tanulni. Kis drágaságra kerimami vigyázott, na meg apa. Egész jól elvoltak, lévén, hogy Luca aludt egy nagyot :)
Pénteken megint csak kimenőm volt...nagyon furdalt a lelkiismeret, mert elmegyek este a céges karácsonyi vacsorára.
Május eleje
Ez nekem az utóbbi pár évben mindig nagyon nehéz időszak. Tegnap lett volna az öcsém 31 éves. Iszonyatosan hiányzik sokszor, ilyenkor meg még jobban. Nemcsak a testvérem volt, hanem a legjobb barátom is. És milyen érdekes a dolog, soha nem álmodom vele, és az éjjel megjelent álmomban. Azt gondolná az ember, hogy idővel könnyebb lesz, de nem. Mostanában egyébként is sokszor szóba jön ő is, és apu is, hogy mennyire elkényeztetnék Lucát, illetve, hogy mennyit bohóckodnának vele. Sajnos erről mindről lemarad a mi kicsi lányunk. :(
De az idei május eleje mégis más volt, mint eddig. Ez volt életem első igazi anyák napja. Persze az is nagyon jó dolog, amikor megköszönjük édesanyánknak, hogy nevelgetett bennünket, illetve a nagymamánknak, hogy felnevelte nekünk anyát, de nincs annál boldogságosabb érzés, amikor a mi gyermekünk mondja azt, hogy Boldog anyák napját! Persze Luca még nem mondja, neki apa segít, de akkor is nagyon jó érzés. Már csak az is, hogy anyukája lehetek ennek a csodálatos kis lénynek. Mert bár sokszor nem könnyű őt a helyes úton terelgetni (különben is mi a helyes út?), de akkor is nincs felemelőbb érzés annál, amikor jön, és odabújik, hangosan sikongat, amikor hazaérek, így adva tudtomra, hogy mennyire örül nekem. Nagyon sok türelem és szeretet kell ahhoz, hogy egyes napokat túléljek, de minden egyes ilyen nap megéri.
Most válságot élünk meg otthon. Óriási változások vannak a kicsi életében. Lassan egy éves lesz. Még mindig cicizik, de most már nem elég neki. Ettől zaklatott, nyűgös. Úgy tudnám legjobban leírni, ha azt mondanám, hogy olyan, mint akit megfosztottak a kedvenc elfoglaltságától. Én ettől most egy kicsit szenvedek, mert attól félek, hogy éhezik. Holott azért tudom, hogy nem, meg kap pótlást, illetve vacsit is. A reggeli cicizés meg már egy ideje csak olyan "bújjunk még össze egy kicsit, mielőtt felkelünk" jellegű volt. Ma reggel már ez sem kellett. Most kicsit (nagyon) rossz, de majd a következő napokban kiderül, hogy ezt átmeneti, vagy végleges. Nagylány lett a mi kicsikénkből :)
És milyen érdekes, tegnap két babás ismerőssel is beszélgettem erről a témáról. Más sem éli meg könnyebben.
Ha minden jól megy még egy változás lesz a kis életében. Bár nagyon szeretjük Zsuzsát, és a csanát, de ha sikerül ősztől a szomszéd bölcsibe fog járni. Egyrész anyagilag sem mindegy, másrészt pedig nem kellene kocsikázni reggel, este, mert kényelmes sétával is kb 3 perc a bölcsi. Ha nem veszik fel sem fogunk elkeseredni, mert tényleg jó helyen van :) Meg akkor a kis "pasija" is ott lenne szinte mindig vele :) Mert igen, Lucának "pasija" van :) Nem lehet elég korán kezdeni, kérem szépen!
De az idei május eleje mégis más volt, mint eddig. Ez volt életem első igazi anyák napja. Persze az is nagyon jó dolog, amikor megköszönjük édesanyánknak, hogy nevelgetett bennünket, illetve a nagymamánknak, hogy felnevelte nekünk anyát, de nincs annál boldogságosabb érzés, amikor a mi gyermekünk mondja azt, hogy Boldog anyák napját! Persze Luca még nem mondja, neki apa segít, de akkor is nagyon jó érzés. Már csak az is, hogy anyukája lehetek ennek a csodálatos kis lénynek. Mert bár sokszor nem könnyű őt a helyes úton terelgetni (különben is mi a helyes út?), de akkor is nincs felemelőbb érzés annál, amikor jön, és odabújik, hangosan sikongat, amikor hazaérek, így adva tudtomra, hogy mennyire örül nekem. Nagyon sok türelem és szeretet kell ahhoz, hogy egyes napokat túléljek, de minden egyes ilyen nap megéri.
Most válságot élünk meg otthon. Óriási változások vannak a kicsi életében. Lassan egy éves lesz. Még mindig cicizik, de most már nem elég neki. Ettől zaklatott, nyűgös. Úgy tudnám legjobban leírni, ha azt mondanám, hogy olyan, mint akit megfosztottak a kedvenc elfoglaltságától. Én ettől most egy kicsit szenvedek, mert attól félek, hogy éhezik. Holott azért tudom, hogy nem, meg kap pótlást, illetve vacsit is. A reggeli cicizés meg már egy ideje csak olyan "bújjunk még össze egy kicsit, mielőtt felkelünk" jellegű volt. Ma reggel már ez sem kellett. Most kicsit (nagyon) rossz, de majd a következő napokban kiderül, hogy ezt átmeneti, vagy végleges. Nagylány lett a mi kicsikénkből :)
És milyen érdekes, tegnap két babás ismerőssel is beszélgettem erről a témáról. Más sem éli meg könnyebben.
Ha minden jól megy még egy változás lesz a kis életében. Bár nagyon szeretjük Zsuzsát, és a csanát, de ha sikerül ősztől a szomszéd bölcsibe fog járni. Egyrész anyagilag sem mindegy, másrészt pedig nem kellene kocsikázni reggel, este, mert kényelmes sétával is kb 3 perc a bölcsi. Ha nem veszik fel sem fogunk elkeseredni, mert tényleg jó helyen van :) Meg akkor a kis "pasija" is ott lenne szinte mindig vele :) Mert igen, Lucának "pasija" van :) Nem lehet elég korán kezdeni, kérem szépen!
2012. május 7., hétfő
Véget ért a húsvét :)
Közzéteszem ezt is, bár már aktualitását kezdi veszteni....de a hitelesség kedvéért......
Egyrészt semmi húsvéti hangulatom nem volt ebben a fagyos időben, másrészt meg tudtam, ha eljön a kedd, akkor valami elkezdődik. Valami izgalmas, valami régi-új. Na de csak szép sorjában.
Egyérsz, aki régebb óta olvas, az láthatja, hogy megváltozott az oldal címe. Miért volt erre szükség? Egyrészt azért mert nem kimondottan baba napló, és nem túl találó a címe, másrészt azért mert sok dolgot szerettem volna írni esetenként az érzéseimről, arról, hogy hogy élem meg az anyaságot, de mivel babanaplónak volt titulálva nem tettem meg. Most már bánom. Így címet változtattam. Nem csak Lucáról fog szólni, hanem rólam/rólunk is.
A húsvétot túl éltem/éltük. Jobb lett volna, ha a szikrázó napsütéhez plusz fokok társulnak. Itt volt a hosszú hétvége, és nem tudtunk kimozdulni a négy fal közül, mert vagy esgetett az eső, vagy a szél fújt. Luca így is meg van fázva. Nem tudom, hogy hol mikor, de rendesen tele van a nózija. Újdonságokat most nem csinál, de lelkesen gyakorolja az eddig megszerzett tudományait. :) Tegnap este kilenc felé épp nagyokat sikongatott. Nem tudom vajon a szomszédok mit gondolhattak :)
Van egy újabb dilemmám. Május közepén a cégnél csapatépítő tréning lesz. Két napos, valahol Pest környékén. Apa mondja, hogy menjek, lenne is kedvem, de ugyanakkor félek, hogy mi lesz, mert még olyan nem volt, hogy ennyi időt távol töltsek. Főleg nem éjszakát is. Mert azt látom a legrázósabbnak. Tudom, hogy addig van még egy bő hónap
Egyrészt semmi húsvéti hangulatom nem volt ebben a fagyos időben, másrészt meg tudtam, ha eljön a kedd, akkor valami elkezdődik. Valami izgalmas, valami régi-új. Na de csak szép sorjában.
Egyérsz, aki régebb óta olvas, az láthatja, hogy megváltozott az oldal címe. Miért volt erre szükség? Egyrészt azért mert nem kimondottan baba napló, és nem túl találó a címe, másrészt azért mert sok dolgot szerettem volna írni esetenként az érzéseimről, arról, hogy hogy élem meg az anyaságot, de mivel babanaplónak volt titulálva nem tettem meg. Most már bánom. Így címet változtattam. Nem csak Lucáról fog szólni, hanem rólam/rólunk is.
A húsvétot túl éltem/éltük. Jobb lett volna, ha a szikrázó napsütéhez plusz fokok társulnak. Itt volt a hosszú hétvége, és nem tudtunk kimozdulni a négy fal közül, mert vagy esgetett az eső, vagy a szél fújt. Luca így is meg van fázva. Nem tudom, hogy hol mikor, de rendesen tele van a nózija. Újdonságokat most nem csinál, de lelkesen gyakorolja az eddig megszerzett tudományait. :) Tegnap este kilenc felé épp nagyokat sikongatott. Nem tudom vajon a szomszédok mit gondolhattak :)
Van egy újabb dilemmám. Május közepén a cégnél csapatépítő tréning lesz. Két napos, valahol Pest környékén. Apa mondja, hogy menjek, lenne is kedvem, de ugyanakkor félek, hogy mi lesz, mert még olyan nem volt, hogy ennyi időt távol töltsek. Főleg nem éjszakát is. Mert azt látom a legrázósabbnak. Tudom, hogy addig van még egy bő hónap
Gyorsan szalad az idő
Nem kezdek mentegetőzni, mert nincs értelme. Hogy őszinte legyek, semmire sincs időm. Valamit biztosan rosszul csinálok. Más blogot ír, kipihent, nem szalad a lakás...nálunk meg...jajj, bele sem merek gondolni. Döbbenten vettem észre, hogy megint milyen rég óta nem írtam. Az az igazság, hogy mire hazaérek, már este 6. Akkor ugye vagy valami házimunka jön nehezített terepen, vagy igyekszem Lucával lenni, minél többet. Fürdés, vacsi, altatás, és már azt veszem észre, hogy 10 óra. Persze ilyenkor már nincs kedvem, energiám gép elé ülni. És csak telnek a napok, hetek.
Az elmúlt időszakban természetesen voltunk megint betegek, mindahányan. Komolyan kezdem azt hinni, hogy már soha nem keveredünk ki a sok nyavalyából. :(
Megvolt az első húsvét is. Nagyon izgalmas volt, hogy vajon milyen lesz. Így volt ez karácsonykor is :) Sajnos most az idő közbe szólt, de azért sikerült a kertben elrejteni a nyuszifészket. :)
Az evéssel sajnos továbbra is hadilábon állunk. Ami fogára való,azt megeszi Luca, de ha valami nem szimpi neki, akkor szerintem a világból is kikergethetném. Bízom benne, hogy ha már lesz rendesen foga, akkor nem lesz akkora para ez a kaja. Nekem meg pont az a bajom, hogy bármit megennék :( Változó intenzitással megy a fogyókúra is. Cm-ben jobban van eredmény, mint kilóban. Végülis ez is valami :)
Az elmúlt időszakban természetesen voltunk megint betegek, mindahányan. Komolyan kezdem azt hinni, hogy már soha nem keveredünk ki a sok nyavalyából. :(
Megvolt az első húsvét is. Nagyon izgalmas volt, hogy vajon milyen lesz. Így volt ez karácsonykor is :) Sajnos most az idő közbe szólt, de azért sikerült a kertben elrejteni a nyuszifészket. :)
Az evéssel sajnos továbbra is hadilábon állunk. Ami fogára való,azt megeszi Luca, de ha valami nem szimpi neki, akkor szerintem a világból is kikergethetném. Bízom benne, hogy ha már lesz rendesen foga, akkor nem lesz akkora para ez a kaja. Nekem meg pont az a bajom, hogy bármit megennék :( Változó intenzitással megy a fogyókúra is. Cm-ben jobban van eredmény, mint kilóban. Végülis ez is valami :)
2012. március 26., hétfő
Egy igazi tavaszi hét :)
Azt hiszem nem fogok nagyon görcsölni a bejegyzéseken, valószínű azért hetente "jegyzetelek", de majd meglátjuk.
Esemény dús héten vagyunk túl. Először is sikeresen vettük az első akadályokat a betegség után. Bár az első munkanapok kicsit kimerítőek voltak, azért jól viselte mindenki a megpróbáltatásokat. Luca ügyesen visszaszokott a csanába. :) Ez nekem nagyon szívet melengető volt, mert hogy őszinte legyek féltem, hogy mennyire lesz nehéz közel két és fél hét után az újrakezdés. Jelentem, nekem ment nehezebben. :)
Visszatérve a dolgos hétköznapokba, Luca ismét rengeteget fejlődött. Biztosan hatása van annak, hogy nagyobbakkal van körülvéve. Simán feláll valamiben kapaszkodva, és ha ez a valami valakinek a keze, akkor lépegetni is próbál. Azt hiszem a következő hétvégén mehetünk babacipőt venni, mert ha így folytatja, akkor a húsvéti nyuszi futha előle :) Ami furcsa volt még, hogy eddig inkább a kúszást részesítette előnyben, a mászással szembe, viszon a múlt héten valami történt, mert elkezdett villám sebességgel mászni. Kicsit ki is vagyok miatta, mert bármit csinálok, fél szemmel rajta kell legyek, mert egyik pillanatban itt, a másikban a szobának pont az ellenkező oldalán. És tudja, hogy rosszban sántikál, mert a szeme sarkából figyeli, hogy figyeljük-e. Ha megközelítette a cél objektumot, akkor felnéz, és vigyorog, hogy én ezt bizony most elértem, és bizony itt most valamit tenni fogok. A TV alatti fiókos szekrényke veszélyben van. Simán pakol ki/be (inkább ki). Hol van már az, amikor letettem a szoba közepére, és ott maradt, játszott, helyváltoztatás nélkül. És hol van az az énem, aki akkor azt kívánta, hogy a kicsi lánya mozogjon :)
A hét közepe igazi piros betűs nap lett ;) Végülis így kerek a történet, előtte is kilenc hónap, utána is kilenc hónap. Vártam is meg nem is ezt a napot. Így legalább tudom, hogy annyira nem kuszálódtak össze a hormonjaim. A védő néni szerint ez még teljesen rendben van így.
A hétvégét messzimamánál töltöttük. Nagyon szuper volt. Nyugi, friss levegő, igazi tavasz! Voltunk sétálni a Balaton partján. Hihetetlen, hogy már mekkora élet van. A jó idő előcslogatott mindenkit, horgászt, biciklist, sétálót, éttermest és fagyist. Megetettük a hattyúkat és a kacsákat. Luca nagyon élvezte, hogy legálisan dobálhat. Bízom benne, hogy nem az maradt meg benne, hogy a kenyér falatkákat dobálni lehet. ;)
Vasárnap korán haza indultunk, mert apa kitalálta, hogy vagyünk egy gyerekülést a biciklire, és menjünk el biciklizni. Júj, nagyon szuper volt. Bár elég nehézkesen indult a dolog, mert egyrészt felszerelni a gyerekülést sem volt könnyű, másrészt az összes biciklink összes kereke lapos volt. Miután minden akadály elhárult, kerekeztük egyet, kihasználva az óraállítás előnyeit. A nap végén kicsi és nagy egyaránt kinyúlt, nem is gondolva milyen nehéz lesz a másnap reggel :)
Esemény dús héten vagyunk túl. Először is sikeresen vettük az első akadályokat a betegség után. Bár az első munkanapok kicsit kimerítőek voltak, azért jól viselte mindenki a megpróbáltatásokat. Luca ügyesen visszaszokott a csanába. :) Ez nekem nagyon szívet melengető volt, mert hogy őszinte legyek féltem, hogy mennyire lesz nehéz közel két és fél hét után az újrakezdés. Jelentem, nekem ment nehezebben. :)
Visszatérve a dolgos hétköznapokba, Luca ismét rengeteget fejlődött. Biztosan hatása van annak, hogy nagyobbakkal van körülvéve. Simán feláll valamiben kapaszkodva, és ha ez a valami valakinek a keze, akkor lépegetni is próbál. Azt hiszem a következő hétvégén mehetünk babacipőt venni, mert ha így folytatja, akkor a húsvéti nyuszi futha előle :) Ami furcsa volt még, hogy eddig inkább a kúszást részesítette előnyben, a mászással szembe, viszon a múlt héten valami történt, mert elkezdett villám sebességgel mászni. Kicsit ki is vagyok miatta, mert bármit csinálok, fél szemmel rajta kell legyek, mert egyik pillanatban itt, a másikban a szobának pont az ellenkező oldalán. És tudja, hogy rosszban sántikál, mert a szeme sarkából figyeli, hogy figyeljük-e. Ha megközelítette a cél objektumot, akkor felnéz, és vigyorog, hogy én ezt bizony most elértem, és bizony itt most valamit tenni fogok. A TV alatti fiókos szekrényke veszélyben van. Simán pakol ki/be (inkább ki). Hol van már az, amikor letettem a szoba közepére, és ott maradt, játszott, helyváltoztatás nélkül. És hol van az az énem, aki akkor azt kívánta, hogy a kicsi lánya mozogjon :)
A hét közepe igazi piros betűs nap lett ;) Végülis így kerek a történet, előtte is kilenc hónap, utána is kilenc hónap. Vártam is meg nem is ezt a napot. Így legalább tudom, hogy annyira nem kuszálódtak össze a hormonjaim. A védő néni szerint ez még teljesen rendben van így.
A hétvégét messzimamánál töltöttük. Nagyon szuper volt. Nyugi, friss levegő, igazi tavasz! Voltunk sétálni a Balaton partján. Hihetetlen, hogy már mekkora élet van. A jó idő előcslogatott mindenkit, horgászt, biciklist, sétálót, éttermest és fagyist. Megetettük a hattyúkat és a kacsákat. Luca nagyon élvezte, hogy legálisan dobálhat. Bízom benne, hogy nem az maradt meg benne, hogy a kenyér falatkákat dobálni lehet. ;)
Vasárnap korán haza indultunk, mert apa kitalálta, hogy vagyünk egy gyerekülést a biciklire, és menjünk el biciklizni. Júj, nagyon szuper volt. Bár elég nehézkesen indult a dolog, mert egyrészt felszerelni a gyerekülést sem volt könnyű, másrészt az összes biciklink összes kereke lapos volt. Miután minden akadály elhárult, kerekeztük egyet, kihasználva az óraállítás előnyeit. A nap végén kicsi és nagy egyaránt kinyúlt, nem is gondolva milyen nehéz lesz a másnap reggel :)
2012. március 18., vasárnap
Kerek a világ
Most tényleg így érzem. Szerencsére a betegségeken túl vagyunk, és lassan minden visszakerül a régi kerékvágásba. A hosszú hétvége nagyon jól telt, és sajnos nagyon gyorsan. Csütörtökön már jól voltam. :) Egyetlen negatívuma a hétvégének erre a napra tehető. Épp a reggelinket csócsáltuk, és azon elmélkedtünk, hogy mi legyen az ebéd, és mit csináljuk a nap hátralevő részében, amikor megszólalt a telefon. Két hónap után eszébe jutottunk anyósnak. Mondta, hogy már elege van a veszekedésből, és hogy menjünk ki hozzájuk ebédre. Ott lesz az egész család. Kimentünk, de elég furán éreztük magunkat. A menü természetesen a szokásos Zsámboki menü volt (húsleves, rántott hús). Luca evett mielőtt elindultunk, így legalább rá nem kellett gondolni ;) Olyan idegennek éreztük magunkat. Igazából senki nem volt ránk kíváncsi. Luca bárkihez került fél percen belül ordításban tört ki. Majd itthon megfejtettük, hogy attól, hogy látta őket 3-szor, legutóbb két hónapja, számára még idegenek.
Pénteken viszont mindenki vigasztalódott :) Kerianyuék jöttek este. A pasik elmentek sörözni, mi meg csajos estét tartottunk. Volt mit kihevernie mindenkinek.
Szombaton még volt kajánk, így nem kellett főzöm. Nyugodt lelkiismerettel mentem 10-re Adriennhez ruhapróbára. Csodálatosan szép lesz a ruhája, és ő is :) Egészen kivirul az arca, amikor magára ölti az ekrü színű csodát :) Miután végeztem hazafelé vettem az irányt. Kis kitérőt tettem az Árkádba, mert volt egy munkahelyi "kiküldetésem". Gyors ebéd után pedig irány a Liget. Nagyon jó volt megint ott sétálni. :) Bár Luca kicsit nyűgös volt, nem akart a babakocsiban megmaradni. Így elmaradt a lángos (nem is volt szó róla ;) ), és hamar hazafelé vettük a lépteinket. A Pecsa tövében ettem egy fagyit, apa meg kapott egy sört. Kell ennél több? Tudunk élni! :)
Most csak azt sajnálom, hogy már vasárnap van. Luca most alszik, de azért még elmegyünk egyet sétálni, bár eléggé fúj a szél. :( De én azt mondom, hogy végérvényesen TAVASZ van. Elegem van a szürkeségből és a hidegből.
Kicsit félek a holnaptól, de bízom benne, hogy könnyen visszarázódunk a hétköznapokba. Nekem muszáj lesz, mert elég sok elmaradt munkám van úgy is, hogy azért itthonról dolgoztam.
Pénteken volt 9 hónapja, hogy a kicsi lány megszületett. Most jöjjön egy kis számadás, hogy hol is tartunk:
Pénteken viszont mindenki vigasztalódott :) Kerianyuék jöttek este. A pasik elmentek sörözni, mi meg csajos estét tartottunk. Volt mit kihevernie mindenkinek.
Szombaton még volt kajánk, így nem kellett főzöm. Nyugodt lelkiismerettel mentem 10-re Adriennhez ruhapróbára. Csodálatosan szép lesz a ruhája, és ő is :) Egészen kivirul az arca, amikor magára ölti az ekrü színű csodát :) Miután végeztem hazafelé vettem az irányt. Kis kitérőt tettem az Árkádba, mert volt egy munkahelyi "kiküldetésem". Gyors ebéd után pedig irány a Liget. Nagyon jó volt megint ott sétálni. :) Bár Luca kicsit nyűgös volt, nem akart a babakocsiban megmaradni. Így elmaradt a lángos (nem is volt szó róla ;) ), és hamar hazafelé vettük a lépteinket. A Pecsa tövében ettem egy fagyit, apa meg kapott egy sört. Kell ennél több? Tudunk élni! :)
Most csak azt sajnálom, hogy már vasárnap van. Luca most alszik, de azért még elmegyünk egyet sétálni, bár eléggé fúj a szél. :( De én azt mondom, hogy végérvényesen TAVASZ van. Elegem van a szürkeségből és a hidegből.
Kicsit félek a holnaptól, de bízom benne, hogy könnyen visszarázódunk a hétköznapokba. Nekem muszáj lesz, mert elég sok elmaradt munkám van úgy is, hogy azért itthonról dolgoztam.
Pénteken volt 9 hónapja, hogy a kicsi lány megszületett. Most jöjjön egy kis számadás, hogy hol is tartunk:
A legtöbb baba
- hangokat kombinál
- egyre ügyesebben állhat kapaszkodva
A babák fele
- két ujjal (hüvelyk- és mutatóujjal) megfog tárgyakat
- felül
- a bútorok mellett közlekedhet - ezt még nem teszi, illetve nem állva közlekedik ;)
- tárgyakat összeüt
- szótagokat ismételget (pl. ba-ba
- nevére figyel, tiltást ért - érti a tiltást, de nem reagál rá, csak a szeme sarkából figyel, hogy mikor kezdheti újra
- ismerőssel huncutkodik, az idegentől tart
- öltöztetésnél kezét, lábát dugja
Néhány baba
- bármivel jól eljátszik - csodálatosan eljátszik egyedül, ha közben látótávolságon belül vagyunk.
- sajátos nyelven nevezi a szüleit
A 9. hónapban a baba már 1-2 percig egyedül is megül, kapaszkodva ülőhelyzetbe húzza magát. Oldalra és előre tud hajolni, anélkül, hogy felborulna. Vannak, akik kúsznak, vannak, akik négykézláb csúszkálnak a térdükön, egyesek kizárólag hátrafelé vagy oldalra haladnak. Olyan baba is akad, aki a fenekén ülve a lábával hajtja magát előre. Ül és mászik, párhuzamos a fejlődés. Álló helyzetből tovább próbálkozik a leüléssel, de most még többnyire csak elengedi, amibe addig kapaszkodott, és a fenekére huppan. Közben hátradőlhet, leesve a fejét is beütheti, de ez többnyire nem komoly baleset. Ha lábai leérnek a földre, egy-két lépést is megtehet. - szálfa egyenes derékkal ül, egész hosszú ideig. Kúszni villámsebességgel kúszik, mászni lusta. Inkább hasra vágja magát, és kúszik. Álló helyzetből még nem próbálkozik üléssel. Lépegetni imád, és keresi is a lehetőséget, hogy mikor nyomhatja ki magát állásba.
A játékokkal egyedül játszik, a tárgyakat dobozba vagy vödörbe ki- és bepakolja, tornyot még nem épít, de mindig ledönti, a fiókokat kipakolja, a tárgyakat eldobálja. A szobában már nem lehet egyedül hagyni, az asztalterítőt már lehúzhatja (a tányérral, üvegpohárral, ollóval együtt). - tornyot borogat, és nagyokat kacarászik közben. Dobálni is szeret, csak legyen aki lehajol, és visszaadja.
Az étellel is nagy élvezettel játszik (nem rosszaságból!), szétkeni, beleturkál, ledobja. Mutatóujjal rábök arra, amit szeretne megkapni. Az "elengedés" fogalmát érti és szívesen gyakorolja. A "kérem"-re reagál. - Elengedni nem szereti amit megkaparintott, de azért akad olyan, hogy együttműködik.
Nevére már figyel, esetleg ismételgeti is. Ismételget hangokat, utánozza a beszédet, anélkül, hogy konkrétan értené. Felhívja a figyelmet, pl. kiabál, dalol. Elkezdi utánozni a szülei viselkedését. - "beszélgetni" beszélget. A legédesebb, amikor bölcsiből hazafelé "elmeséli", hogy mi történt. :)
2012. március 15., csütörtök
Még mindig a betegségről
Visszanéztem, és az elmúlt időben minden bejegyzésem betegségről szólt. Akkor még nem tudtam, hogy nincs vége a megpróbáltatásoknak. Túléltük a fosós-hányóst, de bizony van ennél rosszabb is. Amikor az előbb említettből kialakul egy hugyúti fertőzés. Bizony már a második. Újból kórház :( a látogatási tilalom közepén. Valami borzalmas volt, pedig múlt szerdán mentünk, pénteken jöttünk is haza. Persze utána még menni kellett vissza kezelésre, de legalább itthon voltunk. :) Természetesen ezt a "wellness-t" sem úsztam meg betegség nélkül. Bár a múltkori kellemetlenebb volt, a mostani a gázosabb. Lázzal, majd torokfájással kezdődött. Végül doki lett belőle, és táppénz. Azt mondta az orvos pihenjek sokat. Mosolyogtam, mert egy 9 hónapos mellett pihenni azt végképp nem lehet. :) Na meg egy kb 6 nm-es kórházi kórteremben szórakoztatni. Mert ez is kihívás volt ám!
De reméljük ennek vége, és túl vagyunk a nyavalyákon, itt a tavasz, és melegszik az idő :)
Egyébként hihetetlen mennyit fejlődik a kisasszony napról-napra. Ott tartunk, ha így halad, akkor ma-holnap áll, és utána a menés sem lesz messze. Hihetetlen mekkora mozgásigénye van. Ha nem a padlót "takarítja", akkor újabban a kutyát terrorizálja. Szegényem még nem tud különbséget tenni a plüsskutya, és az élő között, ezért néha megcincálja Maszatot. Szerencsére békés jószág, és tűri. :)
De reméljük ennek vége, és túl vagyunk a nyavalyákon, itt a tavasz, és melegszik az idő :)
Egyébként hihetetlen mennyit fejlődik a kisasszony napról-napra. Ott tartunk, ha így halad, akkor ma-holnap áll, és utána a menés sem lesz messze. Hihetetlen mekkora mozgásigénye van. Ha nem a padlót "takarítja", akkor újabban a kutyát terrorizálja. Szegényem még nem tud különbséget tenni a plüsskutya, és az élő között, ezért néha megcincálja Maszatot. Szerencsére békés jószág, és tűri. :)
2012. március 4., vasárnap
Megint beteg :(
Csak önmagam tudom ismételni: Én ezt az állapotot nem fogom tudni soha megszokni!!! Szörnyű, és még annál is rosszabb. De hogy érthető legyek. A héten szinte minden nap apa azzal jött haza a bölcsiből, hogy Luca összekakilta magát. Nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki, mert olvastam, hogy fozgásnál lehetséges hasmenés. Lucának meg ezerrel jönnek a fogai. Na de a csütörtöki telefon hazavágott rendesen. Először csak annyi volt, hogy Luca megint trottyolt, és hogy nyálkás a végtermék. Telefont a doktornéninek, ő normaflore-t javasolt. Meg is vettem ebédkor, majd jött az újabb telefon, hogy már hány is. Na itt kezdődött minden. Apa Lucáért, majd orvoshoz, én meg rohantam "utánuk" a munkahelyemről. Rezgett a léc rendesen, hogy most kórház, vagy sem 10 percenként kellett 20 ml teát belediktálni, ha bennmarad, akkor hurrá, ha nem, akkor irány a kórház. Az első kanyar nem volt sikeres, de nagyon nem akartam bemenni. Mondtam apának, hogy még egy próbát tegyünk, megszoptatom. Na az sikeres volt, benn maradt. De szegény kisbogár annyira le volt gyengülve, hogy még ülni sem tudott. Sőt, némán tűrte az orrszívást. Azt, amit előtte csak kiabálva tudott elviselni. Nagyon rossz volt így látni. Pénteken folytatódott a küzdelem a vírusok ellen. Látszólag minden ok volt, aztán jött a szombat hajnal. Újra lázas lett, nem ivott, nem evett. Teljes kétségbeesés közepette mentünk az ügyeletre, ahol millióan voltak. Apa telefonált a doktornéninknek, és mondta, hogy menjünk a Madarászba. Na itt kifogtunk egy doktornénit, aki nekem nem volt szimpi. Látszott rajta, hogy fogalma sincs mit tegyen. Úgy értem ezt, hogy ha nem a mi doktornénink szólt volna neki az érkezésünkről, akkor elküldött volna bennünket. Felvette Luca adatait, majd vért vettek tőle, és vizeletet próbáltak. Persze, ez utóbbi nem sikerült. Hiába itattunk, inkább kakilt, mint pisilt. Aztán apácska elunta a hiábavaló küzdelmet, és szólt ismét a dokinak, hogy akkor most döntsük el, hogy befektetnek bennünket, vagy engedjenek haza. Meglett a vérvétel eredménye, ami nem rossz, de vírusfertőzésre utal. Ott álltunk, és úgy tűnt, hogy nekünk kell azt "kérni", hogy vegyék fel kislányt kezelésre. Egyáltalán nem volt határozott a dokinéni. Végül úgy döntöttünk, hogy mivel látogatási tilalom van, és úgyis csak itatnák ott is első körben, akkor inkább hazajövünk, és ha kell visszamegyünk. Szerencsére nem kellett. Kérdezgettük, hogy mit tegyünk, hogy igyon, meg mit adjunk enni, de a segítséget inkább az ottani nővérektől kaptuk meg.
Sok tanulsága van az egész betegségnek. A legfontosabb, amit a kistesónál nem fogok elkövetni az az, hogy akármennyire is az az ajánlás, hogy 6 hónapig nem kell a babának más, csak anyatej, én bizony már akkor megtanítom inni, CUMISÜVEGBŐL! Igen abból, és bizony egy étkezést mindig lefejt tejjel kapja cumisüvegből. Most mi nagyon sokat szenvedünk Lucával, hogy igyon. Ez mind a fentiek hiánya miatt van. Szegényem meg most szenved, mert nem tudja, hogy hogy kell inni. Majd csak túl leszünk ezen is, és akkor már csak egy távoli emlék lesz ez a pár nap.
Az "új munkahelyem" jó. Szerintem, ha belejövök nagyon fogom szeretni. Változatosnak ígérkezik, és ez jó! Bár most egy kicsit meg vagyok ijedve, mert most jön a nagy ugrás, mert a héten már leszek egyedül is. Sajnálom, hogy a pénteket nem tudtam kihasználni, de ügyes nagy lány vagyok, és megoldom egyedül, illetve kérek telefonos segítséget :)
Sok tanulsága van az egész betegségnek. A legfontosabb, amit a kistesónál nem fogok elkövetni az az, hogy akármennyire is az az ajánlás, hogy 6 hónapig nem kell a babának más, csak anyatej, én bizony már akkor megtanítom inni, CUMISÜVEGBŐL! Igen abból, és bizony egy étkezést mindig lefejt tejjel kapja cumisüvegből. Most mi nagyon sokat szenvedünk Lucával, hogy igyon. Ez mind a fentiek hiánya miatt van. Szegényem meg most szenved, mert nem tudja, hogy hogy kell inni. Majd csak túl leszünk ezen is, és akkor már csak egy távoli emlék lesz ez a pár nap.
Az "új munkahelyem" jó. Szerintem, ha belejövök nagyon fogom szeretni. Változatosnak ígérkezik, és ez jó! Bár most egy kicsit meg vagyok ijedve, mert most jön a nagy ugrás, mert a héten már leszek egyedül is. Sajnálom, hogy a pénteket nem tudtam kihasználni, de ügyes nagy lány vagyok, és megoldom egyedül, illetve kérek telefonos segítséget :)
2012. február 16., csütörtök
Beteg a gyerek
Azt hiszem ezt az érzés soha nem fogom tudni megszokni. Ma meg kimondottan rosszul éreztem magam, lelkileg. Történt, hogy tegnap azzal hozta haza apa Lucát a bölcsiből, hogy hány és hasmenése van. szerencsére láza nem volt. De akkor is eléggé kibuktam. Szerencsére este szépen evett, és jól aludt éjszaka. Délelőtt volt egy kis hőemelkedése. Én tiszta ideg voltam. Ma jelenésünk volt a doktor néninknél oltásra. Természetesen az oltás elmaradt, de megnyugtatott bennünket, hogy nincs nagy baj. Vagyis mindezt apa intézte, én mentem dolgozni. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem magam, mint egy ketrecbe zárt anyatigris. Azt tudtam, hogy jó kezekben volt Luca, mégis folyamatosan aggódtam érte. Az én kicsikém beteg, és nem lehetek mellette. Szörnyű rossz volt! Pedig tudom, hogy lesz még ilyen, amikor nekem mennem kell dolgozni, ő meg beteg, és apa/mami/kerianyu vigyáz rá.
2012. február 14., kedd
Kijött a harmadik :)
Most vettem észre, hogy kibújt Luca harmadik fogacskája. Vártuk, vártuk fenn középen, erre nem is az jött, hanem az egyik bal oldalt felül. Fogorvosilag a bal felső hármas. :) A középsők is úton vannak, de nagyon jól érzik benn magukat, mert nagyon nehezen akarnak kijönni. Jól megkínozzák a kis Drágámat.
Most épp apával alszanak el, vagyis már megtörtént :) Megyek is romantikázni apácskával! ;) Rossz az aki rosszra gondol :)
Most épp apával alszanak el, vagyis már megtörtént :) Megyek is romantikázni apácskával! ;) Rossz az aki rosszra gondol :)
2012. február 13., hétfő
Túl az első munkás héten
Jelentem túléltem. Bár voltak nehéz percek, órák, sőt napok. Bár hülye érzés, de a sok új inger hatására néha úgy éreztem, hogy feltölt, hogy dolgozni járok. Persze este zuhantam az ágyba. Még egy kicsit szervezésre szorulnak a napjaink. A reggel egész jól működik már, most még elég, hogy 6-kor kelek (illetve korábban, ha Luca ébred szopizni), aztán irány a fürdő, addig a kis család még alszik, aztán hétkor kel Luca, és együtt keltjük apát. Majd ők még lustiznak fél órát, én reggelizek, és összepakolom a cuccainkat. Majd fél nyolctól öltözés, és indulás. Az most tényleg jól működik, már csak arra leszek kíváncsi, hogy ha Éva már nem jön, és én hamarabb szeretném kezdeni a munkát, akkor hogy fog összeállni a reggel. De majd az is kialakul. Az este viszont őskáosz. A biztos pont a 7 órás fürdetés, majd szopi. Előtte igyekszem minél többet lenni Lucával, de közben a másnapi kaját is készítenem kell. Vacsora? Hát igen, az valamikor 9 fele újabban, ami miatt nagyon szenvedek. Valahogy meg kell próbálnom belesűríteni a 7 előtti időbe. Bízom benne, hogy hamarosan ez is menni fog.
Amúgy jól telnek a napjaink. Pénteken megint szupi volt. Apácska Krisztiánnal moziba ment, mi Adriennel csaj délutánt tartuttunk. Mit délutánt, estét! Már Adrienn írta, hogy hiányoznak neki a csaj-napok...hát igen, jók is voltak azok. De hamarosan örülni fog az új feladatainak, és mi már nem is fogunk annyira hiányozni neki. :)
Kicsit csapongod, de muszáj ezt megörökítenem. Szóval az ugye tudott, hogy Juditékon keresztül kerültünk a Sün Balázsba. Még a beszoktatás hetében egyszer sikerült Judittal összefutni, de csak pár percet tudtunk beszélni. Amióta én is járok dolgozni, minden reggel lesem, hátha összefutunk. Persze jól nem sikerül. Valahogy mindig kerüljük egymást, vagy amikor összejönne, én nem megyek el a bölcsiig, hanem kiszállok a metrónál. Pedig jó lenne egy kicsit vele beszélni, de bízom benne, hogy hamarosan összejön.
És egy kicsit a diétáról...hát az nagyon nem akar menni. Az azért megvan, hogy nem eszem továbbra sem fehér mérget, vagy legalábbi igyekszem kerülni és csak nagyon minimálisat fogyasztani. Számolni nem számolok, most még nincs rá energiám. Annyiból jó, hogy a kisdobozom még megvan, és az ebéd adagomat ahhoz viszonyítva be tudom lőni. Abban kell még fejlődnöm, hogy este időben egyek, és ne nasizzak. Sportra most gondolni sincs időm, és tudom, hogy ez gáz. Mivel eddig napközben jöttem-mentem, most viszont ülök egész nap. Ha beáll a rend, akkor valamikor fogok időt szakítani rá. De most az is demotivál, hogy a házunk melegvíz ellátása elég gáz, és nincs kedvem hideg vízben zuhanyozni sport után.
Szóval tervek vannak, hogy mi valósul meg belőle, az a jövő titka ;)
Amúgy jól telnek a napjaink. Pénteken megint szupi volt. Apácska Krisztiánnal moziba ment, mi Adriennel csaj délutánt tartuttunk. Mit délutánt, estét! Már Adrienn írta, hogy hiányoznak neki a csaj-napok...hát igen, jók is voltak azok. De hamarosan örülni fog az új feladatainak, és mi már nem is fogunk annyira hiányozni neki. :)
Kicsit csapongod, de muszáj ezt megörökítenem. Szóval az ugye tudott, hogy Juditékon keresztül kerültünk a Sün Balázsba. Még a beszoktatás hetében egyszer sikerült Judittal összefutni, de csak pár percet tudtunk beszélni. Amióta én is járok dolgozni, minden reggel lesem, hátha összefutunk. Persze jól nem sikerül. Valahogy mindig kerüljük egymást, vagy amikor összejönne, én nem megyek el a bölcsiig, hanem kiszállok a metrónál. Pedig jó lenne egy kicsit vele beszélni, de bízom benne, hogy hamarosan összejön.
És egy kicsit a diétáról...hát az nagyon nem akar menni. Az azért megvan, hogy nem eszem továbbra sem fehér mérget, vagy legalábbi igyekszem kerülni és csak nagyon minimálisat fogyasztani. Számolni nem számolok, most még nincs rá energiám. Annyiból jó, hogy a kisdobozom még megvan, és az ebéd adagomat ahhoz viszonyítva be tudom lőni. Abban kell még fejlődnöm, hogy este időben egyek, és ne nasizzak. Sportra most gondolni sincs időm, és tudom, hogy ez gáz. Mivel eddig napközben jöttem-mentem, most viszont ülök egész nap. Ha beáll a rend, akkor valamikor fogok időt szakítani rá. De most az is demotivál, hogy a házunk melegvíz ellátása elég gáz, és nincs kedvem hideg vízben zuhanyozni sport után.
Szóval tervek vannak, hogy mi valósul meg belőle, az a jövő titka ;)
2012. február 10., péntek
Lezárult egy korszak
Végérvényesen lezárult egy korszak az életünkben. Január 30-tól ugyanis Luca megkezdte a bölcsis létét. Azt hiszem ezt ő jobban viselte, mint mi. Legfőképpen apa volt, aki nagyon szenvedett ettől, illetve szenved a mai napig is. Anyai szívemnek csak az ad megnyugvást, hogy tudom, hogy a kis drága jó helyen van. Lehet, hogy anyagilag nem ez a legolcsóbb megoldás, de az kárpótol minden kifizetett forintot, hogy olyan helyen van, ahol tényleg figyelnek rá. Zsuzsa telefonál olyanért, hogy adhat-e neki ezt, vagy azt. Amit éppen a többieknek készít, vagy ha valamiért nagyon kepesztet. Minden délután elmondja, hogy volt-e kaki, mennyit aludt, evett, ivott. Vagy volt-e valami olyan, ami korábban nem fordult elő. Kíváncsi lennék, hogy egy sima bölcsiben ezek hogy mennek. A gyerekek is befogadóak voltak Lucával, kivéve egy kislányt, aki egy kicsi nehezebben viselte, hogy a figyelem még jobban megoszlik, mint korábban. Pedig 3 éves lesz a nyáron. Első nap mondta, hogy többet ne menjen Luca, aztán a hét végére már egész nagy „haverok” lettek. Apa szerint ennek ellenére nem ő a nagy kedvenc. Ja, és a legmókásabb, hogy van két kisfiú is, és az egyik olyan csillogó szemekkel, és áhitattal nézett Lucára, hogy Zsuzsa meg is jegyezte. Szóval mindenki nagyon aranyos.
A hét számomra is érdekesen telt. Kedden elmentem bevásárolni, EGYEDÜL! Először furcsa volt, majd nagyon élveztem, hogy megnézhetek mindent, és apa nem szól, hogy ne válogassak annyit, meg nem kell figyelnem, hogy Luca mit csinál, illetve nem kell attól rettegni, hogy mikor unja el magát, és kezd visításba. Szerdán szépülni mentem. Vagyis felhasználtam a karácsonyra kapott kozmetikai kupont. Csütörtökön is szépültem, akkor a fodrászt látogattam meg, illetve elmentünk apával nekem vásárolgatni, hogy legyen mit felvennem. Pénteken pedig „manikűröshöz” mentem. A hétvégét szó szerint lustálkodással töltöttük. Jól esett, kellett is. J
Jó lett volna, ha ez a hét minél később jön el, de ennek így kellett lennie. Örülök, hogy legalább ez így megadatott nekem. Bízom benne, hogy a következő babánál már nem kell ilyen hamar munkába állnom.
2012. január 22., vasárnap
Vasárnapi ebéd
...és láss csodát, ha anya nem idegeskedik az ebéd mennyisége miatt, akkor az ebéd is jobban csúszik. :) Vagyis ma egész szépen evett Luca az ebédből. Mivel jó kedvem van, így őszibarackot fog enni uzsira ;) Ha már lúd, legyen kövér. Hogy mikor lesz uzsi? Ha majd jelzi, hogy enni szeretne.
Mélypontok!
Ez a bejegyzés azért jött létre, hogy 1. emlékezzek rá a későbbiekben is, 2. azok akik olvasnak tanuljanak belőle. Az első és legfontosabb, hiába első babás szül valaki, higgyen a megérzéseiben, ösztöneiben. Miért írom ezt? Luca egy ideje nem nagyon akarja megenni a zöldségféléket. Eszik amennyi kell neki, de inkább a gyümölcsöket favorizálja.Abból tetemes mennyiséget elfogyaszt. Ezek után megyünk a doktor nénihez tanácsadásra, ahol kiderül, hogy Luca nem hízott eleget. Persze keresztkérdések, hogy mit mennyi eszik a gyerek. Elmondom, majd jön a konklúzió, egy ennyi idős gyereknek 150 gr készételt kell enni. Kérdem én, mi egyforma mennyiséget eszünk? A másik meg az, hogy amikor még csak szopi volt, akkor is inkább kevesebbet evett, mint a "szabvány". Persze mindezek tudatában azért én mélységes letargiába, depresszióba zuhantam, hogy milyen csapnivaló anya vagyok, hogy éheztetem a gyerekem. Hiába mondta nekem mindenki, hogy nyugi, ha éhes eszik, de én hajthatatlan voltam. Naná, hogy eljutottunk addig a pontig, hogy szinte semmit nem akart elfogadni tőlem. Teljes kétségbeesés és néhány virtuális fenékbe rúgás után úgy döntöttem a saját józan eszemre hallgatok....Köszönöm mindenkinek (elsősorban anyukámnak, és Adriennek), hogy meghallgattak, és tanácsokkal láttak el.
Hogy a történet teljes legyen, Luca rengeteget mozog! Nem áll meg két percre sem. Nem sok választja el a mászástól :) Naná, hogy lemozogja, amit megeszik!
Ami még megvisel lelkileg, pedig azt hittem, hogy már túl vagyok rajta, az az, hogy hamarosan megyünk a bölcsibe. Azt gondoltam, hogy már túl vagyok rajta, és elfogadtam a tényeket, de nem! Sajnos még mindig sokat lelkizek rajta, pedig tudom, hogy muszáj visszamennem dolgozni. Talán, ha elkezdődik jobb lesz! Addig meg elég mozgalmas napjaink lesznek. Be kellett volna már járnom januárban pá órára, de valahogy mindig volt valami mi miatt ez nem jött össze. Vagy nekünk volt valami elfoglaltság, vagy a babysittereimnek ;) Nem baj, majd behozom a lemaradást februárban!
És végül vannak jó dolgok is! Luca mindennek ellenére szépen fejlődik! Egyre ügyesebb mindenben. És, és már van fülbevalója is! Most már tényleg igazi kislány. Mert bizony volt olyan, hogy talpig rózsaszínbe öltözötten is megkérdezték, hogy fiú-e vagy lány. Most már aztán az ilyen kérdésekre ütök! :)
Megkapta a következő gyerekülését a kocsiba, és nagyon élvezi, hogy kilát az ablakon és menetirányba utazik. Mi meg örülünk az örömének. :D
Hogy a történet teljes legyen, Luca rengeteget mozog! Nem áll meg két percre sem. Nem sok választja el a mászástól :) Naná, hogy lemozogja, amit megeszik!
Ami még megvisel lelkileg, pedig azt hittem, hogy már túl vagyok rajta, az az, hogy hamarosan megyünk a bölcsibe. Azt gondoltam, hogy már túl vagyok rajta, és elfogadtam a tényeket, de nem! Sajnos még mindig sokat lelkizek rajta, pedig tudom, hogy muszáj visszamennem dolgozni. Talán, ha elkezdődik jobb lesz! Addig meg elég mozgalmas napjaink lesznek. Be kellett volna már járnom januárban pá órára, de valahogy mindig volt valami mi miatt ez nem jött össze. Vagy nekünk volt valami elfoglaltság, vagy a babysittereimnek ;) Nem baj, majd behozom a lemaradást februárban!
És végül vannak jó dolgok is! Luca mindennek ellenére szépen fejlődik! Egyre ügyesebb mindenben. És, és már van fülbevalója is! Most már tényleg igazi kislány. Mert bizony volt olyan, hogy talpig rózsaszínbe öltözötten is megkérdezték, hogy fiú-e vagy lány. Most már aztán az ilyen kérdésekre ütök! :)
Megkapta a következő gyerekülését a kocsiba, és nagyon élvezi, hogy kilát az ablakon és menetirányba utazik. Mi meg örülünk az örömének. :D
2012. január 16., hétfő
Kiakadtam
...sok mindenen.
Tegnap volt Luca keresztelője. Összességében jó volt, bár mint mindenhol itt is voltak problémák. Egy hétig, mint a búgócsiga pörögtem. Bevásárlás, szervezkedés, közben apa szülinapja....Két napot Adrienn és anyukám segítségével sütöttem-főztem. Erre mi történik...a család egy része fel sem jött a szertartás után, aki feljött, az sem evett, illetve az egy része. Természetesen mindenki tudta, hogy készülök. Legrosszabbul az esett, hogy van egy családtag, aki múltkor emlegette, hogy mennyire szereti a hidegtálakat...most meg kijelentette, hogy nem eszik, mert az epéje....meg hogy mielőtt eljöttek akkor ebédeltek. Rajta kívül mindenki evett...no comment. Az biztos, hogy nem mostanában fogok ilyen összejövetelt tervezni. A lényeg, hogy azért jól sikerült, de mi most belefulladunk a maradékokba, pedig csomagoltam is :)
Egyre jön a nem várt nap. Egy jó van, hogy tavalyról maradt 3 nap szabim, ami talált idő :) Csütörtökön megyünk Lucával oltásra, és szeretnék a védőnénivel is beszélni. Nem tudom mit csinálok rosszul, de Luca nem nagyon eszi a főzelékeket. Mondom ezt úgy, hogy ma egész jól evett. A gyümölcs jöhet minden mennyiségben, de a főzi nem. Azért nem adom fel, próbálkozom. :)
Tegnap volt Luca keresztelője. Összességében jó volt, bár mint mindenhol itt is voltak problémák. Egy hétig, mint a búgócsiga pörögtem. Bevásárlás, szervezkedés, közben apa szülinapja....Két napot Adrienn és anyukám segítségével sütöttem-főztem. Erre mi történik...a család egy része fel sem jött a szertartás után, aki feljött, az sem evett, illetve az egy része. Természetesen mindenki tudta, hogy készülök. Legrosszabbul az esett, hogy van egy családtag, aki múltkor emlegette, hogy mennyire szereti a hidegtálakat...most meg kijelentette, hogy nem eszik, mert az epéje....meg hogy mielőtt eljöttek akkor ebédeltek. Rajta kívül mindenki evett...no comment. Az biztos, hogy nem mostanában fogok ilyen összejövetelt tervezni. A lényeg, hogy azért jól sikerült, de mi most belefulladunk a maradékokba, pedig csomagoltam is :)
Egyre jön a nem várt nap. Egy jó van, hogy tavalyról maradt 3 nap szabim, ami talált idő :) Csütörtökön megyünk Lucával oltásra, és szeretnék a védőnénivel is beszélni. Nem tudom mit csinálok rosszul, de Luca nem nagyon eszi a főzelékeket. Mondom ezt úgy, hogy ma egész jól evett. A gyümölcs jöhet minden mennyiségben, de a főzi nem. Azért nem adom fel, próbálkozom. :)
2012. január 6., péntek
Valami megváltozott
Szombat reggel van, kis család még alszik. Én már túl vagyok egy kutyasétáltatáson. Kinn kellemesen hűvös idő van, jól esett a reggeli séta. Minden nagyon nyugodt kinn is és már bent is.
A hetünk elég nehéz volt. Történetesen kedden ugye bölcsi-nézőben voltunk. Bár senkinek nem mondtam, de nem voltak könnyűek az első percek. (Közben felkelt a család, eltelt a nap, a kicsike már alszik). Nagyon nehéz ez nekem, még akkor is, ha tudom, hogy jó helyen lesz, és tényleg muszáj visszamennem dolgozni. Lelkesen meséltem kedden, hogy szépen eszik, és szépen alszik is. Na erre a hét további részében a lánykám rácáfolt rendesen. Mert enni nem akar, max csak gyümit, főzeléket csak akkor, ha egy kis almát csempészek bele ;), naná, hogy megteszem :). Az alvást már ne is említsük. Az egy dolog, hogy éjjel kel. Máskor is volt ilyen, de bementem, vagy visszaaltattam, vagy kapott egy kicsi cicit, és utána aludt vissza. Nem így most. Volt éjjel, amikor apával felváltva altattuk-szórakoztattuk, hogy ne törjön ki égtelen sírásban. Sokat gondolkodtam, hogy mi változott, ami miatt nem akar éjjel aludni. Jön a foga? Arra kap különböző szereket, és nem az első jön, így az nem lehet. Talán a Hold állása? Na ez már sanszosabb, de az sem valószínű, mert minden hónapban van ilyen Hold-állás is. (mondjuk rosszul alvós pár nap is, de nem ennyire) Majd jött a bevillanás, hogy olvatam, hogy akkor sem alszanak jól a picik, ha túl száraz a szoba levegője. És bizony nálunk az. Most párásítok, a mosott ruhái a szobájában száradnak. Na ez sem egyszerű mutatvány, kb 9 nm-en, egy komplett babaszobában. De ezt is megoldottam, és úgy tűnik, hogy működik. Persze ezt csak egy éjszaka statisztikai adatai alapján tudom mondani, de az egy már pont eggyel több, mintha egy sem lenne. :)
És ha már így eltelt a nap, akkor a mai eseményeket is megörökítem. Már csak azért is, mert történt említésre méltó. :) Persze továbbra is az én gyermekem a tökéletes (tudom, lesz ez még így se :) ), és ezt ma ismét megerősítette. Úgy adódott, hogy le kellett menni Gödöllőre, majd onnan tovább ruccantunk a domonyi ismerősökhöz. Luca jól bírta az utat, a kocsiban evett is, mert persze ott tört rá az éhség, és hangosan jelezte, hogy ő ugyan nem vár Domonyig, most azonnal enni kér. :D A sütőtök nem kellet neki, de az alma-körte-banán turmixot megette :) Majd odaéretünk, Pista és Ildi megcsodálták, Ildi babázott is, miután befejezte az ebédet, és megetetett/megtömött engem. Leültünk a szőnyegre, beszélgettünk Luca pedig a lábunk között játszott, kúszott. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egyre hosszabb ideig van lenn a buksija, és mélyeket pislant, majd egyszer csak elaludt. A szemem könnybe lábadt, mert ilyet még nem csinált. Persze ez könnyebbség megint a szívemnek, hogy talán nem lesz baj a bölcsiben sem. A másik ami megint megerősített, hogy valahogy Luca ösztönösen érezheti, hogy ki milyen szeretettel közeledik hozzá, mert nem sírt egyiküknél sem. Pedig most találkozott velük másodszor.
Tehát összességében jó napunk volt, és az év is jól kezdődik. Remélem a folytatási is ilyen lesz. Tudom, hogy ez sokszor rajtunk múlik. ;)
A hetünk elég nehéz volt. Történetesen kedden ugye bölcsi-nézőben voltunk. Bár senkinek nem mondtam, de nem voltak könnyűek az első percek. (Közben felkelt a család, eltelt a nap, a kicsike már alszik). Nagyon nehéz ez nekem, még akkor is, ha tudom, hogy jó helyen lesz, és tényleg muszáj visszamennem dolgozni. Lelkesen meséltem kedden, hogy szépen eszik, és szépen alszik is. Na erre a hét további részében a lánykám rácáfolt rendesen. Mert enni nem akar, max csak gyümit, főzeléket csak akkor, ha egy kis almát csempészek bele ;), naná, hogy megteszem :). Az alvást már ne is említsük. Az egy dolog, hogy éjjel kel. Máskor is volt ilyen, de bementem, vagy visszaaltattam, vagy kapott egy kicsi cicit, és utána aludt vissza. Nem így most. Volt éjjel, amikor apával felváltva altattuk-szórakoztattuk, hogy ne törjön ki égtelen sírásban. Sokat gondolkodtam, hogy mi változott, ami miatt nem akar éjjel aludni. Jön a foga? Arra kap különböző szereket, és nem az első jön, így az nem lehet. Talán a Hold állása? Na ez már sanszosabb, de az sem valószínű, mert minden hónapban van ilyen Hold-állás is. (mondjuk rosszul alvós pár nap is, de nem ennyire) Majd jött a bevillanás, hogy olvatam, hogy akkor sem alszanak jól a picik, ha túl száraz a szoba levegője. És bizony nálunk az. Most párásítok, a mosott ruhái a szobájában száradnak. Na ez sem egyszerű mutatvány, kb 9 nm-en, egy komplett babaszobában. De ezt is megoldottam, és úgy tűnik, hogy működik. Persze ezt csak egy éjszaka statisztikai adatai alapján tudom mondani, de az egy már pont eggyel több, mintha egy sem lenne. :)
És ha már így eltelt a nap, akkor a mai eseményeket is megörökítem. Már csak azért is, mert történt említésre méltó. :) Persze továbbra is az én gyermekem a tökéletes (tudom, lesz ez még így se :) ), és ezt ma ismét megerősítette. Úgy adódott, hogy le kellett menni Gödöllőre, majd onnan tovább ruccantunk a domonyi ismerősökhöz. Luca jól bírta az utat, a kocsiban evett is, mert persze ott tört rá az éhség, és hangosan jelezte, hogy ő ugyan nem vár Domonyig, most azonnal enni kér. :D A sütőtök nem kellet neki, de az alma-körte-banán turmixot megette :) Majd odaéretünk, Pista és Ildi megcsodálták, Ildi babázott is, miután befejezte az ebédet, és megetetett/megtömött engem. Leültünk a szőnyegre, beszélgettünk Luca pedig a lábunk között játszott, kúszott. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egyre hosszabb ideig van lenn a buksija, és mélyeket pislant, majd egyszer csak elaludt. A szemem könnybe lábadt, mert ilyet még nem csinált. Persze ez könnyebbség megint a szívemnek, hogy talán nem lesz baj a bölcsiben sem. A másik ami megint megerősített, hogy valahogy Luca ösztönösen érezheti, hogy ki milyen szeretettel közeledik hozzá, mert nem sírt egyiküknél sem. Pedig most találkozott velük másodszor.
Tehát összességében jó napunk volt, és az év is jól kezdődik. Remélem a folytatási is ilyen lesz. Tudom, hogy ez sokszor rajtunk múlik. ;)
2012. január 4., szerda
Újra itt
Döbbenten vettem észre, hogy megint eltelt több, mint egy hónap, hogy utoljára írtam. :( Zsófi "koppintott" a fejemre, hogy írjam a naplót, mert később megbánom. (Ugyanakkor azt is mondta, hogy ezt majd egy év múlva neki is "vessem a szemére") És tényleg, igyekezni fogok időt találni rá, mert annyira sok minden történik, hogy akár egy hét távlatában sem emlékszem rá rendesen.
Mert ugye volt első Mikulás, első céges vacsora - amikor is gyerkőc apácskával volt egyedül otthon, első céges (apácska munkahelye) vacsora Szolnokon, hercegnőre kerianyu vigyázott. És hát ugye ott volt az első hármasban töltött karácsony. Ami tulajdonképpen karácsony reggel volt, mert mentünk a mamához karácsonyozni. De ez akkor is más volt. Persze pityeregtünk is egy kicsit, hogy messzi-papa, és Lackó bácsi nem lehet már itt, és nem láthatja mindezt, de akkor is jó volt. És talán a következő karácsony még jobb lesz, mert akkor már jobban fel fogja Luca, hogy itt valami fantasztikusan jó dolog történik.
Nem beszélve a Szilveszterről. Amire meg is jegyeztem, hogy öregszünk, mert kölyökpezsgővel koccintottunk éjfélkor. Nem volt nagy buli, baráti társaságban ünnepeltük, hogy eltelt megint egy év. Csendben számot vetettem, hogy mi minden van a hátam mögött. Kellemes melegség öntötte el a szívemet. :) Csodálatosan jó, ugyanakkor egy kicsit nehéz év van mögöttünk, de MEGÉRTE minden szenvedésnek hitt esemény.
De Lucáról is essen szó! Paráztam, hogy nem akar hátról hasra fordulni, csak hasról hátra. Aztán miután védőnő és orvos is nyugtatott, gondoltam tényleg nem lehet baj. Tényleg nem volt, mert pár nappal később megtette az első fordulatot, egy piros világítós számítógépes egér után. :)
Aztán szépen megtanult egyedül aludni. Illetve itt még vannak botlások, de napközben már megy egyedül is :) Leszokófélben van a ciciről, vagyis megy a hozzátáplálás is rendesen. Mindent eszik, amit eddig adtam neki, bár rá kellett jönnöm, hogy répa és répa között mennyi különbség van ízben. De egy kis alma mindenre gyógyír. A nagy kedvenc az őszibarack. Tettem el a fagyasztóba a nyáron, de az szinte semeddig nem volt elég. Így kedves babavárós olvasóim, barack eltevésre fel a nyáron! (Bár a madaras tecsóban van fagyasztott barack, de az nincs meghámozva - de végszükség esetén jó :) )
Megnéztük megint a bölcsit. Nem volt rossz a választás! Judit, köszönet azért, mert megosztottad velünk a helyet :) Luca első látásra beleszeretett a bölcsis nénibe. Eddig nem sokan kaptak tőle puszit, a bölcsis néni rögtön kapott. Így már nyugodtabb szívvel hagyom ott. Mert sajnos úgy hozta az élet, hogy már február elején vissza kell mennem. Persze ez nekem/nekünk rossz, de ami miatt mennem kell, az egy igen öröm teljes dolog. Mert mostanában elég sűrűn kőröz a gólya a cég felett ;)
Hát ez történt velünk 2011 decemberében, 2012 első napjaiban. Tényleg igyekszem többet írni, mert hogy mesélek majd az unokáimnak anyjuk első éveiről?
Mert ugye volt első Mikulás, első céges vacsora - amikor is gyerkőc apácskával volt egyedül otthon, első céges (apácska munkahelye) vacsora Szolnokon, hercegnőre kerianyu vigyázott. És hát ugye ott volt az első hármasban töltött karácsony. Ami tulajdonképpen karácsony reggel volt, mert mentünk a mamához karácsonyozni. De ez akkor is más volt. Persze pityeregtünk is egy kicsit, hogy messzi-papa, és Lackó bácsi nem lehet már itt, és nem láthatja mindezt, de akkor is jó volt. És talán a következő karácsony még jobb lesz, mert akkor már jobban fel fogja Luca, hogy itt valami fantasztikusan jó dolog történik.
Nem beszélve a Szilveszterről. Amire meg is jegyeztem, hogy öregszünk, mert kölyökpezsgővel koccintottunk éjfélkor. Nem volt nagy buli, baráti társaságban ünnepeltük, hogy eltelt megint egy év. Csendben számot vetettem, hogy mi minden van a hátam mögött. Kellemes melegség öntötte el a szívemet. :) Csodálatosan jó, ugyanakkor egy kicsit nehéz év van mögöttünk, de MEGÉRTE minden szenvedésnek hitt esemény.
De Lucáról is essen szó! Paráztam, hogy nem akar hátról hasra fordulni, csak hasról hátra. Aztán miután védőnő és orvos is nyugtatott, gondoltam tényleg nem lehet baj. Tényleg nem volt, mert pár nappal később megtette az első fordulatot, egy piros világítós számítógépes egér után. :)
Aztán szépen megtanult egyedül aludni. Illetve itt még vannak botlások, de napközben már megy egyedül is :) Leszokófélben van a ciciről, vagyis megy a hozzátáplálás is rendesen. Mindent eszik, amit eddig adtam neki, bár rá kellett jönnöm, hogy répa és répa között mennyi különbség van ízben. De egy kis alma mindenre gyógyír. A nagy kedvenc az őszibarack. Tettem el a fagyasztóba a nyáron, de az szinte semeddig nem volt elég. Így kedves babavárós olvasóim, barack eltevésre fel a nyáron! (Bár a madaras tecsóban van fagyasztott barack, de az nincs meghámozva - de végszükség esetén jó :) )
Megnéztük megint a bölcsit. Nem volt rossz a választás! Judit, köszönet azért, mert megosztottad velünk a helyet :) Luca első látásra beleszeretett a bölcsis nénibe. Eddig nem sokan kaptak tőle puszit, a bölcsis néni rögtön kapott. Így már nyugodtabb szívvel hagyom ott. Mert sajnos úgy hozta az élet, hogy már február elején vissza kell mennem. Persze ez nekem/nekünk rossz, de ami miatt mennem kell, az egy igen öröm teljes dolog. Mert mostanában elég sűrűn kőröz a gólya a cég felett ;)
Hát ez történt velünk 2011 decemberében, 2012 első napjaiban. Tényleg igyekszem többet írni, mert hogy mesélek majd az unokáimnak anyjuk első éveiről?
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)