Zárva

Már egy ideje érett bennem, hogy zárttá teszem a blogot. Egy ideje megint nem írtam, és főként azért, mert amit szerettem volna kiírni magamból az olyan tartalommal bírt, amit nem biztos, hogy mindenkivel meg szeretném osztani. Így is volt egy eset nem olyan régen, ami arra engedett következtetni, hogy olyanok is olvassák, akikkel esetleg nem biztos, hogy megosztanék mindent. Szóval, aki szeretne a továbbiakban is olvasni, kérem, jelezze felém itt, vagy e-mailben. A hétvégén zárul Miki mókatára. :) Köszönöm a megértést!

Tényleg mozgalmas lett :) - reloaded :)

Ezt most találtam meg, valami miatt nem lett közzétéve, gondoltam, akkor most, bár tudom, így május elején nem épp időszerű :)


Pénteken este mentünk a Mikuláshoz. Ahhoz képest, hogy Luca most találkozott először vele annyira nem is volt megszeppenve tőle. Míg ugye voltak nagyobbak, akik sírtak is. Nagyon büszke vagyok a kicsikémre, hogy így bírta. Nem nyűgösködött, végig nyugodtan ült az ölemben :)
A szombat sajnos, csak félig lett csajnap. Apa hazajött este, mert úgy érzete, hogy a kis szerelme nélkül nem tud létezni. (én meg már nem is számítok :( :) ) ettől függetlenül jól telt a nap, végül kerimami is itt maradt éjszakára. Együtt aludtunk mi lányok, és volt éjszakai csevej is :) Voltunk sétálni is, ami már sötétben ért véget, így láttuk az új kőbányai díszvilágítást. Aztán volt házhoz szállított kürtőskalács is. :) Jaj, ez mekkora találmány!
Vasárnap igazából csak pihengettünk. Hétfőn pedig Mikulás járatot tettem, és bevásároltam mindenfélét a csomagokhoz. Lucának bébiételt, és játékot hozott. Volt nagy meglepődés reggel, hogy mi az a nagy piros.
Kedden ugye megjött a mikulás...volt nagy boldogság, és sok ajándék....kerimamiéktól hamika, pótpapáéktól játék, tőlünk is játék, gyümi, és bébihami...na meg sok-sok szeretet. Aztán még egy fontos dolgot hozott a Mikulás...Apa kibékült a szüleivel. Nehéz félév volt ez, remélem most már minden rendben lesz. A részleteket itt nem tagalanám, a lényeg, hogy lezárult valami!
Csütörtökön nagy kalandban volt részem. Megint mentem tanulni. Kis drágaságra kerimami vigyázott, na meg apa. Egész jól elvoltak, lévén, hogy Luca aludt egy nagyot :)
Pénteken megint csak kimenőm volt...nagyon furdalt a lelkiismeret, mert elmegyek este a céges karácsonyi vacsorára.

Május eleje

Ez nekem az utóbbi pár évben mindig nagyon nehéz időszak. Tegnap lett volna az öcsém 31 éves. Iszonyatosan hiányzik sokszor, ilyenkor meg még jobban. Nemcsak a testvérem volt, hanem a legjobb barátom is. És milyen érdekes a dolog, soha nem álmodom vele, és az éjjel megjelent álmomban. Azt gondolná az ember, hogy idővel könnyebb lesz, de nem. Mostanában egyébként is sokszor szóba jön ő is, és apu is, hogy mennyire elkényeztetnék Lucát, illetve, hogy mennyit bohóckodnának vele. Sajnos erről mindről lemarad a mi kicsi lányunk. :(
De az idei május eleje mégis más volt, mint eddig. Ez volt életem első igazi anyák napja. Persze az is nagyon jó dolog, amikor megköszönjük édesanyánknak, hogy nevelgetett bennünket, illetve a nagymamánknak, hogy felnevelte nekünk anyát, de nincs annál boldogságosabb érzés, amikor a mi gyermekünk mondja azt, hogy Boldog anyák napját! Persze Luca még nem mondja, neki apa segít, de akkor is nagyon jó érzés. Már csak az is, hogy anyukája lehetek ennek a csodálatos kis lénynek. Mert bár sokszor nem könnyű őt a helyes úton terelgetni (különben is mi a helyes út?), de akkor is nincs felemelőbb érzés annál, amikor jön, és odabújik, hangosan sikongat, amikor hazaérek, így adva tudtomra, hogy mennyire örül nekem. Nagyon sok türelem és szeretet kell ahhoz, hogy egyes napokat túléljek, de minden egyes ilyen nap megéri.
Most válságot élünk meg otthon. Óriási változások vannak a kicsi életében. Lassan egy éves lesz. Még mindig cicizik, de most már nem elég neki. Ettől zaklatott, nyűgös. Úgy tudnám legjobban leírni, ha azt mondanám, hogy olyan, mint akit megfosztottak a kedvenc elfoglaltságától. Én ettől most egy kicsit szenvedek, mert attól félek, hogy éhezik. Holott azért tudom, hogy nem, meg kap pótlást, illetve vacsit is. A reggeli cicizés meg már egy ideje csak olyan "bújjunk még össze egy kicsit, mielőtt felkelünk" jellegű volt. Ma reggel már ez sem kellett. Most kicsit (nagyon) rossz, de majd a következő napokban kiderül, hogy ezt átmeneti, vagy végleges. Nagylány lett a mi kicsikénkből :)
És milyen érdekes, tegnap két babás ismerőssel is beszélgettem erről a témáról. Más sem éli meg könnyebben.
Ha minden jól megy még egy változás lesz a kis életében. Bár nagyon szeretjük Zsuzsát, és a csanát, de ha sikerül ősztől a szomszéd bölcsibe fog járni. Egyrész anyagilag sem mindegy, másrészt pedig nem kellene kocsikázni reggel, este, mert kényelmes sétával is kb 3 perc a bölcsi. Ha nem veszik fel sem fogunk elkeseredni, mert tényleg jó helyen van :) Meg akkor a kis "pasija" is ott lenne szinte mindig vele :) Mert igen, Lucának "pasija" van :) Nem lehet elég korán kezdeni, kérem szépen!

Véget ért a húsvét :)

Közzéteszem ezt is, bár már aktualitását kezdi veszteni....de a hitelesség kedvéért......


Egyrészt semmi húsvéti hangulatom nem volt ebben a fagyos időben, másrészt meg tudtam, ha eljön a kedd, akkor valami elkezdődik. Valami izgalmas, valami régi-új. Na de csak szép sorjában.
Egyérsz, aki régebb óta olvas, az láthatja, hogy megváltozott az oldal címe. Miért volt erre szükség? Egyrészt azért mert nem kimondottan baba napló, és nem túl találó a címe, másrészt azért mert sok dolgot szerettem volna írni esetenként az érzéseimről, arról, hogy hogy élem meg az anyaságot, de mivel babanaplónak volt titulálva nem tettem meg. Most már bánom. Így címet változtattam. Nem csak Lucáról fog szólni, hanem rólam/rólunk is.
A húsvétot túl éltem/éltük. Jobb lett volna, ha a szikrázó napsütéhez plusz fokok társulnak. Itt volt a hosszú hétvége, és nem tudtunk kimozdulni a négy fal közül, mert vagy esgetett az eső, vagy a szél fújt. Luca így is meg van fázva. Nem tudom, hogy hol mikor, de rendesen tele van a nózija.  Újdonságokat most nem csinál, de lelkesen gyakorolja az eddig megszerzett tudományait. :) Tegnap este kilenc felé épp nagyokat sikongatott. Nem tudom vajon a szomszédok mit gondolhattak :)
Van egy újabb dilemmám. Május közepén a cégnél csapatépítő tréning lesz. Két napos, valahol Pest környékén. Apa mondja, hogy menjek, lenne is kedvem, de ugyanakkor félek, hogy mi lesz, mert  még olyan nem volt, hogy ennyi időt távol töltsek. Főleg nem éjszakát is. Mert azt látom a legrázósabbnak. Tudom, hogy addig van még egy bő hónap

Gyorsan szalad az idő

Nem kezdek mentegetőzni, mert nincs értelme. Hogy őszinte legyek, semmire sincs időm. Valamit biztosan rosszul csinálok. Más blogot ír, kipihent, nem szalad a lakás...nálunk meg...jajj, bele sem merek gondolni. Döbbenten vettem észre, hogy megint milyen rég óta nem írtam. Az az igazság, hogy mire hazaérek, már este 6. Akkor ugye vagy valami házimunka jön nehezített terepen, vagy igyekszem Lucával lenni, minél többet. Fürdés, vacsi, altatás, és már azt veszem észre, hogy 10 óra. Persze ilyenkor már nincs kedvem, energiám gép elé ülni. És csak telnek a napok, hetek.
Az elmúlt időszakban természetesen voltunk megint betegek, mindahányan. Komolyan kezdem azt hinni, hogy már soha nem keveredünk ki a sok nyavalyából. :(
Megvolt az első húsvét is. Nagyon izgalmas volt, hogy vajon milyen lesz. Így volt ez karácsonykor is :) Sajnos most az idő közbe szólt, de azért sikerült a kertben elrejteni a nyuszifészket. :)
Az evéssel sajnos továbbra is hadilábon állunk. Ami fogára való,azt megeszi Luca, de ha valami nem szimpi neki, akkor szerintem a világból is kikergethetném. Bízom benne, hogy ha már lesz rendesen foga, akkor nem lesz akkora para ez a kaja. Nekem meg pont az a bajom, hogy bármit megennék :( Változó intenzitással megy a fogyókúra is. Cm-ben jobban van eredmény, mint kilóban. Végülis ez is valami :)