Vasárnapi ebéd

...és láss csodát, ha anya nem idegeskedik az ebéd mennyisége miatt, akkor az ebéd is jobban csúszik. :) Vagyis ma egész szépen evett Luca az ebédből. Mivel jó kedvem van, így őszibarackot fog enni uzsira ;) Ha már lúd, legyen kövér. Hogy mikor lesz uzsi? Ha majd jelzi, hogy enni szeretne.

Mélypontok!

Ez a bejegyzés azért jött létre, hogy 1. emlékezzek rá a későbbiekben is, 2. azok akik olvasnak tanuljanak belőle. Az első és legfontosabb, hiába első babás szül valaki, higgyen a megérzéseiben, ösztöneiben. Miért írom ezt? Luca egy ideje nem nagyon akarja megenni a zöldségféléket. Eszik amennyi kell neki, de inkább a gyümölcsöket favorizálja.Abból tetemes mennyiséget elfogyaszt. Ezek után megyünk a doktor nénihez tanácsadásra, ahol kiderül, hogy Luca nem hízott eleget. Persze keresztkérdések, hogy mit mennyi eszik a gyerek. Elmondom, majd jön a konklúzió, egy ennyi idős gyereknek 150 gr készételt kell enni. Kérdem én, mi egyforma mennyiséget eszünk? A másik meg az, hogy amikor még csak szopi volt, akkor is inkább kevesebbet evett, mint a "szabvány". Persze mindezek tudatában azért én mélységes letargiába, depresszióba zuhantam, hogy milyen csapnivaló anya vagyok, hogy éheztetem a gyerekem. Hiába mondta nekem mindenki, hogy nyugi, ha éhes eszik, de én hajthatatlan voltam. Naná, hogy eljutottunk addig a pontig, hogy szinte semmit nem akart elfogadni tőlem. Teljes kétségbeesés és néhány virtuális fenékbe rúgás után úgy döntöttem a saját józan eszemre hallgatok....Köszönöm mindenkinek (elsősorban anyukámnak, és Adriennek), hogy meghallgattak, és tanácsokkal láttak el.
Hogy a történet teljes legyen, Luca rengeteget mozog! Nem áll meg két percre sem. Nem sok választja el a mászástól :) Naná, hogy lemozogja, amit megeszik!
Ami még megvisel lelkileg, pedig azt hittem, hogy már túl vagyok rajta, az az, hogy hamarosan megyünk a bölcsibe. Azt gondoltam, hogy már túl vagyok rajta, és elfogadtam a tényeket, de nem! Sajnos még mindig sokat lelkizek rajta, pedig tudom, hogy muszáj visszamennem dolgozni. Talán, ha elkezdődik jobb lesz! Addig meg elég mozgalmas napjaink lesznek. Be kellett volna már járnom januárban pá órára, de valahogy mindig volt valami mi miatt ez nem jött össze. Vagy nekünk volt valami elfoglaltság, vagy a babysittereimnek ;) Nem baj, majd behozom a lemaradást februárban!
És végül vannak jó dolgok is! Luca mindennek ellenére szépen fejlődik! Egyre ügyesebb mindenben. És, és már van fülbevalója is! Most már tényleg igazi kislány. Mert bizony volt olyan, hogy talpig rózsaszínbe öltözötten is megkérdezték, hogy fiú-e vagy lány. Most már aztán az ilyen kérdésekre ütök! :)
Megkapta a következő gyerekülését a kocsiba, és nagyon élvezi, hogy kilát az ablakon és menetirányba utazik. Mi meg örülünk az örömének. :D

Kiakadtam

...sok mindenen.
Tegnap volt Luca keresztelője. Összességében jó volt, bár mint mindenhol itt is voltak problémák. Egy hétig, mint a búgócsiga pörögtem. Bevásárlás, szervezkedés, közben apa szülinapja....Két napot Adrienn és anyukám segítségével sütöttem-főztem. Erre mi történik...a család egy része fel sem jött a szertartás után, aki feljött, az sem evett, illetve az egy része. Természetesen mindenki tudta, hogy készülök. Legrosszabbul az esett, hogy van egy családtag, aki múltkor emlegette, hogy mennyire szereti a hidegtálakat...most meg kijelentette, hogy nem eszik, mert az epéje....meg hogy mielőtt eljöttek akkor ebédeltek. Rajta kívül mindenki evett...no comment. Az biztos, hogy nem mostanában fogok ilyen összejövetelt tervezni. A lényeg, hogy azért jól sikerült, de mi most belefulladunk a maradékokba, pedig csomagoltam is :)
Egyre jön a nem várt nap. Egy jó van, hogy tavalyról maradt 3 nap szabim, ami talált idő :) Csütörtökön megyünk Lucával oltásra, és szeretnék a védőnénivel is beszélni. Nem tudom mit csinálok rosszul, de Luca nem nagyon eszi a főzelékeket. Mondom ezt úgy, hogy ma egész jól evett. A gyümölcs jöhet minden mennyiségben, de a főzi nem. Azért nem adom fel, próbálkozom. :)

Valami megváltozott

Szombat reggel van, kis család még alszik. Én már túl vagyok egy kutyasétáltatáson. Kinn kellemesen hűvös idő van, jól esett a reggeli séta. Minden nagyon nyugodt kinn is és már bent is.
A hetünk elég nehéz volt. Történetesen kedden ugye bölcsi-nézőben voltunk. Bár senkinek nem mondtam, de nem voltak könnyűek az első percek. (Közben felkelt a család, eltelt a nap, a kicsike már alszik). Nagyon nehéz ez nekem, még akkor is, ha tudom, hogy jó helyen lesz, és tényleg muszáj visszamennem dolgozni. Lelkesen meséltem kedden, hogy szépen eszik, és szépen alszik is. Na erre a hét további részében a lánykám rácáfolt rendesen. Mert enni nem akar, max csak gyümit, főzeléket csak akkor, ha egy kis almát csempészek bele ;), naná, hogy megteszem :). Az alvást már ne is említsük. Az egy dolog, hogy éjjel kel. Máskor is volt ilyen, de bementem, vagy visszaaltattam, vagy kapott egy kicsi cicit, és utána aludt vissza. Nem így most. Volt éjjel, amikor apával felváltva altattuk-szórakoztattuk, hogy ne törjön ki égtelen sírásban. Sokat gondolkodtam, hogy mi változott, ami miatt nem akar éjjel aludni. Jön a foga? Arra kap különböző szereket, és nem az első jön, így az nem lehet. Talán a Hold állása? Na ez már sanszosabb, de az sem valószínű, mert minden hónapban van ilyen Hold-állás is. (mondjuk rosszul alvós pár nap is, de nem ennyire) Majd jött a bevillanás, hogy olvatam, hogy akkor sem alszanak jól a picik, ha túl száraz a szoba levegője. És bizony nálunk az. Most párásítok, a mosott ruhái a szobájában száradnak. Na ez sem egyszerű mutatvány, kb 9 nm-en, egy komplett babaszobában. De ezt is megoldottam, és úgy tűnik, hogy működik. Persze ezt csak egy éjszaka statisztikai adatai alapján tudom mondani, de az egy már pont eggyel több, mintha egy sem lenne. :)
És ha már így eltelt a nap, akkor a mai eseményeket is megörökítem. Már csak azért is, mert történt említésre méltó. :) Persze továbbra is az én gyermekem a tökéletes (tudom, lesz ez még így se :) ), és ezt ma ismét megerősítette. Úgy adódott, hogy le kellett menni Gödöllőre, majd onnan tovább ruccantunk a domonyi ismerősökhöz. Luca jól bírta az utat, a kocsiban evett is, mert persze ott tört rá az éhség, és hangosan jelezte, hogy ő ugyan nem vár Domonyig, most azonnal enni kér. :D A sütőtök nem kellet neki, de az alma-körte-banán turmixot megette :) Majd odaéretünk, Pista és Ildi megcsodálták, Ildi babázott is, miután befejezte az ebédet, és megetetett/megtömött engem. Leültünk a szőnyegre, beszélgettünk Luca pedig a lábunk között játszott, kúszott. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egyre hosszabb ideig van lenn a buksija, és mélyeket pislant, majd egyszer csak elaludt. A szemem könnybe lábadt, mert ilyet még nem csinált. Persze ez könnyebbség megint a szívemnek, hogy talán nem lesz baj a bölcsiben sem. A másik ami megint megerősített, hogy valahogy Luca ösztönösen érezheti, hogy ki milyen szeretettel közeledik hozzá, mert nem sírt egyiküknél sem. Pedig most találkozott velük másodszor.
Tehát összességében jó napunk volt, és az év is jól kezdődik. Remélem a folytatási is ilyen lesz. Tudom, hogy ez sokszor rajtunk múlik. ;)

Újra itt

Döbbenten vettem észre, hogy megint eltelt több, mint egy hónap, hogy utoljára írtam. :( Zsófi "koppintott" a fejemre, hogy írjam a naplót, mert később megbánom. (Ugyanakkor azt is mondta, hogy ezt majd egy év múlva neki is "vessem a szemére") És tényleg, igyekezni fogok időt találni rá, mert annyira sok minden történik, hogy akár egy hét távlatában sem emlékszem rá rendesen.
Mert ugye volt első Mikulás, első céges vacsora - amikor is gyerkőc apácskával volt egyedül otthon, első céges (apácska munkahelye) vacsora Szolnokon, hercegnőre kerianyu vigyázott. És hát ugye ott volt az első hármasban töltött karácsony. Ami tulajdonképpen karácsony reggel volt, mert mentünk a mamához karácsonyozni. De ez akkor is más volt. Persze pityeregtünk is egy kicsit, hogy messzi-papa, és Lackó bácsi nem lehet már itt, és nem láthatja mindezt, de akkor is jó volt. És talán a következő karácsony még jobb lesz, mert akkor már jobban fel fogja Luca, hogy itt valami fantasztikusan jó dolog történik.
Nem beszélve a Szilveszterről. Amire meg is jegyeztem, hogy öregszünk, mert kölyökpezsgővel koccintottunk éjfélkor. Nem volt nagy buli, baráti társaságban ünnepeltük, hogy eltelt megint egy év. Csendben számot vetettem, hogy mi minden van a hátam mögött. Kellemes melegség öntötte el a szívemet. :) Csodálatosan jó, ugyanakkor egy kicsit nehéz év van mögöttünk, de MEGÉRTE minden szenvedésnek hitt esemény.
De Lucáról is essen szó! Paráztam, hogy nem akar hátról hasra fordulni, csak hasról hátra. Aztán miután védőnő és orvos is nyugtatott, gondoltam tényleg nem lehet baj. Tényleg nem volt, mert pár nappal később megtette az első fordulatot, egy piros világítós számítógépes egér után. :)
Aztán szépen megtanult egyedül aludni. Illetve itt még vannak botlások, de napközben már megy egyedül is :) Leszokófélben van a ciciről, vagyis megy a hozzátáplálás is rendesen. Mindent eszik, amit eddig adtam neki, bár rá kellett jönnöm, hogy répa és répa között mennyi különbség van ízben. De egy kis alma mindenre gyógyír. A nagy kedvenc az őszibarack. Tettem el a fagyasztóba a nyáron, de az szinte semeddig nem volt elég. Így kedves babavárós olvasóim, barack eltevésre fel a nyáron! (Bár a madaras tecsóban van fagyasztott barack, de az nincs meghámozva - de végszükség esetén jó :) )
Megnéztük megint a bölcsit. Nem volt rossz a választás! Judit, köszönet azért, mert megosztottad velünk a helyet :) Luca első látásra beleszeretett a bölcsis nénibe. Eddig nem sokan kaptak tőle puszit, a bölcsis néni rögtön kapott. Így már nyugodtabb szívvel hagyom ott. Mert sajnos úgy hozta az élet, hogy már február elején vissza kell mennem. Persze ez nekem/nekünk rossz, de ami miatt mennem kell, az egy igen öröm teljes dolog. Mert mostanában elég sűrűn kőröz a gólya a cég felett ;)
Hát ez történt velünk 2011 decemberében, 2012 első napjaiban. Tényleg igyekszem többet írni, mert hogy mesélek majd az unokáimnak anyjuk első éveiről?