Hétvégi bevásárlás

Egy hete szombaton kaptunk Auchanos babás akciós újságot. Azóta piszkál bennünket, hogy ki kellene menni, megnézni, hogy tényleg az van-e, és annyiért, amit ott írtak. Szombaton délután elindultunk...be is vásároltunk, persze csak módjával, mert most az a taktika, hogy egyszerre nem költünk sokat, hanem apránként vesszük meg a dolgokat. Ennek szellemében vettünk egy babatakatót, mintás textil pelenkát, hálózsákot, előkét. Mind-mind Füleses mintával. Természetesen vagy a fél készletet meg bírtam volna venni, csak ugye a pénzügyminiszter közbeszólt volna. Rájöttem, nekem bankkártya nélkül kevés kp-val kell az ilyen helyekre menni.
Azért magunkat is megleptük egy társasjátékkal. Este gyorsan ki is próbáltuk. Persze, hogy kikaptam. :(
Pénteken délután voltunk a dokinál is. Tök jó volt. Várni sem kellett, aminek nagyon örültünk. :) Luca továbbra is kislány :), és nagyon szépen fejlődik. Korának megfelelőek a méretei. Viszont megfordult, és most már menetirányban fekszik! Feszik, és nem lóg...mert én szegényre azt találtam mondani, hogy fejjel lefele lóg, majd letolt a doki bácsi, hogy nem denevér ő, hogy lógjon. Viszont beszéltünk a szülésről. Végre először ki is mondtuk, hogy nála szülünk. Viszont a korábbi inzulin, cukor problémák miatt a 40. héten akármi is történik meg kell születnie. Meg is fog, mert megbeszélem vele, hogy a 38. héten szíveskedjen kibújni. :) Erre még visszatérünk 14 hét múlva. :)

Pénteki vérvétel, és az eredménye

Pénteken voltam a terheléses cukros vérvételen....Nagyon izultam, hogy mi lesz az eredmény. Mivel az eddigiekhez képest nagyon szarul viseltem, két lehetőséget tartottam reálisnak. 1. jó eredményem lesz, ezért szenvedtem meg ennyire, 2. nagyon szar eredményem lesz. Valójában egyik sem. Az éhgyomri az jó, a terhelt meg éppen a felső határon van. Amit én azért pozitív dolognak élek meg, mert októberben, még gyógyszer mellett 8,6 volt. Be kell azt is vallanom töredelmesen, hogy bár igyekeztem a diéta alapjait tartani, de nem számolgattam, és azért be-becsúszott egy-két olyan dolog is, amit egyébként nem lett volna szabad. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog mondani a doki bácsi.
Ez is hamarosan ki fog derülni....még négyet kell aludni :-)

Mozgalmas hétvége

A szombati nap viszonylag nyugiban telt. Ebédre hivatalosak voltunk a pesti mamáékhoz, mert Zsuzsa napot ült a család. Szinte semmit nem csináltam egész nap, csak ettem és punnyadtam. Késő délután, este csaptunk egy kártya partit.
Ellenben vasárnap....délelőtt takarítás, majd egy gyors pótbevásárlás. Mivel szépen sütött a nap, gondoltuk sétálunk egy kicsit. A kicsitből nagyot lett, de ne szaladjunk ennyire előre. Szóval eldöntöttük, hogy ebéd után kimegyünk egy kicsit a szabadba. Nekünk is jót fog tenni, meg Maszatkánknak is. De nem apróztuk el. Úgy gondoltam, hogy nekünk a Margit-sziget nem kihívás, rögtön a Budai-hegyek a cél. Na azért nem rögtön a csúcsra törtünk...Szépjuhásznétól mentünk a Vadasparkig meg vissza. (Emlékszel Erika? :-) ) Ez önmagában nem hosszú táv, és nincsenek is benne nagy szintkülönbségek...de mindezt a 24. hét elején, kutyával, és egy folyton nyafogó férjjel, hogy messze vagyunk még? Ami számomra meglepetés volt, hogy ott fönn még hó van!!! Meg sár, nem is kevés. Szerencsére az esést megúsztuk, viszont kutyuskánk úgy nézett ki a végére, mint egy disznó, aki épp a dagonyából jön. :) Be kell valljam, nagyon kipurcantam. Persze most itt ülök, pedig elmúlt tíz óra....mindenesetre nagyon jó volt. Jó lenne többször menni....Mivel nem tudtuk a pontos távot, gondoltam megnézem a neten. Sikerült a teljesítménytúrázók oldalára tévednem....volt nosztalgia rendesen. Májusig vannak fenn a túrák...nézegettem, és annak ellenére, hogy mostanában nem jártam, elég sok megvolt már egyszer. Talán, majd ha Luckó elég nagy lesz hozzá, akkor belevágunk megint. Addig meg maradnak az ilyen séták, mint a ma délutáni. Egyetlen fájó pont volt, hogy sem a Vadasparknál, sem a Szépjuhásznénál nem tudtunk inni forralt bor, meleg teát, mert semmi nem volt nyitva.
Most pótolom, és megyek aludni. :)

2011.02.17.

A mostani éjszakám/hajnalom sem volt a legjobb. Leszámítva, hogy nagyon aranyos álmom volt....:-) De fel kellett kelnem wc-re, és megint nem bírtam visszaaludni. Mindez négy óra után volt. Gondoltam kimegyek, nézek valami filmet. Már el is helyezkedtem a kanapén, amikor felébredt a zuram. Visszaparancsolt a szobába, hogy nekem most aludnom kell. Megint beletelt egy kis időbe, mire elaludtam. Bár mondta, hogy ő elaltat, de a módszerei rajtam nem segítettek, ő bezzeg kis idő múlva újra az igazak álmát aludta. És egy rezesbandát megszégyenítő horkolába kezdett. Pedig nem is nagyon szokott horkolni. Ez az én formám.
Sokat motoszkál a fejemben, hogy vajon milyen lesz a szoptatás, tudom-e szoptatni, és ha igen, meddig. Anya azt meséli, hogy ő nem sokáig tudott bennünket....remélem ez nem örökletes. És ugye azt is tudom, hogy nem a méret a lényeg, hiába van nagy cickó, nem biztos, hogy lesz is benne elég tejci. Az aranyos álmom is ehhez kapcsolódó. Luca baba szopizott :-) Néha vannak ilyen, vagy ehhez hasonló gondolataim...tudom, hogy nem kellene, de mit tegyek...néha rámtör a para.
Nem rég olvastam egy cikket a köldökcsonk ápolásról... azt sem tudom elképzelni, hogy azzal mit fogok kezdeni. Majd kiderül, és beszámolok róla!

Ez vagyok én :-)

Mi jellemző a karakteredre?

Szeretet, odaadás és harmónia. Gyógyítás, béke, lelki képességek, türelem, boldogság. Az óceán, az alvás, a félhomály és az ég szimbolikája.

Milyen vagy, ha a kék színt szereted?

A kék személyiségek érzelmes emberek, és saját maguk körében maradnak. Hajlanak a mások iránti bizalmatlanságra, miközben alaposan figyelik őket. A halványkék az odaadás, önfeláldozás színe, és arra utal, hogy az illető szereti, ha rendben vannak a dolgok. Ahogy a kék sötétül, a személyiség egyre rapszodikusabb, depressziósabb lesz, ami az angolban a szomorú lelkiállapot kifejezésére szolgáló ’blue’ kifejezést ihlette.

A királykék szín szerelmesei vagy nagyon felszabadult, vagy nagyon mély depressziós hangulatban lehetnek. A tengerészkéket azok szeretik, akik nagyon érzelmesek, de szeretnék eltitkolni. Hajlamosak teljesen elmerülni az érzelmeikben, és szélsőséges esetekben megszállottakká válhatnak. Érzékeny emberek, akik sírnak, amikor boldogok vagy szomorúak, és mint ilyenek teljesen nyitottan fordulnak másokhoz. Könnyen fel tudják mérni bárkinek a lelkiállapotát, függetlenül attól, hogy az milyen.

A kék személyiség nem tudja elmagyarázni érzelmeinek hatósugarát, mivel azok a környezet termékei. Mások együttérzését keresve a kék személyiség nagyon lehangoló társaság tud lenni, ha azt várja, hogy érezz vele együtt, ha szomorú. Kölcsönös függőségben kívánják, hogy úgy érezz, ahogy ők. Ha túl sok kék vesz körül, óhatatlanul depresszióhoz vezet, ezért szükséges más színek jelenléte a kiegyenlítéshez.

Azt hiszem elkiabáltam...

...ezt az alvás dolgot. Az éjjel nagyon szenvedtem. Megint lefeküdtem korán, el is aludtam viszonylag könnyen. Aztán hülyeséget álmodtam, és megébredtem. Három óra múlt. Több, mint egy órát forgolódtam, próbáltam visszaaludni. Nem nagyon ment. Négy óra körül filóztam rajta, hogy most mi legyen, kimenjek-e filmet nézni, vagy próbálkozzam tovább. Ez utóbbit válaszottam, és lassan, de meghozta az eredményt. Csak az a baj, hogy akkor már nem volt sok idő reggelig, és nem is aludtam nyugodtan. Jó lenne, ha rá tudnék jönni, hogy mi lehet a baj, hogy egyszer megy az alvás, egyszer meg nem.
Tegnap ugye még azt írtam, hogy hétfőn megyek vérvételre, mára átgondoltam, hogy lehet, hogy inkább pénteken kellene, mert talán pénteken még könnyebben felkelek. Majd még holnap estig kitalálom hogy legyen.
Más történés nincs, babóca vígan ficánkol a pocakban. :) Nagyon furcsa érzés, és nagyon jó. :)

Reggeli kelés

Nem tudom mi van velem, mi van velem..... Mostanában nehezemre megy a reggeli felkelés. Pedig lefekszem időben, nem kelek fel újabban éjszakánként wc-re, ezáltal nem is kell szenvednem a visszaalvással. És mégis úgy érzem, hogy egyszerűen képtelen vagyok felkelni reggel. Pont ma reggel beszélgettük, hogy régen hogy kipattantunk az ágyból, most meg....kabaréba illő amit művelünk. De amikor olyan jó egy kicsit lustizni :) Már azon is gondolkodtam, hogy lehet, hogy ez valami belső, pszichés dolog, hogy még az utolsó pillanatokat is kiélvezzük, amíg lehet, mert a nyártól megszűnik a lusti....egy nyekkenés (na jó, kettő :) ) aztán készenlétben kell állni. Persze nagyon várom mág azt az időszakot. Néha siettetném egy kicsit az időt, de annyira mégsem, mert olyan jók ezek a napok is.
Luca baba jól elvan ott bent. Erről rendszeresen meg is nyugtat, mert box edzéseket, és meccseket tart odabent. :) De azért jó lenne látni a kis drágát. Ilyen sok idő még sosem telt el két kukkolás között. Persze ez ugyanakkor jót is jelent, mert minden rendben van, nem kell soron kívül vizsgálatra menni.
Ma reggel meglepett a főnököm...hozott nekem két és fél doboz femibiont, mert nekik már nincs rá szükségük. Csak úgy a "két szép szememért". Nem tudok én ezen az emberen sokszor kiigazodni.

Jövő hétfőn, lehet inkább most pénteken megyek a híres terheléses cukor vizsgálatra. Várom is, meg nem is. Az influenza miatt látogatási tilalom van a kórházban, úgyhogy egyedül megyek. :( Bízom benne, hogy lesz sorstárs, és nem fogok unatkozni. Vagy viszek valami könyvet, zenét. Majd meglátom.

2011.02.09.

Régen írtam, pedig múlt héten lett is volna rá időm. Otthon voltam négy napig...szabadságon, mielőtt bárki megijedni, hogy mi történt. Pedig történés az van/volt bőven.
Szóval pihentem egy kicsit. Az elmúlt hetek hoztak jót is, rosszat is egyaránt, és muszáj volt egy kicsit pihennem. Jó sokáig aludtam minden nap, és igyekeztem az otthoni teendőket is úgy beosztani, hogy ne hajtsam túl magam. Szerdán még egy kis "kirándulásra" is szert tettem, mert István Szobra ment szállítani, én meg elmentem vele "őrizni" az árut. Jó volt, sokat beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Viszont ezen a napon mindent ettem, ami csak szembe jött velem. Természetesen nem az egészséges életmód jegyében. (Mit nekem inzulinrezisztencia :) )
Sütöttem teljes kiörlésű tönköly kiflit is. Szerintem nagyon finom, de ezidáig egyedül eszegetem. Aztán a hét folyamán megsütöttem életem első dobostortáját. Persze, hogy nem a magam kedvéért. Két napig rágta a fülemet az én drága hites uram, hogy csináljak neki...pénteken délután mivel úgyis egyedül voltam otthon, nekiugrottam. Nagyon jól sikerült. :-) Igaz, hogy két napig csak nézegettük, de ennek is oka van. Még a torta készítésekor telefonáltam a "Verebes Cukrászatba", egy kis szakmai segítségért. Persze Ottó szomszédolt, de megoldottam. Na ebből a szomszédolásból lett a baj később, mert olyannyira segített az ő szomszédjának, hogy leesett a létráról. Szombat este vittem a balesetire. Hú anyám, hogy ott mi van. Kicsi váró, rengeteg ember, kevés szék és iszonyú hőség. Hosszas unszolásra István hazavitt egy bő fél óra után, kockáztatva, hogy ha megállítja a rendőr, akkor az ebédhez elfogyasztott sör miatt ejnye-bejnyét fog kapni. Azért jól esett a figyelmessége, de aggódtam érte. Elmúlt éjjel 11 mire hazaértek. Két gyönyörűséges gipszet kapott a pótapukánk. Cukkoltuk is, hogy biztos nem telik neki kesztyűre, meg hogy megirigyelte anyóst a nyáron.
Másnap Adriennék voltak számítógépet szereltetni. Mindemellett jól bekajáltunk. Kiderült, hogy a dobostortám ma a megtestesült kalóriabomba, mit bomba, már kész robbanószer-raktár. Egy szeletben (na jó, jól megtermett szeletben) 534 kcal van. És nem a cukormáz a legdurvább!! Nem baj, finom volt, de azért jó hogy elfogyott.
A héten meg már meló van. Itt van a főnököm főnöke. Eddig kétszer volt hozzá szerencsénk, összesen kb 30 percben.
Ma valami furcsa élményben volt részem. Ebéd után kb egy órával elkezdett feszülni a hasam bal oldala. Kicsit megijedtem, mert egy idő után fájt is. Aztán hirtelen megszünt, majd kb 10 perc múlva mocorgást éreztem. Úgyhogy innen kívülről úgy döntöttem, hogy biztos megfordulhatott. Nem is baj, ha kijött a kis kuckójából mert dec végétől jan végéig a méhszájamon "csücsült". Ultrahangon persze nem nagyon lehetett semmit látni az altájából. De majd most. Persze ha az érzéseim jók voltak.
Votl még egy kis fejem a falba verem érzésem is a héten. Van egy lány, akit a Jk-ról ismerek, és most levelezünk. Ő kb. két héttel későbbre van kiírva, mint én. A vicc az, hogy ugyanolyan babakocsit vettek itt Pesten, mint mi Keszthelyen. Mondjuk még így is mi jártunk anyagilag jobban, de azért dühített egy kicsit, hogy miért nem néztünk még jobban körbe. Bár akkor elmaradt volna a Keszthelyi kirándulás, és ígyis-úgyis mentünk anyuhoz is. Szóval összességében nem jártunk rosszul. Az biztos legközelebb még körül tekintőbbek leszünk.