Advent első hete

Jól elterveztem, hogy majd felrakom az ablakdíszt...még ma sincs fenn :) Na jó, vasárnap jobb dolgunk is volt, mint díszt az ablakra varázsolni ;) Tegnap meg kihasználtuk a jó időt, és voltunk kétszer is sétálni. A délutánit összekötöttük Csilla látogatással. Jó volt, olyan nagy már a pocakja. Az enyém soha nem volt ekkora :( Mondjuk nem is híztam 15 kg-t ;) Lucával jól kipróbáltatta a játékokat, amiket vettek. Vicces volt :) Megbeszéltük, hogy lehetőség szerint gyakrabban találkozunk. Ő kérdez, mi meg kikapcsolódunk. Ma jön hamarosan a védő néni, holnap meg ha minden jól alakul kilátogatunk a Vörösmarty térre a karácsonyi vásárba. Csak nyálcsorgatás lesz, mert a "pénzügyminiszter" takarékoskodásra intett ;) Mint már említettem, pénteken megyünk a Marshos Mikulás bulira. Kíváncsi leszek, hogy hogy fogja viselni a nyüzsgést, és a sok ismeretlen arcot. Bízom benne, hogy a Mikulás nem ABC sorrendben fog ajándékot hozni, mert akkor mi nem várjuk meg.
Szombaton meg csajnapot tartunk. Apácska kimenőt kap, így csak mi leszünk, és ha minden igaz, jön kerimama erősítésnek.
Mondtam én, hogy mozgalmas hét lesz :D

Pihi és várakozás

Két napja azon "panaszkodtam" a kolléganőimnek, hogy Luca nem igazán alszik napközben, max. fél órákat. Na erre az én kicsi lányom attól fogva most már harmadik napja ebéd után alszik 2-2,5 órát. Kellett nekem panaszkodni! :) Mondjuk még az esti elalvással mindig küzdünk, de egyszerre nem mehet minden. Lassan majd talán az is rendeződik. Bár az utóbbi napokban az sem nyúlt el 11-ig, mint a múlt héten.
Nagy kutatásban vagyok....keresztelő ruhát nézegetek Lucának. Hát nem egyszerű! Vagy nagyon babásak vannak, vagy nem tetszenek. Most az ötlött a fejembe, hogy megvarratom neki a menyasszonyi ruhám szoknyájából. Azt még egyszer úgysem veszem fel, és akkor legalább valami hasznos lesz belőle. Még megbeszélem apácskával...aztán hajrá!
Olyan fura, hogy ilyen nyugis a délután :) Bár kicsit rossz, mert ilyenkor szoktunk sétálni, meg ilyenkor jönnek a látogatók, vagy megyünk mi...de majd átszervezzük a napokat. Max. én sem ebédet főzök, hanem vacsit, és az marad másnapra ebédre....
A jövő hetünk megint mozgalmas lesz. Megyünk Adriennhez, Csillához, illetve ellátogatunk a Marshos Mikuláshoz is. Ja, és menni kellene a doktor nénihez is. Nincs semmi, csak ellenőrzésre, illetve oltásra. És még mondja valaki azt, hogy a kisbabás anyukák unatkoznak. Az előbb írtam Zsófinak, hogy nincs időm kreatívkodni sem. Pedig lenne egy csomó ötletem. Talán jövőre, amikor Luca is fogja egy kicsit élvezni. Holnap, ha összejön, felhozom a karácsonyi díszítést az ablakra, és kivilágítom. Jaj, annyira más lesz az idei karácsony. Nagyon szép, és fájdalmas is egyben. Már nagyon várom, hogy mit fog szólni Luca a fához :) Itthon nálunk lehet, hogy nem lesz fa, csak anyunál. De jövőre szerintem ide is fog jönni a Jézuska, mert akkor már jobban felfogja Luca is, hogy miről van szó.

Rövid összefoglaló

Jaj, nagyon sok dolog történt, amióta nem írtam. Most már kicsit bánom, hogy nem írogattam az elmúlt napokban legalább word-be. Tényleg az életem egy izgalmas részének dokumentációja veszett el. De most már ideje túllépni rajta, és folytatom az írást.
Összefoglalva: Luca szépen fejlődik továbbra is. Időm mellette egyre kevesebb, mert elég sokat van már fenn. Most azon ritka alkalmak egyike van, amikor alszik délután, és nemcsak fél órát. A kis drágának jönnek a fogacskái, és most már elég nehezen tűri. Jobb oldalon alul már érezni a kis barázdákat. Remélem, hamar kibújik, mert különben teljesen megőszülök :) Hasról hátra már forog egy ideje, a másik irányba még nem. Próbálkozik a kúszással is, de az még nem nagyon akar összejönni. Folyamatosan ülni akar. Tudom, hogy ez nem jó, de nem tudok vele mit csinálni. Ha olyanja van, nem lehet fektetni se hason, se háton, mert kikéri magának, ő ülni akar. Mert akarata az van, akár csak az apukájának. :)
Most ezt a sötét, ronda időt nagyon megszenvedjük, mert a szép őszi napokon kétszer is voltunk sétálni. Igényli is a levegőt, de ebben a ködös, szmogos, nyirkos időben semmi kedvem kimenni, és őt sem akarom nagyon kivinni. De menni kell! Bár most már csak napi egyszer.
Szerettünk volna eljárni babaúszásra. Sajnos ez sem jött össze. Először a hugyúti fertőzés miatt, aztán meg a nátha miatt. Most meg már az idő sem kedvez a dolognak. Nem baj, majd a nyáron pancsolunk a Balatonban :)
Az ősz nagy dilemmája a bölcsi-munkahely kérdés volt. Ez eldőlt, és az élet milyen furfangos...egy kolleganőm is babát vár, akinek a helyére visszavárnak. Úgyhogy nem elég, hogy visszamegyek, még új feladatokat is kapok. Ezek lesznek ám a kihívások. Még nem tudom, hogy birkózom meg lelkileg a feladattal. A minap CSAK fél órát volt idegenekkel Luca, én mégis azt figyeltem, hogy mikor hozzák a síró kicsi lányomat. De nem jött senki, és nem is sírt. Csak már mikor engem meglátott. Okos nagylány ő, csak én nem vagyok képes elfogadni, hogy mással is kell legyen. Igen ezt most itt így bevallom. Ugyanakkor meg vágyom rá, hogy apácskával most már elmenjünk egy romantikus vacsira/kései ebédre. Ez már kétszer hiúsult meg :( Na de az mégsem járja, hogy két órán keresztül azon járjon a kis buksim, hogy mi van a kicsi lánnyal. Pedig tudom, hogy jó kezekben lesz, mert a leendő keresztszülei fognak rá vigyázni, de akkor is.... Amikor a jk-s lányokkal talizunk, akkor is minden 10 percben arra gondolok, hogy mi lehet otthon.
Járunk kb havonta a messzi mamához. Most már vele is alakul a "barátság". Szegény mami nagyon el volt keseredve, mert volt idő, amikor Luca nem volt el vele. Sajnos itt jön az ki, hogy nem tudunk gyakrabban menni, mami meg már nem nagyon szeret ilyen időben utazni. Pesti mamáékról meg inkább nem írok semmit. Ha előkerülnek az elveszett bejegyzések, akkor úgyis sok minden kiderül, ha meg nem, akkor meg még úgyis lesz róluk szó.
Adriennékkel egész szorossá vált a barátság. A fiúk is nagyon jól kijönnek. Sok közös program volt az elmúlt hónapokban. Bízom benne, hogy ez a jó viszony sokáig megmarad...ha másért nem, Luca miatt :) Úgy néz ki, Erikával is sikerül helyreállítani a barátságot, ami közel egy éve hatalmas léket kapott. Sajnos a sors nagyon kegyetlen volt hozzá, és ő akkor volt a legszomorúbb, amikor nekem a legboldogabb napjaim voltak. Bízom benne, hogy tényleg túl vagyunk a nehezén :)
Végezetül: sok baba van a környezetünkben úton...:) nagy boldogság ez nekem is, mert mindegyikük megérdemli, hogy a karjában tarthassa a kis szuszogó csomagot. :) Csajok innen is üzenem, hogy vigyázzatok magatokra, és várom a beszámolókat ;)

Mentés....:(

07.19 Átköltöztem

Már pár napja gondolkodom ezen, hogy átköltöztetem a blogom. Illetve itt folytatom a lelki részét. Lesz amit oda is megírok, na meg a képek.

Akkor belekezdek: lehet kicsit hosszú lesz! Annyi minden történt az elmúlt egy hónapban. Mert igen eltelt egy hónap! Hihetetlen. Néha csak állok a kiságy mellett, és potyognak a könnyeim, hogy ez nem is igaz, csak álmodom. Pedig nem, ott szuszog az édes kicsi lány. És ÉN vagyok az anyukája. Nagyon megindító, ugyanakkor félelmetes érzés. Ekkora felelősséggel még nem tartoztam senki iránt. Ő pedig csak rám (no meg az apukájára) számíthat. Bizony néha nem könnyű! Amikor fáj a hasa, vagy csak sír, és ki kell találni mi a baj. És igen, volt hogy kiborultam. Nem egyszer. Aztán valamilyen csoda folytán megráztam magam, és folytattam a dolgom.

Olvastam pár babás blogot, és mindenki csak a szépet, és a jót írja le. Tehetném én is, de szerintem nem lenne hiteles. Mert igen is vannak nehéz napok! Bár azt kell mondjam napról napra könnyebb. Valószínű idővel megszoktuk egymást, megtanuljuk egymást kezelni. Mert bizony Lucának sem könnyű. Alkalmazkodnia kell ehhez a zord világhoz.

Aztán a másik, amivel szembesültem az elmúlt pár hét alatt, az az, hogy mennyire nem bababarát a környezetünk. Gondolok itt a járdaszegélyekre, az üzletek megközelíthetőségére. De még akár a helyi önkormányzat épületét is említhetném. Mert sok helyen csak lépcsőkön keresztül lehet megközelíteni az üzletet. Ezzel a minap szembesültem, amikor elindultunk sétálni, és közben eszembe jutott, hogy bemehetnék a pékségbe, és a zöldségeshez. Nem tudtam, mert mindkét helyre lépcsőkön át vezet az út! Szóval nem mentünk. Így hosszas szervezés, míg valamit vásásrolni tudok. Bár én szerencsés vagyok, mert a férjem itthonról dolgozik, így ha Luca alszik, én el tudok menni postára, boltba. Így a kicsi lányt sem kell vonszolnom a babakocsiban mindenhova. Bár sokat sétálunk így is. Olyan jó kimozdulni itthonról. Néha kapok egy fagyit is :) Nagy büszkeséggel tölt el az is, ahogy István tolja a babakocsit.

Luca sajnos továbbra is hasfájós. De legalább tudom, hogy szopi teát nem szabad innom, és sokat, még annál is többet kell böfiztetni. Egyre többet van ébren, nézelődik, gőgicsél. Egy tündér!

Első orvosi vizsgálat

Megvolt az egy hónapos orvosi vizsgálatunk. A doktor néni és a helyettes védő néni is odáig voltak Lucától. Nagyon szépen fejlődik, minden rendben vele. Ha semmi baj nem lesz egy hónap múlva találkozunk. :) És akkor jönnek a szurik. Amin fennakadtam, hogy van a rota vírus, ami elég veszélyes tud lenni. Van ellene védőoltás is. Vedd meg, ha akarod, és tudod, mert a két oltás darabonként 19e Ft. Persze kérjük neki, ne ezen múljon, de nem értem, hogy akkor minek fizetjük a TB-t. Aztán akkor ott van még az is, hogy mi van azzal, aki nem engedhet meg magának ekkora kiadást. Na mindegy nem elmélkedek ezen tovább. Most egy kicsit zaklatott a drágám. Mert ugye nem hagytuk elaludni, így álmos nyűgös volt, mire végeztünk. A tetejébe a gyerekrendelőben annyira meleg volt, hogy a hátamon folyt a víz.

Ami még meglepő volt, hogy megkérdezte a helyettes védőnéni, hogy igényeljük-e, hogy kijöjjön hetente, mert egyedül van, de a pici babákat előnyben részesíti. Na a mi saját védőnéninknek ilyen eszébe sem jutott, amikor épp nem volt szabin. Megbeszéltük vele, hogy ne jöjjön, majd szólunk, ha elbizonytalanodunk, vagy ha baj van. Eddig két helyettessel is találkoztunk, és mindkettő normálisabban állt hozzánk, mint a sajátunk. Csak azt nem tudom, akkor miért nem lehet őt eltávolítani? Vagy lehetne választani....

07.20. Vihar előtt és után

A tegnapi vihar rendesen próbára tett bennünket. Nem is maga a vihar, hanem az előtte levő csend. Eléggé fülledt volt a levegő. Luca meg nyűgös. Sehogy nem volt neki jó. Ha felvettük, akkor egy ideig megvolt, de aztán összeizzadtunk, és kezdődött minden elölről. Viszont amint elkezdett esni, fújni a mi kicsi lányunk megnyugodott. Egy kis idő múlva hamikált, ás aludt, mint a bunda. Az éjfél utáni égzengésre fel sem ébredt. Ezen csodálkoztunk, mert mi akkorát ugrottunk az ágyban, hogy csak na! Luca viszont végig aludta az egészet. Pedig már lelkiekben készültem az újabb menetre, amikor is vigasztalni kell.

Ma az éjszakai nagy alvás után viszont nem akar aludni. Most is ezzel küzdünk, mert aludni nem akar, viszont látszik rajta, hogy fáradt.

Most épp apa altat, én meg elkezdtem a holnapi ebédet, ha holnap is nyügi lesz, legalább enni bírjunk. Aztán majd csak vége lesz ennek a hasfájós korszaknak.

07.21. Lehülés

Tegnap csak kutyafuttában tudtam írni, ki is maradt pár dolog....talán majd ma.

Most békésen alszik. Ma már másodszor. Valószínű, hogy annak ellenére, hogy nyári baba, nem bírja a nagy meleget, na meg az időjárás változást. Az este megint elég kemény köreink voltak, mire rájöttünk, hogy mi a baj. Talán ez a legrosszabb az egészben, hogy sokszor nem tudni, hogy miért sír. Van amikor elsőre bejön, van amikor csak a sokadik próbálkozás. Aztán nem is hízott tegnapelőttről tegnapra egy grammot sem. Egy kicsit megijedtem, hogy lehet, hogy azért sír, mert éhes->hízni sem hízik. De szerencsére úgy tűnik nem ez volt a baj.

Ma reggel ráálltam a mázsára. Egyre csak csodálkozom, mert Luca hízik, én fogyok. Pedig eszem rendesen, sőt!!! Épp most toltam be egy adag pattogatott kukoricát. Elmerengtem a mérleg láttán, hogy ma 20 kilóval vagyok kevesebb, mint egy évvel ezelőtt, és közben van egy 5 hetes gyönyörű lányom. Vicces, hogy a karikagyűrűm már hónapok óta a középső ujjamról nem esik csak le. :) A védőben beszélgettünk anyukákkal, és mindenki azt mondta, hogy hízott a szoptatás alatt. Én meg néztem rájuk bután, hogy miről beszélnek. Aztán felfedték a titkot, hogy tésztát ettek tésztával, mert hogy attól lesz a tej. Hát nem tudom. Én sem eszem most az egészséges életmód szerint (bár igyekszem közelíteni), de eddig mindenhol azt olvastam, hallottam, hogy kiegyensúlyozottan kell étkezni, és sok folyadékot inni, és lesz tej. Na én eszerint működöm, eddig úgy néz ki megy is a dolog. Bár ma olvastam, hogy 6 hetes kor körül van egy fejlődési ugrás, amit a tejcsi nehezebben követ. Most fejek rendületlenül, hogy legyen addigra, no meg a fagyon tartalék. Ha esetleg én nem lennék itthon, mondjuk egy osztálytalálkozó, vagy esküvő miatt.

Esik ez a fránya eső...pedig kellene menni vásárolni, illetve valamikor levegőznünk is kellene. Mondjuk ez utóbbit lehet megoldom itt előttünk a folyosón. Amit le fogunk zárni, illetve zárni fogjuk a folyosó ajtót, így ki tudom nyugodtan tolni Lucát aludni, na meg Maszat is kimehet szaladgálni, és őrizni a babát.

Ez nem a legfrissebb, de most is valahogy így alszik. Amit nem tudok, hogy később mennyire lesz probléma, de nem nagyon szeret hason lenni. Illetve hamar bedühödik, hogy hiába nyomja magát fölfele semmi nem történik. Gyerekes anyukák, van ehhez valami okos hozzáfűznivalótok?

07.23. Nyűgös napok

Ahogy olvasom, mindenkinek nehéz napjai vannak mostanában. Kinek ezért, kinek azért. Luca most egy kicsit nyügisebb. Valószínű az idő miatt is. Meg próbálkozik a 4 óránkénti szopival, több-kevesebb sikerrel. Ezen azt értem, hogy ha alszik megvan a 4 óra, de olyan éhesen ébred, hogy végig hisztizi a peluscserét. Az estéktől előre félek, mert akkor a legnyügisebb. Persze tudom a pocakja is fáj. Meg valószínű, hogy az is baj, ha délután sokat alszik, mert akkor este nem akar aludni rendesen. Kíváncsi vagyok ma mi lesz. Tegnap elég későn kerültünk ágyba, így a délelőttünk is borul. A tetejébe el akartam menni piacra. Apácska a saját ügyeit intézte, így babakocsiba "vágtam" Lucát, és elindultunk. A bejárati ajtóig jutottunk, mert esni kezdett az eső. Vissza, de közben elaludt ismét. Fogalmam nem volt, hogy kivegyem, ne vegyem a kocsiból...maradt, de kb 20 percenként ébredt, majd aludt vissza. Semmit nem tudtam csinálni....A délután most egész nyugis. Kíváncsian állok az este előtt.

Sajnálom, hogy emiatt le kellett mondanunk Macsekékat. De annyira kiszámíthatatlan ilyenkor minden, és én is pihenni szeretnék. Persze mire eldőltem volna, addigra Luca ébren volt. Szóval ez egy ilyen nap, ilyen időszak. :(

07.26 Vegyes felvágott

Mivel sok mindenről lesz szó, nehéz címet találni :)

Először a jó hír! Csilla barátnőm hazamehetett a kórházból, még nincs túl a kritikus helyzeten, de úgy néz ki, hogy marad a baba :) Sajnos a cisztáját műteni kell, de nem akarják elkapkodni.

Tegnap beszéltünk egy kicsit telefonon, és jó érzés, hogy segíthettem. Remélem Zsófinak is hasznosak a hozzászólásaim. Mondom ezt úgy, hogy közben én halálra parázom magam minden szarom. Pl a mérlegen Minden úgy kezdődött, hogy múlt héten három nap is stagnál Luca súlya. Na én már rémeket láttam. Biztos beteg, meg nem elég a tejem. Az előbbi kizárva, mert akkor voltunk a doktor néninél, utóbbi meg megint nem lehet, mert akkor ordítana egész nap, és nem aludna békésen. Na apa gyorsan le is tiltott a mérlegelésről. Most ott tartunk, hogy heti egyszer, hétfőn mérünk. Tegnap 4310 grammot mutatott a "mázsa", vagyis 190 grammot hízott egy hét alatt. :D Nagy most a boldogságom.

Az éjszakáink egész jól alakulnak. Már csak egyszer kell éjjel kelni. Az is kb 2-3 között van. Nagyon rendes kislány. :) Csak az a baj vele, hogy ilyenkor mindig annyira éhes, hogy alig bírja kivárni, hogy hamikát kapjon. Most már napközben is inkább 4 óránként eszik.

Én is eszem...egy dietetikus a haját tépné, ha látná, hogy mit temetek el magamban. Válogatás, gondolkodás nélkül. Ugyanakkor nem hízok, sőt. Jó mostanában annyit nem is fogyok, de szépen megy lefele. Lassan megálljt kell parancsolnom magamnak, mert az IR-em nem tesz jót. Mert persze nem zöldséget rágcsálok ;( És most nyugodtan rúgjatok seggben, de élvezem :)

Előre láthatóan a hétvégénk mozgalmas lesz. Jönnek sokban a látogatók, aztán meg a jövő hét elején megyünk vizsgálatokra. És már csak párat kell aludni, és két hónaposak leszünk. Hogy szalad az idő!

07.27. Az alvásról

Az első időszak két rázós dolgot tartogat. Az egyik a szopás kérdése, a másik az alvás.

Az előbbiről már sokat írtam, azzal jól megvagyok. Már az alvással is :) Na de bővebben: az első pár hét arról szólt, hogy Luca három óránként szopizott. Menetrendszerűen, éjjel is. Persze rossz volt, hogy nem tudtam végig aludni egyetlen egy éjszakát sem, de legalább volt rendszer a dologban. Ébredt, szopizott, visszaaludt. Mára már ez a múlté. Este 8-10 között szopizik utoljára, majd egyszer ébred, 2-3 között. Közte meg anya azt csinál, amit akar :) Na jó, az esti szopi után még van egy két kötelező kör, na meg a szokásos esti hasfájós sírás, de akkor is van 3-4 órám összefüggően aludni. Utána már csak 7 fele ébred. Komolyan mondom nagyon rendes lányom van :)

Általában délelőtt is nagyot alszik, így tudok főzni. Mert tudja, ha anya nem eszik rendesen, ő sem tud enni :)

Délután meg sétálunk nagyokat. Így tettünk tegnap is. Itt van a közelünkben a sétáló utca. Rendszerint arra sétálunk. Persze mire odaérünk Luca rendszerint alszik. Tegnap, mivel elég szép idő volt, leültem a szökőkúthoz olvasgatni. Minden szép volt addig, míg egy pasas le nem ült a mellettem levő padra, és rágyújtott. Alapból utálom, ha valaki mellettem cigizik, de így, hogy a babakocsiban egy BABA fekszik, még jobban kiakadtam. Összecsaptam az újságot, ránéztem mérgesen a pasasra, felálltam, és eljöttünk. Pedig olyan szép délután volt. :(

A másik amit sikerült kideríteni, hogy ha megyünk a Heim Pál kórházba csípőszűrésre, akkor reggel oda kell menni sorszámért, majd vissza 11-re, mert a pici babákat akkor hívják be, soron kívül (de sorszám azért kell! ) Ez sem a legjobb, de nem kell ott ülni 3 órát a semmiért.

07.31. Kicsit eltűntem

Először is, bocsi mindenkitől, olvasni olvastam, de kommentre nem jutott időm. Hogy miért? Luca egy kicsit "rendetlenkedett" szopi téren. Úgy kezdődött, hogy szopi közben mindennel foglalkozott, csak szopival nem. Néha a cicimet is megcincálta. Fájt. Utána meg nyűgösködött, mint aki nem evett. Kezdtem kétségbe esni, és kimerülni. Pénteken felhívtam a helyettes védő nénit, aki megnyugtatott, hogy amíg alszik rendesen, és van kakis pisis pelus, és nem esik a súly a legutóbbi alá, addig ne tápláljak hozzá. Ez átmeneti lehet, és kérdezte, hogy nem lehet-e hogy most lenne ciklusom. Mondom neki, hogy nem tudom, mert nekem nem volt rendszeres, de akár lehet is. Abban maradtunk, ha pár nap alatt rendeződik a helyzet, akkor tuti erről van szó.

Ma vasárnap délben úgy tűnik, hogy rendeződik a dolog. Ebben Macsek is meggyőződhetett tegnap. Jó volt, hogy ott voltak!

De visszatérve a péntekhez. Voltam 6 hetes kontrollon. Minden rendben van, és a doki továbbra is szuper. Annyira próbáltunk jó időpontot találni kb két hete, igazodva Luca szopijához, hogy nem jött össze. Ott szenvedett szegény, mert felébredt és éhes volt. A doki felajánlotta, hogy a mellette levő rendelőben most nincs rendelés, beenged, szoptassak meg. Végül nem éltünk vele, mert nem lakunk messze a rendelőjétől. Ennek ellenére nagyon szimpatikus volt a hozzáállása.

Csapongok...Macsekék...vannak képek, nemcsak tegnapról.

https://picasaweb.google.com/szamoca1978/LucaMasodikHonap?authuser=0&authkey=Gv1sRgCLLo0cLo3MirswE&feat=directlink

A kajálásom továbbra sem az igazi...igyekszem, de nem mindig jön össze. Sem mennyiségileg, sem minőségileg. Mivel elég hektikus a napunk, így most arra jutottam, hogy amíg nem alakul ki rendszeresség nem izgatom magam a kaján. Aztán ha már kialakul a napirend, elkezdek megint szépen enni. A mennyiséget még meglátom, de talán az lesz amiben nem korlátozok. Bár elfelejtettem kérdezni pénteken a tornát, de szépen nekiállok. Macsekkel jól megterveztük, hogy Rezsőzni fogok, a 10 percesekkel kezdek, kétnaponta egy. Ha megy gyakrabban, vagy kettő, akkor úgy, aztán szépen emelem a tétet. Hirtelen nem akarok nekirontani, mert nem akarom a megterhelni a szervezetem, ami már hat hete semmit nem csinált, nem beszélve a műtéti heget. Szóval tyúklépésben előre....aztán majd jöhet a futás is, de az lehet már csak késő ősszel vagy tavasszal.

08.03. Vizsgálatok, meg ez meg az

Hát nehezen jön össze ez a bejegyzés..de szép sorjában!

Hétfő: Először is köszi Zsófi a fel nem használt segítséget. És képzeljétek el mi történt. Mentünk ugye ortopédiára a Heim Pálba. 11-12 között vizsgálják a pici babákat. Odamentünk háromnegyed 11-re (mert kiderült, nem kell korábban menni), a betegfelvételen sokan vártak a sorukra. Bejelentkezünk, felmentünk az elsőre, majd majdnem rosszul lettünk. Zsúfolásig tele folyosó...na gondoltam, itt nem végzünk egyhamar. Erre 11-kor nyílik az ajtó, kilép egy fiatal pasi, és szólítja Lucát. Kiderült, hogy ő a doki. Negyedkor már kinn voltunk az utcán. Csípő ok, a nyakára ő azt mondta, hogy nincs vele baj. Négy hónaposan kontroll. Én a nyaka miatt aggódom egy kicsit, úgyhogy megbeszélem a doktor néninkkel, hogy elmennék az Örsre is megnézetni. Mondjuk, ha nincs probléma, annak örülök. Pedig már lelkiekben készültem, hogy megyünk gyógytornára.

Kedd: Hallásvizsgálat, Bajcsy kórház. Na ez már nem ment olyan könnyen, pedig nincs is messze. Először is reggel telefonálni kellett, hogy egyáltalán van-e orvos, és csak keddenként lehet menni 10-11 között. Egyedül mentem Lucával, és nem találtam a bejárathoz közel parkolót. Vagyis cipeltem a bébihordót...bejelentkezni sem volt egyszerű, mert a nő bénázott egy sort. Felmentem, megkerestem, hogy hova kell menni. Millióan a folyosón. A folyosó végén vannak a műtők, így óriási a forgalom. Kb 10 perc, negyed óra egy vizsgálat. Sok a baba, mert ugye csak egy nap van, és 6 hetes korban lehet menni. Mindenesetre nagy nehezen bejutottunk, megvizsgálták és minden rendben van. Persze a későbbiekben az alkalmi süketséget nem fogja ez a vizsgálat kizárni.

Szerda-csütörtök: Na itt semmi különös nem történt. Leszámítva, hogy úgy tűnik, hogy Lucának nagyobb az étvágya, mint amit én ki tudok elégíteni. Most egy kicsit megy a küzdelem, mert szeretném szoptatni. De ha nem megy akkor megpróbálok nem lelkizni rajta, és kapja a kiegészítést. Tudom, hogy ettől nem leszek rosszabb anya, de akkor sem könnyű lelkileg. A császárt is nehezen dolgoztam fel. Én aki minden olyan percízen és jól szeretnék csinálni, most már a második dologgal kell szembesüljek, ami nem megy. Pedig akarom, hogy menjen, és meg is teszek mindent érte. De azt sem szeretném, ha éhezne a drágánk. Nem könnyű, nem könnyű....

08.09 Szuper hétvége

Mivel mindenki nyaral úgysem engem olvas, így egy kicsit én is szabadságra engedtem a naplóm :)

A hétvégénk elég nehezen indult. Pénteken sikerült megint összezörrenni anyósékkal. Nem tudom mád hogy van vele, de az én anyósom lételeme a kavarás. Csak a legutolsót írom le, ami végképp kiverte a biztosítékot. Volt ugye az elmúlt napokban ez a tejcsi mizériánk. István beszélt az anyukájával, és mondta neki, hogy úgy tűnik nincs elég tejem. Ez már a nővéréhez úgy jutott el, hogy nincs tejem. Majd beszéltem a nővérével, aki sajnálkozott, hogy elapadt a tejem. Nem kicsit akadtam ki, mert ez nem az első és egyetlen ilyen eset.

Szombaton megvolt Luca első bogrács-party-ja. :) Bár mi csak korlátozottan vettünk részt benne. Mindenesetre jó volt egy kicsit kilépni a mindennapok egyhangúságából. A délutáni szopi után mentünk csak le, ott aludt egyet az udvaron, majd ismét szopi, ismét le, anya is evett, és itt elfogyott a lánykánk türelme, és muszáj volt feljönnöm vele. Megfürdettem, és aludt, mint a bunda. Jól esett neki is a marhapöri :)

Vasárnap nem sok mindent csináltunk. Délután elindultunk sétálni és fagyizni hármasban. Messzire nem jutottunk. A fagyi még befigyelt, meg egy kis séta, aztán eltörött a mécses, és haza kellett jönni. Igaz, addigra már fürcsiidő is volt....De jól telt a semmittevős vasárnap.

Így utólag azt kell mondjam, rápihentünk a hétfőre, ami az időjárás miatt kegyetlenre sikerült. A délutáni szopi után soha nem látott mennyiséget bukott. De ez még csak a kezdet. Estére olyan nyűgös lett a széltől, hogy órákba telt elaltatni, és éjjel sem akart simán visszaaludni. Most már tényleg lehetne valami normális időjárás!!! Elegem van ebből.

Mára kicsit jobb a helyzet, de az estétől félek egy kicsit!

08.16. Ez+az

Kezdem ott, ahol az előzőt abbahagytam.

Kedd: jött meglátogatni egyik kolleganőm. Jó volt vele beszélgetni, bár sokat nem tudtunk. Luca jót aludt a karjaiban. :) Sajnos lelkizni nem tudtunk, pedig kíváncsi lettem volna, hogy mi van vele. Ha minden szépen alakult volna, akkor most születne valamikor az ő babája. Bízom benne, hogy hamarosan átéli azt, amit én.

Szerda: Macsekék látogattak el hozzánk. :) Aztán meg elmentünk privát babaturiba. Lőttünk a vaterán rugikat, azt mentünk el átvenni. A csajnál volt egy csomó ruci, válogattunk. Tök jó kabit sikerült tőle szerezni. Miután hazajöttünk volt fürcsi, meg szopi, aztán elköszöntünk Macsekéktól.

Csütörtök-vasárnap: Balcsin voltunk anyunál. Nála megcsinálták a cserépkályhát. Ez több szempontból is jó lesz a télen :) Közben amíg a kályhás dolgozott, látogatunk, és látogatókat fogadtunk. Apukám testvéreit jöttek-mentünk :) Megkaptuk a családi keresztelő ruhát, már csak a keresztelőről kellene dönteni. Mivel eredetileg a sógornőm lánya lett volna a keresztmami, velük meg most épp fasírtban vagyunk, így most kérdés mi legyen. A ruha kb még egy-másfél hónapig jó. Vagy marad az eredeti keresztmami, és nem lesz családi ruci, vagy ruci lesz más mamival, és akkor tovább lesz feszkó a családban. Voltam Viki barátnőmnél is. Lucának már most van egy pasija :) Milán fia már kb két hete kérdezgette, hogy mikor megyünk, mert Lucázni szeretne. Szombaton hívtak is bennünket, hogy menjünk, mert Milán már nagyon várja Lucát. Mi ez, ha nem szerelem első látásra. Péntek este István elment Lackó haverjával sörözni....no comment. Szépen nézett ki másnap :) Kíváncsi vagyok, hogy Lackó hogy nézett ki. Vasárnap, amikor hazafele beugrottunk nem mondtak semmit. Csilla jól van, de én azt vettem észre, hogy nem meri beleélni magát a terhességébe. Persze az ő helyzetében ez érthető. Legutóbb nem látták a cisztát, de még nem merték kimondani, hogy felszívódott. Mindenesetre én szorítok nekik.

Hétfő: nem volt semmi különös, egy átlagos hétfő...

Kedd: megkaptuk az első oltásokat. Egész jól viselte a nagylány. Kicsit félek az estétől, hátha belázasodik. Az előbb mértünk lázat. Jaj, nagyon féltem bedugni a popijába a lázmérőt! De ezen is túl vagyunk. Meg is mérték, hízik rendesen, már 5230 gr.

Hát ez volt az elmúlt egy hét történése. Most úgy néz ki, hogy ezt a hétvégét is Zamárdiban töltjük :)

08.25. Megvolt az első…

....strandolás :) A hétvégén elmenekültünk a városból. Illetve már csütörtökön, mert úgy alakult, hogy Istvánnak épp Siófokon és Zamárdiban akadt dolga :) Kihasználtuk a jó időt, és hogy lenn voltak Csilláék is, így két nap is strandolni voltunk. Luca akkorát aludt az árnyékban lenn a parton, hogy csak na. Nekem is jó volt, egy kicsit többet voltam levegőn. :) Második nap a vízbe is bemerészkedtem. Na ennek is története van, ugyanis a -kb20 kg miatt "kinőttem" a fürdőruhám. Másikat idén nem terveztem venni, mert úgysem fogok tudni menni, mert aug-ban már nem lesz jó idő. Hát van :) Így gyorsan elmentünk venni egy fürdőrucit. Jó is, mert kell majd babaúszásra is.

....átaludt éjszaka. Ezidáig csak egyszer jött össze. Meg is ijedtem, mert nem számítottam rá. Fél 6-kor ébredtem, hogy úr isten, világos van, és még nem keltem Lucához. Megfordultam, elhelyezkedtem, és vártam, hogy felsír. Nem így lett, elaludtam, és fél hétkor ébredtem megint. Na ekkor már nem bírtam tovább. A cicim lüktetett, és aggódni kezdtem. Bementem a szobába, ott volt, és békésen aludt. :) WC, majd ismét visszafeküdtem...na ekkor már nem sokáig, mert a pici pocakosom éhes volt :) Azóta is próbálkozik, de nem akar összejönni. Így sem panaszkodom, mert csak egyszer kelünk 3 körül.

...az első kirándulás. De lehet nem is nevezném annak. Jakabszálláson voltunk a dédi sírjánál. Van ott egy néni, aki gondozza a sírt, hozzá is mentünk. Akkora szeretettel fogadott bennünket. Pedig nem is ismerjük egymást nagyon. Lelkünkre kötötte, hogy amikor arra járunk feltétlen menjünk be hozzájuk. Ott volt a lánya is, teljesen odavolt Lucától. A mi lánykánk pedig nem egy félős csaj. Simán elvan bárkivel :)

Mondjuk ez nem is baj....mert vannak kevésbé jó dolgok is az életünkben. Számolgattunk veszettül, és a helyzet az, hogy ha a cég is partner benne hamarabb vissza kell mennem dolgozni, mint szerettem volna. Így márciusban, amikor lejár a szerződése a helyettesemnek, visszamegyek. Addig meg bölcsit kell találni Lucának. De nem könnyű, mert itt Kőbányán tele vannak a bölcsik :( Néztünk magán bölcsit is...háááát, nem olcsó, viszont jó drága, és nem is a közelben van. Mondjuk annyi, hogy kertvárosi részben. Most még találtam egyet a melóhely közelében, majd jövő héten lecsekkolom, megérdeklődöm. Addigra talán munkahely ügyileg is többet tudok.

Ennyi a nagy történés kis világunkban :)

08.26. Az ijedtség nagyobb volt

Kegyetlen éjszakánk volt. Fullasztó hőség, még éjjel is 30 fok a lakásban. :( Luca nagyon nyűgösen aludt el. Aztán meg 3szor ébredt úgy, hogy máskor csak egyszer. Enni, inni nem akart, és vissza is csak nehezen aludt. Gondoltam, ez a meleg miatt van. Aztán pedig reggel alig akart enni. Nagy nehezen evett egy keveset, aztán kb 20 perc múlva vissza is adta a természetnek. Nagyom megijedtem, hogy ebben a melegben ki fog száradni. Gyorsan mértem egy hőt. Hőemelkedés. Riadt telefon a gyerekorvosi rendelőbe, hogy jöjjön a doktornéni. Aztán az lett a vége, hogy nagy nehezen elaludt, majd 11 körül ébredt. Ekkor sem akart nagyon enni. Próbálkoztam cicivel, eégy keveset szopizott, majd eltolta. Mivel feszített a cicim, lefejtem. Apácska megpróbálta cumisüvegből, úgy is evett egy keveset, majd megint vissza cicire. Utána egy darabig nézelődött, aztán elálmosodott, és elaltattam. Persze eddigre érkezett meg a doktor néni. Szerencsére nem talált nála semmi betegségre utaló jelet. Mi meg nem győztünk szabadkozni, hogy nem kicsit vagyunk aggódós, túl parázós szülők. De szerencsére megértette a helyzetet. Figyelnünk kell, mérni a hőjét, bár véleménye szerint a nagy hőség az oka.

Úgy volt hogy a hétvégén megyünk strandolni, de azt a fentiek miatt elhalasztjuk jövőre. Kicsik vagyunk mi még ehhez. :) De így is mozgalmas hétvégének nézünk elébe ;)

Elköltöztem, majd vissza

Volt egy nagyobb szünet ebben a blogban, de most visszatértem. A helyzet az volt, hogy a jk-s lányok kiköltöztek a jk-ról és máshol kezdtek el naplót írni. Átmentem én is oda, hogy egyszerűbb legyen a helyzet. Így is volt, hosszú hónapokon keresztül, majd volt egy szerverhiba, és szeptembertől minden eltűnt. Nem tudtam akkor, sírja-e vagy nevessek kínomban. Nem írtam minden nap, de azért a fontosabb eseményeket feljegyeztem. Gondoltam, milyen jó lesz majd évek múlva újra olvasni, hogy Luca éppen mikor mit csinált, vagy bizonyos dolgokat hogy éltem meg. És erre elveszett minden. Nem is értem hogy, de ez most már mindegy is. Megszültem a végső döntést, itt maradok, ezt csinosítgatom, ápolgatom, ide írogatok....a többi meg majd alakul magától.
A megmaradt bejegyzéseket most ide beillesztem, hogy azért valami megmaradjon... a kimaradt időszakból meg majd ha eszembe jut valami, akkor megírom....szóval folyt köv.!!!!

Vizsgálatok

Hát nehezen jön össze ez a bejegyzés..de szép sorjában!

Ortopédia: Először is köszi Zsófi a fel nem használt segítséget. És képzeljétek el mi történt. Mentünk ugye ortopédiára a Heim Pálba. 11-12 között vizsgálják a pici babákat. Odamentünk háromnegyed 11-re (mert kiderült, nem kell korábban menni), a betegfelvételen sokan vártak a sorukra. Bejelentkezünk, felmentünk az elsőre, majd majdnem rosszul lettünk. Zsúfolásig tele folyosó...na gondoltam, itt nem végzünk egyhamar. Erre 11-kor nyílik az ajtó, kilép egy fiatal pasi, és szólítja Lucát. Kiderült, hogy ő a doki. Negyedkor már kinn voltunk az utcán. Csípő ok, a nyakára ő azt mondta, hogy nincs vele baj. Négy hónaposan kontroll. Én a nyaka miatt aggódom egy kicsit, úgyhogy megbeszélem a doktor néninkkel, hogy elmennék az Örsre is megnézetni. Mondjuk, ha nincs probléma, annak örülök. Pedig már lelkiekben készültem, hogy megyünk gyógytornára.

Hallásvizsgálat: Bajcsy kórház. Na ez már nem ment olyan könnyen, pedig nincs is messze. Először is reggel telefonálni kellett, hogy egyáltalán van-e orvos, és csak keddenként lehet menni 10-11 között. Egyedül mentem Lucával, és nem találtam a bejárathoz közel parkolót. Vagyis cipeltem a bébihordót...bejelentkezni sem volt egyszerű, mert a nő bénázott egy sort. Felmentem, megkerestem, hogy hova kell menni. Millióan a folyosón. A folyosó végén vannak a műtők, így óriási a forgalom. Kb 10 perc, negyed óra egy vizsgálat. Sok a baba, mert ugye csak egy nap van, és 6 hetes korban lehet menni. Mindenesetre nagy nehezen bejutottunk, megvizsgálták és minden rendben van. Persze a későbbiekben az alkalmi süketséget nem fogja ez a vizsgálat kizárni.

És lassan elérkezik az idő az első oltásokra. Azt hiszem kicsit be vagyok szarva miatta, de már annyi mindenki túlélte...:)

Az alvásról

Az első időszak két rázós dolgot tartogat. Az egyik a szopás kérdése, a másik az alvás.

A szopival jól megvagyok. Már az alvással is :) Na de bővebben: az első pár hét arról szólt, hogy Luca három óránként szopizott. Menetrendszerűen, éjjel is. Persze rossz volt, hogy nem tudtam végig aludni egyetlen egy éjszakát sem, de legalább volt rendszer a dologban. Ébredt, szopizott, visszaaludt. Mára már ez a múlté. Este 8-10 között szopizik utoljára, majd egyszer ébred, 2-3 között. Közte meg anya azt csinál, amit akar :) Na jó, az esti szopi után még van egy két kötelező kör, na meg a szokásos esti hasfájós sírás, de akkor is van 3-4 órám összefüggően aludni. Utána már csak 7 fele ébred. Komolyan mondom nagyon rendes lányom van :)

Általában délelőtt is nagyot alszik, így tudok főzni. Mert tudja, ha anya nem eszik rendesen, ő sem tud enni :)

Délután meg sétálunk nagyokat. Így tettünk tegnap is. Itt van a közelünkben a sétáló utca. Rendszerint arra sétálunk. Persze mire odaérünk Luca rendszerint alszik. Tegnap, mivel elég szép idő volt, leültem a szökőkúthoz olvasgatni. Minden szép volt addig, míg egy pasas le nem ült a mellettem levő padra, és rágyújtott. Alapból utálom, ha valaki mellettem cigizik, de így, hogy a babakocsiban egy BABA fekszik, még jobban kiakadtam. Összecsaptam az újságot, ránéztem mérgesen a pasasra, felálltam, és eljöttünk. Pedig olyan szép délután volt. :(

A másik amit sikerült kideríteni, hogy ha megyünk a Heim Pál kórházba csípőszűrésre, akkor reggel oda kell menni sorszámért, majd vissza 11-re, mert a pici babákat akkor hívják be, soron kívül (de sorszám azért kell! ) Ez sem a legjobb, de nem kell ott ülni 3 órát a semmiért.

Vegyes felvágott

Mivel sok mindenről lesz szó, nehéz címet találni :)

Először a jó hír! Csilla barátnőm hazamehetett a kórházból, még nincs túl a kritikus helyzeten, de úgy néz ki, hogy marad a baba :) Sajnos a cisztáját műteni kell, de nem akarják elkapkodni.

Tegnap beszéltünk egy kicsit telefonon, és jó érzés, hogy segíthettem. Mondom ezt úgy, hogy közben én halálra parázom magam minden szarom. Pl a mérlegen Minden úgy kezdődött, hogy múlt héten három nap is stagnál Luca súlya. Na én már rémeket láttam. Biztos beteg, meg nem elég a tejem. Az előbbi kizárva, mert akkor voltunk a doktor néninél, utóbbi meg megint nem lehet, mert akkor ordítana egész nap, és nem aludna békésen. Na apa gyorsan le is tiltott a mérlegelésről. Most ott tartunk, hogy heti egyszer, hétfőn mérünk. Hétfőn 4310 grammot mutatott a "mázsa", vagyis 190 grammot hízott egy hét alatt. :D Nagy most a boldogságom.

Az éjszakáink egész jól alakulnak. Már csak egyszer kell éjjel kelni. Az is kb 2-3 között van. Nagyon rendes kislány. :) Csak az a baj vele, hogy ilyenkor mindig annyira éhes, hogy alig bírja kivárni, hogy hamikát kapjon. Most már napközben is inkább 4 óránként eszik.

Én is eszem...egy dietetikus a haját tépné, ha látná, hogy mit temetek el magamban. Válogatás, gondolkodás nélkül. Ugyanakkor nem hízok, sőt. Jó mostanában annyit nem is fogyok, de szépen megy lefele. Lassan megálljt kell parancsolnom magamnak, mert az IR-em nem tesz jót. Mert persze nem zöldséget rágcsálok ;( És most nyugodtan rúgjon bárki seggben, de élvezem :)

Előre láthatóan a hétvégénk mozgalmas lesz. Jönnek sokban a látogatók, aztán meg a jövő hét elején megyünk vizsgálatokra. És már csak párat kell aludni, és két hónaposak leszünk. Hogy szalad az idő!

Vihar előtt és után

A múlt heti vihar rendesen próbára tett bennünket. Nem is maga a vihar, hanem az előtte levő csend. Eléggé fülledt volt a levegő. Luca meg nyűgös. Sehogy nem volt neki jó. Ha felvettük, akkor egy ideig megvolt, de aztán összeizzadtunk, és kezdődött minden elölről. Viszont amint elkezdett esni, fújni a mi kicsi lányunk megnyugodott. Egy kis idő múlva hamikált, ás aludt, mint a bunda. Az éjfél utáni égzengésre fel sem ébredt. Ezen csodálkoztunk, mert mi akkorát ugrottunk az ágyban, hogy csak na! Luca viszont végig aludta az egészet. Pedig már lelkiekben készültem az újabb menetre, amikor is vigasztalni kell.

Első orvosi vizsgálat

Megvolt az egy hónapos orvosi vizsgálatunk. A doktor néni és a helyettes védő néni is odáig voltak Lucától. Nagyon szépen fejlődik, minden rendben vele. Ha semmi baj nem lesz egy hónap múlva találkozunk. :) És akkor jönnek a szurik. Amin fennakadtam, hogy van a rota vírus, ami elég veszélyes tud lenni. Van ellene védőoltás is. Vedd meg, ha akarod, és tudod, mert a két oltás darabonként 19e Ft. Persze kérjük neki, ne ezen múljon, de nem értem, hogy akkor minek fizetjük a TB-t. Aztán akkor ott van még az is, hogy mi van azzal, aki nem engedhet meg magának ekkora kiadást. Na mindegy nem elmélkedek ezen tovább. Most egy kicsit zaklatott a drágám. Mert ugye nem hagytuk elaludni, így álmos nyűgös volt, mire végeztünk. A tetejébe a gyerekrendelőben annyira meleg volt, hogy a hátamon folyt a víz.

Ami még meglepő volt, hogy megkérdezte a helyettes védőnéni, hogy igényeljük-e, hogy kijöjjön hetente, mert egyedül van, de a pici babákat előnyben részesíti. Na a mi saját védőnéninknek ilyen eszébe sem jutott, amikor épp nem volt szabin. Megbeszéltük vele, hogy ne jöjjön, majd szólunk, ha elbizonytalanodunk, vagy ha baj van. Eddig két helyettessel is találkoztunk, és mindkettő normálisabban állt hozzánk, mint a sajátunk. Csak azt nem tudom, akkor miért nem lehet őt eltávolítani? Vagy lehetne választani...

Anyám le vagy szarva :)

Ne tessék a címen megbotránkozni, mindjárt jön a magyarázat! (Hangosan röhögni sem kell :) )
Történt ma hajnalban. Háromnegyed négy (vagy három, már nem is tudom) tájékában lánykám riadót fújt, hogy ő éhes. Résnyire nyílt szemekkel odatámolyogtam a kiságyhoz, átröptettem a pelenkázóra, és indult a peluscsere. A szemem még mindig csak résnyire nyitva! Kakis pelus le, tiszta alávág, popsikenőcs, majd egy hangos pukk, (anya mosolyog, hogy arra van az útja) és jön a sűrűje is. De nem akárhogy! Kaki kikerüli a pelenkát, és hastájékon telibe találja anya hálóingét. Anya ugrik egyet, a többi a parkettára. :) Egészen a kiságyig ellőtt. Persze ekkorra már a szemem tára nyílt, és nevethetnékem támadt. Apácskát kiugrasztottam az ágyból, hogy akkor kellene menni a felmosóért. Utána a szopi vidáman telt ezen a hajnali órán.

Leesett!!!

Napok óta a fránya köldökcsonk tartott izgalomban bennünket. De tegnap délután végre megkönyörült rajtam, és levált. Szörnyű napokon vagyunk túl emiatt. Kezdődött a vérezgetésekkel, majd ugye az egyre lifegő kis valamivel. Nem beszélve arról, hogy mekkora tortúra volt a fürdetés. Szabályos négykezest játszottunk apával, mert az amúgy is apró test annyira tekergett és csúszott, hogy csak na. Hallottam olyan családokról, ahol apa a nagy kezével átvállalta e nemes feladatot. Sajnos nekem nem volt szerencsém, de legalább ott volt, és segített, ha úgy éreztem, hogy siklik ki a lányunk a kezemből, mint egy kishal. De ezen is túl vagyunk :)
Mint annyi mindenen. Ma már két hete, hogy tart ez a csoda. Nem mondom, hogy könnyű, mert nem az. Amikor az ember az igazak álmát alussza, és épp fordulna a másik oldalára, na akkor, valami hetedik érzékkel vezérelve sír fel Luca. Csipás szemek, kómás fej....és félig csukott szemmel betámolygok a szobába, és indul a menet. Félreértés ne essék, ez most nem panaszkodás! Mert tényleg nem az, csak a puszta tények. Lassan talán majd ahogy az evések közti idő nyúlik úgy lesznek az éjszakák is könnyebbek.
Ahogy viszont a súlya gyarapszik Lucának, úgy növekszik a hasfájós percek száma is. Ennél nagyobb problémánk ne legyen soha!!! Ilyenkor jut igazán eszembe a kis Mathias, hogy vajon vele mi van. Bízom benne, hogy hamarosan ő is felépül, és séta közben ő is szórja a boldog babamosolyt. Van még valaki aki miatt, illetve inkább az anyukája miatt kell aggódni. Remélem ők is rendben vannak, és a kezdeti nehézségek után következhet a boldog babavárás időszaka. Cs, hidd el minden rendben lesz, minden úgy fog történni, ahogy történnie kell.

A mumus

Ez nekünk eddig úgy néz ki, hogy a köldök lesz. Először péntek reggelre vérezgetett, de akkor még nem volt annyira vészes. A doktornéni megnyugtatott, és elmondta, hogy mit kell csinálni. Ma hajnalban megint vér...de most élénk piros friss vér, nem az alvadt. Persze frászt kaptam, hogy akkor most mit csináljak. Paramami hívta az éjszakai ügyeletet, majd ők megnyugtattak, hogy ha nem folyik, akkor csak kezeljem le, tegyek rá gézlapot, és reggel szóljak a házi orvosnak. Így is lett! Ki is jött, és megnézte. Persze semmi gond, szépen van kezelve, csak le fog válni hamarosan, addig vérezgethet. Elmondta mire figyeljek, és amíg azt nem tapasztalom, hogy piros a köldöke körül és nincs büdös gennyes váladék, addig nincs gond. Tünemény ez a doktor néni! Annyi nyugalmat áraszt, hogy az csak na! Persze miután beszéltem vele, beláttam, hogy tényleg nincs ok aggodalomra, de akkor is ijesztő volt látni a vért.
Szerencsére Luca csak annyit érzékelt az egészből, hogy meg lett macerálva. Kicsit nyűgösebben aludt el, de alszik. Bár lassan keltenem kell, szopi idő van.
Erről jut eszembe, a szopi már szépen megy. 3130 grammal jöttünk haza, és tegnap 3300 grammot mértem este fürdés előtt. Nagy most az öröm, mert elérte a születési súlyát.

Az első hét eseményei röviden

Nagyon jó volt hazaérkezni. Bár szerencsém volt a kórházban, nagyon jó szobatársaim voltak. Egyiküket különösen a szívembe zártam. Sajnos nekik nem kezdődött olyan boldogan a közös élet, mint az megérdemelték volna, ugyanis a baba vastagbél elzáródással született. Innen is sok sok energiát és kitartást küldök nekik!
Jó volt hazaérkezni. Arra vágytam, hogy apával és a kicsi Lucával összebújva ismerkedünk egymással. Itt volt anyukám, és a pótnagypapi is. Anyukám nagy segítség volt az első napokban anyukám. Aztán szerdán hazament, mert meg kell tanulnunk a közös létet.
A nagy parám a szopi volt. Most azt mondom, feleslegesen, de azért még mindig megfordul bennem a kisördög, hogy tudom-e rendesen táplálni a kicsikémet. Eddig igen, és azon dolgozunk, hogy így is maradjon.
Kedden itt járt a helyettes védőnéni. Nagyon tünemény. Sokat segített a tapasztalatával, és a szaktudásával. Sajnos a kórházban az volt a gond, hogy ahány műszak, annyiféle vélemény, tanács. Na kezdő anyuka, tessék ezen kiigazodni!
Csütörtökön itt járt a doktornénink is. Luca szépen fejlődik.
Épp ébredezik, és megyünk fürcsizni, úgyhogy majd egy másik alkalommal folytatom....:)

2011.06.16. Meszülettem

Nem volt könnyű nap. Reggel hétkor érkeztünk a kórházba. A doktor bácsi háromnegyed nyolckor repesztett burkot. Sajnos muszáj volt, mert a terhes diabétesz miatt nem hordhattam túl a babát. A fájások lassan jöttek, így hamarosan infúzióban jött az oxitocin. Fájások lettek, tágulni viszont nem nagyon akartam. Vagyis én akartam, de a szervezetem nem így gondolta. Végül este nyolc után úgy döntöttünk, hogy itt a szenvedés vége, akkor legyen császár. Kicsit csalódott voltam, hogy nem vagyok képes rendesen megszülni a lányom. Végül a döntés jónak bizonyult. 21:12-kor megszületett az én gyönyörű kislányom. 3300 grammal, és 53 cm-rel. A doktor bácsi a műtét után bejött, és mondta, hogy semmiféleképpen nem tudtam volna természetesen megszülni, mert nem ékelődött be rendesen a fejecskéje. Az első éjszakát külön töltöttük, mert én az EDA miatt nem mozoghattam, és bizony mindketten nagyon elfáradtunk. Egy kicsit azért apa behozta őt nekem, de épp csak megsimogatni tudtam. Ez persze nagyon rossz volt, de meg kellett értenem, hogy mindkettőnk érdeke ezt kívánja. Viszont másnaptól már boldogság volt, mert azóta szinte mindig együtt vagyunk.

Az első fotó, amikor még a doktor néni vizsgálódik.Az eslő napon a csacsi takarómmal

Anya karjai közt - még kicsit sután :)

Szundi anya ágyán

Apa karjai közt

Még megvagyok

Jó régen nem írtam ide....az igazság az, hogy inkább az életmód blogba írtam mostanában. Ez amiatt alakult így, hogy "beleestem" a terhességi diabéteszbe, és azon a helyen sokan noszogatnak, tanácsokkal látnak el. Nagy segítség volt, mert bár a diéta nem ismeretlen számomra, mégis voltak megingások. Lassan túl leszek ezen az időszakon is.
Elvileg egy hetem van még vissza. Rendszeresen járok kontrollra a diabetológiára, illetve most már itt vannak az NST-k is. Eddig semmi jele nincs annak, hogy Luca meg szeretne születni. Jöhetnek itt mindenféle frontok....Bár én rendszerint rosszul viselem a hirtelen változást, de rá semmi hatással nincs. Apácska már mindenfélét kipróbáltatott velem, hogy megszülessen, de eddig semmi nem jött be. Voltam már rosszul csípős hamburgertől, mert valahol azt olvasta, hogy az megindítja a szülést. Azt nem indította meg, viszont olyan gyomorfájásom lett, hogy csak na! :) Múltkor már azon gondolkodtunk, hogy a kiscsaj jót röhög rajtunk, hogy mit mesterkedünk itt kinn, hogy kijöjjön. Hiába programoztam én magam Andi tanácsai szerint június 1-t, nekem nem jött össze. :(
A babaszoba kész, már csak a "belevaló" hiányzik. Most már úgy vagyok majd jön, ha megérett a Földi létre. Nem ígérem, hogy minden nap, de rendszeresebben fogok ide írogatni, ha megérkezik a kis drágánk, mert szeretném megörökíteni minden mozzanatát.

Félelmek

Ma rám tört a "vajon jó anya leszek-e" érzés. Illetve a félelem az ismeretlentől. Az egész úgy kezdődött, hogy elérkezett az utolsó munkában töltött hét. Ami az utóbbi időben - megvallva - már vártam. Eléggé elfáradok estére. És mégis, a hét első munkanapján hatalmába kerített az az érzés, hogy valami véget ér....(valami fáj) Megmagyarázhatatlan számomra ez az egész. Vágyakozom, ugyanakkor félek. Az előbb ahhoz hasonlítottam, hogy olyan, mintha új munkahelyre menne az ember. De ott legalább tudnám, hogy mit kellene csinálni, csak a környezet lenne más. De ez a helyzet pont a fordítottja. Itt a környezet lesz ismert, a feladatok meg teljesen újak. Hogy fogok én ennek megfeleleni? Szeretném, ha egyszer sok-sok év múlva, amikor az én lányom lesz hasonló helyzetben, akkor úgy gondolna rám, hogy szeretné ő is úgy nevelni a gyermekeit, ahogy őt nevelték a szülei. Ez sokkal nehezebb, mint megfelelni egy munkahelyen. Egy ember élete a kezdetekben csak tőled függ. Te alakítod valamilyen szinten a jellemét, Te indítod el az élet rögös útjain.
Hát nem könnyű...lassan talán megnyugszom, és nem rágódok sokat ezen. Igyekszem a legjobb tudásom szerint cselekedni, aztán majd az idő eldönti, hogy jól tettem-e amit tettem.

Luca szoba és miegymás

Hát van már egy hónapja is, hogy utoljára erre jártam. Sok minden nem történt. Luca szépen növekszik. Két hete volt 1357 gramm. Pénteken megyünk doki bácsihoz, remélem jó híreket kapunk. Még mindig rendszeresen kell mennem diabetológiára. Valószínű, hogy ez már így marad a végéig. Számolok, mérek :) Cukrot, és súlyt is. Ez utóbbi meglepően jól alakul. Luca fejlődik, hízik, én meg fogyok. Illetve az első két hétben a diéta alatt fogytam, most meg hetek óta stagnálok. Na jó, ma reggel 10 dekával többet mértem, mint múlt héten csütörtökön. :)
Kész van Luca szoba festése. Nagyon jó lett :) Íme:




A hétvégén elhozzuk a többi cuccot anyutól, aki eddig átmeneti raktárként funkcionált. Így is köszönet neki :)
Aztán még 8 munkanap, és teljesen átadhatom magam a készülődésnek. Nagyon várom már, hogy a kisruhákat moshassam, vasalhassam, rendezhessem. :)

Hosszú hétvége

Összességében nagyon jól telt a hétvége. Szombaton szülinapi "buli" volt, a sógornőm a hétvégén lett 16 éves. Aztán meg anyuhoz mentünk a Balcsira. Úgy terveztük, hogy majd nagyokat sétálunk a Balaton parton. Jól nem lett belőle semmi, mert eléggé fújt a szél.
Vasárnap délután voltunk "babaturiba" :-) Nagyon sok szép dolgot sikerült szerezni. Luca nevében is köszönjük Vikinek, és a fiúknak. Azt hiszem előnyös üzletet kötöttünk mindkét részről. ;)
Már nem sok dolog van, ami hiányzik, és ez nagy örömmel tölt el. Kell még a pelenkázó komód (ez méretre készül, olyan lesz, amilyet mi szeretnénk), a pelenkázó rátét, orrszívó porszívó, pár babaruci, pl amiben hazahozzuk. Meg a babakozmetikai cuccok hiányoznak, de azokat nem is akarom megvenni túl korán.
Gondoltam teszek fel fotókat a szerzeményekről, de lenn hagytuk anyunál, mert ott több a hely, és a fotó lehetősége később merült fel bennem. De majd ha már kész lesz a babaszoba, akkor fotózok is. No, erre még várni kell kb két hónapot.
Gyeremekem nagyon aktív. Tegnap este nem tudom mi volt vele, az esőt érzete-e vagy valami más volt a háttérben, de olyan derbit levágott, hogy már nevetnem kellett. :)

Ami az előzőből kimaradt :)

Tegnap este miután végetért a lakóközösségi szeánsz, elnyúltam a a kanapénkon. Először arra lettem figyelmes, hogy mintha lebbent volna a felsőm. Gondoltam biztos halucinálok, de azért felhúztam, és lejjebb toltam a nadrágom, mert éreztem, hogy azért van valami rendezkedés a hasamban. Ekkor megint láttam a szemem sarkából azt a hullámzó mozgást, amit az előbb is látni véltem. Na ekkor már valami felettébb gyanús lett. Lecsupaszítottam a hasam, és meredten néztem, hogy most akkor derüljön ki, hogy én vagyok a hülye, vagy van valami történés.
Nem én voltam a hülye :-) Az én kis lánykám hatalmas box edzés közepén volt. Elég vicces volt így kívülről is látni, hogy egy egy helyen pár pillanatra megemelkedik a hasam. Először nagyon misztikusnak, már-már földöntúlinak tűnt, de egy idő után csak nevetni tudtam, ahogy hullámzik a hasam. Kíváncsi vagyok, hogy ez mennyire fog állandósulni. Mert ugye belülről már megvan ez az érzés jó ideje, de kívülről még most láttam először.

Egy nap az egészségügy jegyében

Tegnap délután védőnőhöz kellett mennem. Nem tudom itt írtam-e, de nem a szívem csücske ez a látogatás. Egészen tegnapig. Nem tudom mi volt a levegőben, de nagyon kedvesen normálisan megbeszéltünk mindent. Közel egy órát voltam nála. Mivel pont ott volt, bemutatott a leendő doktor néninek is. A doktor néni így elsőre, egy nagyon kedves, csupaszív néni. Nem fiatal, de nagyon fiatalosnak tűnik. Megbeszéltük, hogy reméljük mindketten, hogy csak a kötelező találkozások alkalmával lesz egymáshoz szerencsénk. Ezt is letudtam, bár még van időnk, nem is kevés, mire szükség lesz rá. A védő néni megdícsért, hogy milyen szépen rendben vannak az eredményeim, leszámítva a kis gigszert a cukrommal. De hogy emiatt meg nem kell aggódnom, nem kórosan magas.

Miután itt végeztem, elvágtattam a saját házi orvosomhoz, mert pénteken mondta a nőgyógyász, hogy kell szednem vasat, csak annyira beszélgettünk, hogy felírni elfelejtette. Szóval elementem a doki bácsihoz. Amikor a terhességem elején voltam nála a pecsétekért elég furcsa volt velem. De most!!! Őt is mintha kicserélték volna. Kérdezgetett, hogy hogy érzem magam, minden rendben van-e, még poénkodtunk is, hogy milyen jó, hogy mi emberek nem olyanok vagyunk, mint a bálnák, mert hogy ők hosszú ideig vemhesek, vagy olyanok, mint a nyulak, mert ők meg szaporodnak rendesen, és rövid ideig vemhesek. Persze itt elhangzott egy-két irónikus megjegyzés minden jelen levő részéről a saját termetét illetően. Beszéltünk az IR-ről is. Egész jól állt hozzá, bár mondta, hogy hajalamosak mostanában mindent arra fogni, bár látja a papírjaimból, hogy nálam tényleg az van. Szóval itt is minden pozitív volt.

Aztán otthon kutyasétáltatásból hazafele összefutottam a ház egészégügyisével. Na vele is kibeszéltünk minden aktuális történést. Úgyhogy a tegnapi nap az egészégügy jegyében telt. Legalábbis ami a délutánt illeti.

Megvagyok...

...még, ha nem is írok minden nap :) Mert megkapom ám néha innen-onnan, hogy milyen régen írtam. Ha nem történik semmi olyan, akkor nem írok, bár most van történés, de kellett pár nap, hogy összeszedjem magam egy kicsit.
Szóval megjártam a diabetológiát. Szigorú diéta, és rendszeres, hetenkénti ellenőrzés, ami vérvételből, és doki látogatásból áll. Nem is a diéta miatt borultam ki igazán, hanem egy kedves egészségügyi dolgozó stílusán, és azon, hogy hetenet fél napot ott kell töltenem. A folyamat a következő: reggeli, majd egy óra múlva jelenés a vérvételen, kb két óra várakozás az eredményre, majd doktor néni látogatás. Persze eddigre majd tök sokan lesznek. Bejelentkezni ugye a betegfelvételen addig nem tudok a doki nénihez, amíg nincs meg az eredmény, mert előbb ugye nem tudok bemenni, hiába vagyok ott. Vagyis számításaim szerint jó, ha délre végzek. És ez így lesz minden áldott kedden. A diéta szépen megy, majd jövő héten kedden kiderül, hogy az étrendem mennyire tetszik ennek a szimpatikus néninek. Ő nem a doki néni, hanem aki a vérvételt csinálja, meg a diétás oktatást tartotta. Én csak azt remélem, hogy nem lesz belőle a munkahelyen probléma, hogy ennyit nem vagyok.
Luca vígan elvan odabenn. :) Egyre izmosabb ez a gyerek....a legújabb, és a frászt hozza rám, hogy délelőtt hiperaktív :) , délután, kora este meg szinte semmi mozgás. :(
Tegnap érdekes élményem volt a buszon, hazafelé. Egy familiárisan felülpigmentált, 10-12 év körüli gyerek az amúgy is zsúfolt buszon a hátizsákjával a hátán felpréselt az üléstámlára, ami előtt álltam. Ok egyébként sem látszik még nagyon az állapotom, meg kabátban aztán végképp nem, de úgy kiakadtam, hogy lekiabáltam a haját, hogy nem igaz, hogy nem látja mennyien vannak, és vegye már le a hátizsákját. Persze mindenki engem nézett a jelenet miatt. A bőgés szélén álltam....Még szerencse, hogy mostanában nem járok annyit tömegközlekedéssel.
Ma délután megyek védőnőhöz. Na ő a másik kedvencem. Kíváncsi leszek, hogy mit mond!
Majd beszámolok :)

Hétvégi bevásárlás

Egy hete szombaton kaptunk Auchanos babás akciós újságot. Azóta piszkál bennünket, hogy ki kellene menni, megnézni, hogy tényleg az van-e, és annyiért, amit ott írtak. Szombaton délután elindultunk...be is vásároltunk, persze csak módjával, mert most az a taktika, hogy egyszerre nem költünk sokat, hanem apránként vesszük meg a dolgokat. Ennek szellemében vettünk egy babatakatót, mintás textil pelenkát, hálózsákot, előkét. Mind-mind Füleses mintával. Természetesen vagy a fél készletet meg bírtam volna venni, csak ugye a pénzügyminiszter közbeszólt volna. Rájöttem, nekem bankkártya nélkül kevés kp-val kell az ilyen helyekre menni.
Azért magunkat is megleptük egy társasjátékkal. Este gyorsan ki is próbáltuk. Persze, hogy kikaptam. :(
Pénteken délután voltunk a dokinál is. Tök jó volt. Várni sem kellett, aminek nagyon örültünk. :) Luca továbbra is kislány :), és nagyon szépen fejlődik. Korának megfelelőek a méretei. Viszont megfordult, és most már menetirányban fekszik! Feszik, és nem lóg...mert én szegényre azt találtam mondani, hogy fejjel lefele lóg, majd letolt a doki bácsi, hogy nem denevér ő, hogy lógjon. Viszont beszéltünk a szülésről. Végre először ki is mondtuk, hogy nála szülünk. Viszont a korábbi inzulin, cukor problémák miatt a 40. héten akármi is történik meg kell születnie. Meg is fog, mert megbeszélem vele, hogy a 38. héten szíveskedjen kibújni. :) Erre még visszatérünk 14 hét múlva. :)

Pénteki vérvétel, és az eredménye

Pénteken voltam a terheléses cukros vérvételen....Nagyon izultam, hogy mi lesz az eredmény. Mivel az eddigiekhez képest nagyon szarul viseltem, két lehetőséget tartottam reálisnak. 1. jó eredményem lesz, ezért szenvedtem meg ennyire, 2. nagyon szar eredményem lesz. Valójában egyik sem. Az éhgyomri az jó, a terhelt meg éppen a felső határon van. Amit én azért pozitív dolognak élek meg, mert októberben, még gyógyszer mellett 8,6 volt. Be kell azt is vallanom töredelmesen, hogy bár igyekeztem a diéta alapjait tartani, de nem számolgattam, és azért be-becsúszott egy-két olyan dolog is, amit egyébként nem lett volna szabad. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog mondani a doki bácsi.
Ez is hamarosan ki fog derülni....még négyet kell aludni :-)

Mozgalmas hétvége

A szombati nap viszonylag nyugiban telt. Ebédre hivatalosak voltunk a pesti mamáékhoz, mert Zsuzsa napot ült a család. Szinte semmit nem csináltam egész nap, csak ettem és punnyadtam. Késő délután, este csaptunk egy kártya partit.
Ellenben vasárnap....délelőtt takarítás, majd egy gyors pótbevásárlás. Mivel szépen sütött a nap, gondoltuk sétálunk egy kicsit. A kicsitből nagyot lett, de ne szaladjunk ennyire előre. Szóval eldöntöttük, hogy ebéd után kimegyünk egy kicsit a szabadba. Nekünk is jót fog tenni, meg Maszatkánknak is. De nem apróztuk el. Úgy gondoltam, hogy nekünk a Margit-sziget nem kihívás, rögtön a Budai-hegyek a cél. Na azért nem rögtön a csúcsra törtünk...Szépjuhásznétól mentünk a Vadasparkig meg vissza. (Emlékszel Erika? :-) ) Ez önmagában nem hosszú táv, és nincsenek is benne nagy szintkülönbségek...de mindezt a 24. hét elején, kutyával, és egy folyton nyafogó férjjel, hogy messze vagyunk még? Ami számomra meglepetés volt, hogy ott fönn még hó van!!! Meg sár, nem is kevés. Szerencsére az esést megúsztuk, viszont kutyuskánk úgy nézett ki a végére, mint egy disznó, aki épp a dagonyából jön. :) Be kell valljam, nagyon kipurcantam. Persze most itt ülök, pedig elmúlt tíz óra....mindenesetre nagyon jó volt. Jó lenne többször menni....Mivel nem tudtuk a pontos távot, gondoltam megnézem a neten. Sikerült a teljesítménytúrázók oldalára tévednem....volt nosztalgia rendesen. Májusig vannak fenn a túrák...nézegettem, és annak ellenére, hogy mostanában nem jártam, elég sok megvolt már egyszer. Talán, majd ha Luckó elég nagy lesz hozzá, akkor belevágunk megint. Addig meg maradnak az ilyen séták, mint a ma délutáni. Egyetlen fájó pont volt, hogy sem a Vadasparknál, sem a Szépjuhásznénál nem tudtunk inni forralt bor, meleg teát, mert semmi nem volt nyitva.
Most pótolom, és megyek aludni. :)

2011.02.17.

A mostani éjszakám/hajnalom sem volt a legjobb. Leszámítva, hogy nagyon aranyos álmom volt....:-) De fel kellett kelnem wc-re, és megint nem bírtam visszaaludni. Mindez négy óra után volt. Gondoltam kimegyek, nézek valami filmet. Már el is helyezkedtem a kanapén, amikor felébredt a zuram. Visszaparancsolt a szobába, hogy nekem most aludnom kell. Megint beletelt egy kis időbe, mire elaludtam. Bár mondta, hogy ő elaltat, de a módszerei rajtam nem segítettek, ő bezzeg kis idő múlva újra az igazak álmát aludta. És egy rezesbandát megszégyenítő horkolába kezdett. Pedig nem is nagyon szokott horkolni. Ez az én formám.
Sokat motoszkál a fejemben, hogy vajon milyen lesz a szoptatás, tudom-e szoptatni, és ha igen, meddig. Anya azt meséli, hogy ő nem sokáig tudott bennünket....remélem ez nem örökletes. És ugye azt is tudom, hogy nem a méret a lényeg, hiába van nagy cickó, nem biztos, hogy lesz is benne elég tejci. Az aranyos álmom is ehhez kapcsolódó. Luca baba szopizott :-) Néha vannak ilyen, vagy ehhez hasonló gondolataim...tudom, hogy nem kellene, de mit tegyek...néha rámtör a para.
Nem rég olvastam egy cikket a köldökcsonk ápolásról... azt sem tudom elképzelni, hogy azzal mit fogok kezdeni. Majd kiderül, és beszámolok róla!

Ez vagyok én :-)

Mi jellemző a karakteredre?

Szeretet, odaadás és harmónia. Gyógyítás, béke, lelki képességek, türelem, boldogság. Az óceán, az alvás, a félhomály és az ég szimbolikája.

Milyen vagy, ha a kék színt szereted?

A kék személyiségek érzelmes emberek, és saját maguk körében maradnak. Hajlanak a mások iránti bizalmatlanságra, miközben alaposan figyelik őket. A halványkék az odaadás, önfeláldozás színe, és arra utal, hogy az illető szereti, ha rendben vannak a dolgok. Ahogy a kék sötétül, a személyiség egyre rapszodikusabb, depressziósabb lesz, ami az angolban a szomorú lelkiállapot kifejezésére szolgáló ’blue’ kifejezést ihlette.

A királykék szín szerelmesei vagy nagyon felszabadult, vagy nagyon mély depressziós hangulatban lehetnek. A tengerészkéket azok szeretik, akik nagyon érzelmesek, de szeretnék eltitkolni. Hajlamosak teljesen elmerülni az érzelmeikben, és szélsőséges esetekben megszállottakká válhatnak. Érzékeny emberek, akik sírnak, amikor boldogok vagy szomorúak, és mint ilyenek teljesen nyitottan fordulnak másokhoz. Könnyen fel tudják mérni bárkinek a lelkiállapotát, függetlenül attól, hogy az milyen.

A kék személyiség nem tudja elmagyarázni érzelmeinek hatósugarát, mivel azok a környezet termékei. Mások együttérzését keresve a kék személyiség nagyon lehangoló társaság tud lenni, ha azt várja, hogy érezz vele együtt, ha szomorú. Kölcsönös függőségben kívánják, hogy úgy érezz, ahogy ők. Ha túl sok kék vesz körül, óhatatlanul depresszióhoz vezet, ezért szükséges más színek jelenléte a kiegyenlítéshez.

Azt hiszem elkiabáltam...

...ezt az alvás dolgot. Az éjjel nagyon szenvedtem. Megint lefeküdtem korán, el is aludtam viszonylag könnyen. Aztán hülyeséget álmodtam, és megébredtem. Három óra múlt. Több, mint egy órát forgolódtam, próbáltam visszaaludni. Nem nagyon ment. Négy óra körül filóztam rajta, hogy most mi legyen, kimenjek-e filmet nézni, vagy próbálkozzam tovább. Ez utóbbit válaszottam, és lassan, de meghozta az eredményt. Csak az a baj, hogy akkor már nem volt sok idő reggelig, és nem is aludtam nyugodtan. Jó lenne, ha rá tudnék jönni, hogy mi lehet a baj, hogy egyszer megy az alvás, egyszer meg nem.
Tegnap ugye még azt írtam, hogy hétfőn megyek vérvételre, mára átgondoltam, hogy lehet, hogy inkább pénteken kellene, mert talán pénteken még könnyebben felkelek. Majd még holnap estig kitalálom hogy legyen.
Más történés nincs, babóca vígan ficánkol a pocakban. :) Nagyon furcsa érzés, és nagyon jó. :)

Reggeli kelés

Nem tudom mi van velem, mi van velem..... Mostanában nehezemre megy a reggeli felkelés. Pedig lefekszem időben, nem kelek fel újabban éjszakánként wc-re, ezáltal nem is kell szenvednem a visszaalvással. És mégis úgy érzem, hogy egyszerűen képtelen vagyok felkelni reggel. Pont ma reggel beszélgettük, hogy régen hogy kipattantunk az ágyból, most meg....kabaréba illő amit művelünk. De amikor olyan jó egy kicsit lustizni :) Már azon is gondolkodtam, hogy lehet, hogy ez valami belső, pszichés dolog, hogy még az utolsó pillanatokat is kiélvezzük, amíg lehet, mert a nyártól megszűnik a lusti....egy nyekkenés (na jó, kettő :) ) aztán készenlétben kell állni. Persze nagyon várom mág azt az időszakot. Néha siettetném egy kicsit az időt, de annyira mégsem, mert olyan jók ezek a napok is.
Luca baba jól elvan ott bent. Erről rendszeresen meg is nyugtat, mert box edzéseket, és meccseket tart odabent. :) De azért jó lenne látni a kis drágát. Ilyen sok idő még sosem telt el két kukkolás között. Persze ez ugyanakkor jót is jelent, mert minden rendben van, nem kell soron kívül vizsgálatra menni.
Ma reggel meglepett a főnököm...hozott nekem két és fél doboz femibiont, mert nekik már nincs rá szükségük. Csak úgy a "két szép szememért". Nem tudok én ezen az emberen sokszor kiigazodni.

Jövő hétfőn, lehet inkább most pénteken megyek a híres terheléses cukor vizsgálatra. Várom is, meg nem is. Az influenza miatt látogatási tilalom van a kórházban, úgyhogy egyedül megyek. :( Bízom benne, hogy lesz sorstárs, és nem fogok unatkozni. Vagy viszek valami könyvet, zenét. Majd meglátom.

2011.02.09.

Régen írtam, pedig múlt héten lett is volna rá időm. Otthon voltam négy napig...szabadságon, mielőtt bárki megijedni, hogy mi történt. Pedig történés az van/volt bőven.
Szóval pihentem egy kicsit. Az elmúlt hetek hoztak jót is, rosszat is egyaránt, és muszáj volt egy kicsit pihennem. Jó sokáig aludtam minden nap, és igyekeztem az otthoni teendőket is úgy beosztani, hogy ne hajtsam túl magam. Szerdán még egy kis "kirándulásra" is szert tettem, mert István Szobra ment szállítani, én meg elmentem vele "őrizni" az árut. Jó volt, sokat beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Viszont ezen a napon mindent ettem, ami csak szembe jött velem. Természetesen nem az egészséges életmód jegyében. (Mit nekem inzulinrezisztencia :) )
Sütöttem teljes kiörlésű tönköly kiflit is. Szerintem nagyon finom, de ezidáig egyedül eszegetem. Aztán a hét folyamán megsütöttem életem első dobostortáját. Persze, hogy nem a magam kedvéért. Két napig rágta a fülemet az én drága hites uram, hogy csináljak neki...pénteken délután mivel úgyis egyedül voltam otthon, nekiugrottam. Nagyon jól sikerült. :-) Igaz, hogy két napig csak nézegettük, de ennek is oka van. Még a torta készítésekor telefonáltam a "Verebes Cukrászatba", egy kis szakmai segítségért. Persze Ottó szomszédolt, de megoldottam. Na ebből a szomszédolásból lett a baj később, mert olyannyira segített az ő szomszédjának, hogy leesett a létráról. Szombat este vittem a balesetire. Hú anyám, hogy ott mi van. Kicsi váró, rengeteg ember, kevés szék és iszonyú hőség. Hosszas unszolásra István hazavitt egy bő fél óra után, kockáztatva, hogy ha megállítja a rendőr, akkor az ebédhez elfogyasztott sör miatt ejnye-bejnyét fog kapni. Azért jól esett a figyelmessége, de aggódtam érte. Elmúlt éjjel 11 mire hazaértek. Két gyönyörűséges gipszet kapott a pótapukánk. Cukkoltuk is, hogy biztos nem telik neki kesztyűre, meg hogy megirigyelte anyóst a nyáron.
Másnap Adriennék voltak számítógépet szereltetni. Mindemellett jól bekajáltunk. Kiderült, hogy a dobostortám ma a megtestesült kalóriabomba, mit bomba, már kész robbanószer-raktár. Egy szeletben (na jó, jól megtermett szeletben) 534 kcal van. És nem a cukormáz a legdurvább!! Nem baj, finom volt, de azért jó hogy elfogyott.
A héten meg már meló van. Itt van a főnököm főnöke. Eddig kétszer volt hozzá szerencsénk, összesen kb 30 percben.
Ma valami furcsa élményben volt részem. Ebéd után kb egy órával elkezdett feszülni a hasam bal oldala. Kicsit megijedtem, mert egy idő után fájt is. Aztán hirtelen megszünt, majd kb 10 perc múlva mocorgást éreztem. Úgyhogy innen kívülről úgy döntöttem, hogy biztos megfordulhatott. Nem is baj, ha kijött a kis kuckójából mert dec végétől jan végéig a méhszájamon "csücsült". Ultrahangon persze nem nagyon lehetett semmit látni az altájából. De majd most. Persze ha az érzéseim jók voltak.
Votl még egy kis fejem a falba verem érzésem is a héten. Van egy lány, akit a Jk-ról ismerek, és most levelezünk. Ő kb. két héttel későbbre van kiírva, mint én. A vicc az, hogy ugyanolyan babakocsit vettek itt Pesten, mint mi Keszthelyen. Mondjuk még így is mi jártunk anyagilag jobban, de azért dühített egy kicsit, hogy miért nem néztünk még jobban körbe. Bár akkor elmaradt volna a Keszthelyi kirándulás, és ígyis-úgyis mentünk anyuhoz is. Szóval összességében nem jártunk rosszul. Az biztos legközelebb még körül tekintőbbek leszünk.

Első félidő végetért...

Az első járgány

Nem vagyunk egyszerű esetek. Egészen Keszthelyig mentünk babakocsit nézni. Sőt, mivel ott voltunk, beleszerettünk, és az ára is kedvezőbb, mint itt Pesten, így rögtön meg is vettük. Gyönyörűséges, könnyű, és úgy tűnik, mindent tud. Remélem nem haragszanak meg, de feltettem egy képet róla.
Van hozzá hordozó is. Az is nagyon könnyű, alig 3 kg.

Orvoslátogatás

Még előtte pénteken voltam dokinál. Kiderül, hogy milyen vicces pasi. Ultrahang közben kommentálta a látottakat, és persze volt egy-két vicces megjegyzése is. A végén a bajuszkötőnél már nem bírtam tovább. Mert hogy sorra mutogatta, hogy az ott a feje, a fején mi micsoda. Aztán hogy ami a feje előtt liffeg, az nem bajuszkötő (persze mindenki tudja, hogy eddig lánynak nézték), hanem a köldökzsinór. Itt már nem bírtam magammal, és muszály volt nevetni. Természetesen ugrált a hasam, a hasamon az uhfej, és a monitoron a kép. Kellett pár másodperc, mire összeszedtem magam.
Érdekes visszagondolni, hogy egy ideje már hozzá járok, igaz kezdetben csak évente egyszer, de mennyit változik két ember kapcsolata azáltal, hogy milyen sűrűn találkoznak. Mindig körültekintően járt el, ha kérdeztem kimerítően válaszolt, de volt az a pár lépés távolság. Poén, meg lazaság semmi. Most meg itt vagyunk a félidőnél, és viccelődünk. Lehet szülésre össze is tegeződünk?

Baba-turi a szomszédban

Vasárnap délután végre sikerült meglátogatni a barátnőmet, aki történetesen anyuval majdnem szembe lakik, és nem láttam dec. eleje óta. A két gyerkőcről annyi cucca van, hogy simán nyithatna egy babaturit. Illetve Viki, ne nyissál, előbb én válogatok :-) Gyorsan el is csaptunk a baby relax fotelra, és a hordozható gyerekágyra. Ruhákat csak átfutottuk, ahhoz kellene egy nap, de legalább egy teljes délután. Mivel fenn van neki minden a padláson, így megbeszéltük, hogy majd, ha kitavaszodik, akkor visszatérünk rá. Vagyis lehet, hogy én nem, mert addigra nem tudok felmászni a padlásukra. :-)

Holnaptól elvileg lesz egy kis pihi...már vágyom rá, mert ez a hétvége is túl mozgalmas volt ahhoz, hogy pihenni tudjak.

AFP, védőnő és miegymás

Megvan az AFP eredményem. Ez az első, ami nem lett tökéletes. Volt is pánik rendesen. És mit csinál korunk kismamija, igen, megy az internetre, és megnézi, hogy mi micsoda....na ezt nem kellett volna, mert "hülye azért nem vagyok", értettem, ami le van írva. Kombinéltam is rendesen, hogy akkor most lehet, hogy kromoszóma rendellenességgel kell szembe néznünk. Márnap, persze miért is ne most, a dokim délelőtt a XVII. kerületben rendelt, vagyis rendelési idő alatt nem igazán lehet elérni. Persze, nem szülünk, nincs nagy baj, és én kibírom 2-ig. Az utolsó két órában 20 percenként vívódtam, hogy most felhívom, mert nem bírom tovább. Jelentem kibírtam, és utólag jól kiröhögtem magam. Megnyugtatott az én drága dokim, hogy ha a kombinált tesztem jó, akkor ne foglalkozzak vele, mert ez már egy elavult módszer. Nyugodt is voltam tegnapig....
Ekkor látogattam meg a "szeretett" védőnőmet. Természetesen az afp eredményen lovagolt, és elkezdett mindenféle rémtörténeteket mesélni. Meg hogy ő utána járna mindennek, de azért várjam meg a dokim véleményét. Ekkor még nem mért vérnyomást, gondoltam, na majd akkor tuti megint magas lesz, de szerencsére nem lett. Egy hétig még nem foglalkozom a dologgal, meg egyébként is azt olvastam a neten (Erika segítségével), hogy cukorbetegsére is utalhat az alacsony afp érték. Bár ami megnyugtató, a vizeletemben nincs cukor! Helyette van fehérje, amire a nagytutású nem mondott semmit, csak megkérdezte, hogy nem fáj-e valahol valami. Hiába kérdezgettem, hogy mi lehet emögött, semmit nem mondott. Kérdem én, miért nem lehet védőnőt választani?
Napok óta fáradtság gyötör. Egyszerűen nem tudom kipihenni magam. Éjszakánként gyakran fenn vagyok, és nagyon nehezen alszom vissza. Persze reggel, amikor csörög a vekker, akkor alig lehet kirobbantani az ágyból. Pedig most lenne jó kialudnom magam rendesen, mert fél év múlva nem lesz rá esélyem sem. Persze ez most nem panaszkodás, de a szomorú tények ezek.
Tegnap megnéztem, hogy hogy lesz a nyáron a záróvizsga időszak. Hááááááát, nem tudom, hogy lesz. Elvileg a június 27-i héten lesznek. Persze pontos dátum csak kb egy hónappal korábban lesz. Jó lenne tudnom, hogy vajon meddig kell jelentkezni, és hogy mi van, ha nem tudok elmenni. Férfiasan be kell vallanom, hogy ezt egy kicsit elcsesztem. De annyi zűrös dolog volt akkor körülöttem, hogy nem mertem bevállalni pluszba még a szakdoga miatti idegeskedést. Az tuti nem tett volna jót, sem nekem, sem a babának. Na mindegy, most ez van, majd eszerint fogok valamit dönteni. Meglesz most, vagy majd csak egy év múlva. Ha babóca előbb jön, akkor nincs gond, mert addigra talán magamhoz térek, ha időben érkezik, akkor ez valószínű nem fog menni....Fél év múlva kiderül. Addig is szorítok a többieknek kedden.

2011.01.17.

Még, hogy én hatottam Andira? Persze jó ezt hallani, de szerintem fordítva van...Mindenesetre én örülök, hogy folytatja a blogírást. Várjuk a bejegyzést is! :-)
A hétvége érdekesen telt. Pénteken nagy babakocsi nézésbe kezdtünk. Hát cseppet sem egyszerű dolog. Annyi mindenre kell figyelni, és szeretnénk, hogy jó, és strapabíró legyen gyermekünk első járműve. Na de tényleg annyival többet tud a drágább, vagy azoknál van már egy kis flac, vagy sznobság? Letettük a voksunkat egy bizonyos kocsi mellett, majd meglátjuk az lesz-e a végén. Mert legyen több funkciós, ne zörögjenek a kerekei, könnyű legyen, de ugyanakkor masszív is....jaj tényleg nem könnyű. Pénteken éreztem először, hogy valóban mekkora felelősséggel jár az, ha valaki gyermeket vállal. Mert nem magadról kell dönteni. Ha ez enyém lenne, belefeküdné, tolatnám magam egy kört, ki lenne próbálva, és még el is tudnám mondani, hogy mi tetszett, és mi nem.
Mostanában nem alszom túl jól. Éjszaka gyakran felébredek, és utána nem találom a helyem. Akkor pörgök-forgok, és nagy nehezen sikerül újra álomba szenderülni. Viszont ekkor már hamar jön a reggel. Végülis szoktatva vagyok a későbbiekhez. :)