Lezárult egy korszak

Végérvényesen lezárult egy korszak az életünkben. Január 30-tól ugyanis Luca megkezdte a bölcsis létét. Azt hiszem ezt ő jobban viselte, mint mi. Legfőképpen apa volt, aki nagyon szenvedett ettől, illetve szenved a mai napig is. Anyai szívemnek csak az ad megnyugvást, hogy tudom, hogy a kis drága jó helyen van. Lehet, hogy anyagilag nem ez a legolcsóbb megoldás, de az kárpótol minden kifizetett forintot, hogy olyan helyen van, ahol tényleg figyelnek rá. Zsuzsa telefonál olyanért, hogy adhat-e neki ezt, vagy azt. Amit éppen a többieknek készít, vagy ha valamiért nagyon kepesztet. Minden délután elmondja, hogy volt-e kaki, mennyit aludt, evett, ivott. Vagy volt-e valami olyan, ami korábban nem fordult elő. Kíváncsi lennék, hogy egy sima bölcsiben ezek hogy mennek. A gyerekek is befogadóak voltak Lucával, kivéve egy kislányt, aki egy kicsi nehezebben viselte, hogy a figyelem még jobban megoszlik, mint korábban. Pedig 3 éves lesz a nyáron. Első nap mondta, hogy többet ne menjen Luca, aztán a hét végére már egész nagy „haverok” lettek. Apa szerint ennek ellenére nem ő a nagy kedvenc. Ja, és a legmókásabb, hogy van két kisfiú is, és az egyik olyan csillogó szemekkel, és áhitattal nézett Lucára, hogy Zsuzsa meg is jegyezte. Szóval mindenki nagyon aranyos.

A hét számomra is érdekesen telt. Kedden elmentem bevásárolni, EGYEDÜL! Először furcsa volt, majd nagyon élveztem, hogy megnézhetek mindent, és apa nem szól, hogy ne válogassak annyit, meg nem kell figyelnem, hogy Luca mit csinál, illetve nem kell attól rettegni, hogy mikor unja el magát, és kezd visításba. Szerdán szépülni mentem. Vagyis felhasználtam a karácsonyra kapott kozmetikai kupont. Csütörtökön is szépültem, akkor a fodrászt látogattam meg, illetve elmentünk apával nekem vásárolgatni, hogy legyen mit felvennem. Pénteken pedig „manikűröshöz” mentem. A hétvégét szó szerint lustálkodással töltöttük. Jól esett, kellett is. J

Jó lett volna, ha ez a hét minél később jön el, de ennek így kellett lennie. Örülök, hogy legalább ez így megadatott nekem. Bízom benne, hogy a következő babánál már nem kell ilyen hamar munkába állnom.