Most a napokban azon fáradoztunk, hogy megalkossuk Luca első TÖKÉLETES tortájának prototípusát. A második torta már bevonatot is kapott pillecukor-fondan tekintetében. Na ez nem aratott osztatlan sikert. Így maradt a marcipán bevonat, mint olyan. Aztán egy gasztroblogot olvasgatva bukkantam rá a formix nevű bevonóra. Rögtön megörültem neki, és elkezdtem kutakodni, hogy hol is lehet ilyet beszerezni. Postán, de csak szerdánként postáznak. Persze, hogy mikor erre ráakadtam szerda este volt :( A jövő heti postázás meg bizonytalan, mint a Maszat vacsorája. Nehogy valami egyszerűen menjen.
Na a nagy gasztro-blog olvasás közben akadtam rá egy másik blogra. Egy hölgy írja, akinek 52-53 évesen agydaganatot diagnosztizáltak. Ennek két éve. Először csak beleolvastam, majd megragadott az a pozitív szemlélet, élni, mozogni akarás, ami körüllengi, hogy rabja lettem. Hihetetlen mekkora akaraterő van benne, és hogy a családja mennyire támogatja, szereti, óvja, félti. Nem beszélve arról, hogy nem nyafog, nincs betegség tudata. Mi meg...egy durvább megfázásnál is rinyálunk....Szóval megint kaptam egy "pofont", hogy tessék nem nyavalyogni, hanem tenni a dolgom.
Van még egyéb esemény is....Luca bölcsit vált. Biztos nem lesz könnyű, de ezzel a váltással időt, és pénzt sporolunk. Bízom benne, hogy nem volt rossz döntés....
Már nagyon várom a hétvégét! Megyünk anyuhoz, érik a cseresznye, és remélem a meggy is! Fúúúúúúú, sok sok gyümi!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése