Tegnap végre sikerült beszélni K.Andival. Az ő szokásos stílusában nagyon örült a hírnek. Magamban jól megmosolyogtam, hogy mennyit változott az elmúlt két évben. A mai napig a fülembe cseng, amikor bejelentette nekünk, hogy várandós. Na ő volt az a személy a környezetemben, akiről nem gondoltam volna, hogy egyhamar anyuka lesz. És tessék...Álmos elmúlt egy éves. Biztos igazi kis legényke...
Na de nem is erről akartam áradozni, hanem, hogy jó volt Andival beszélni. Tervben van egy látogatás a közlejövőben, de megvárjuk, míg Erika visszatér, visszarázódik a hétköznapokba.
Az éjszakám pocsék volt. December közepétől nem járunk táncolni. Pedig jól esett ez a fajta mozgás...a gond csak az, hogy már csak a latin táncok vannak vissza, azok pedig gyorsak. Én meg nem bírom tartani a tempót. István egyébként sem az a táncos lábú alkat, neki már korábban is voltak bizonyos táncoknál gondjai. Szóval most inkább nem járunk. Lehet, hogy ezért is aludtam rosszul, de lehet hogy nem. Mostanában viszonylag korán fekszem, 10 körül, de nem bírok tovább fenn lenni. Aztán meg éjjel 2-3 körül ki kell mennem. Még ez nem is lenne probléma, hanem a gond ott kezdődik, hogy nem tudok visszaaludni. Vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen, hosszas forgolódás árán. Mivel tegnap Bettiék nálunk aludtak, így Maszat kutyagyerek benn aludt velünk. Nála most egy ideje az a módi, hogy odafekszik a lábamhoz. Hiába próbáltam letessékelni, mire elaludtam volna visszaköltözött. Na és egy ilyen hajnal után nem könnyű felkelni. Majd a hétvégén igyekszem pihenni.
Az előbb történt valami, amire nem számítottam. Muszáj írnom róla, mert addig úgyis foglalkoztatni fog, amíg nem adom ki magamból. Az eslő sokk, hogy olvastam egy naplót, a történtetet, amely le van írva ismerem, ennek ellenére megázó volt olvasni. Miután magamhoz tértem, láttam, hogy a JK-n vár egy privát üzenet. Gondoltam gyorsan megnézem ezt is. Ott tegnap írtam egy bejegyzést, hogy most ott abbahagyom a napló írását, mert nem érzem odavalónak, és nem akarok másokat úgymond bántani azzal, hogy én a babavárásnak ennyire örülök. A levél egy olyan lánytól jött, aki régóta küzd azért, hogy babája szülessen. Leírta az érzéseit, és hogy kíváncsi rá, hogy mi történik velem. Vele már korábban az IR-es fórumon is beszéltünk, meg váltottunk pár privát üzenetet is. Meglepő volt, mert kérte, hogy ne hagyjam abba a naplót, vagy legalább néha adjak magamról életjelet. Ez azért is furcsa, mert volt egy kommentje az elején amit én bántónak érzetem. Valószínű nem annak szánta, csak én vagyok érzekenyebb mostanság.
Ennek ellenére ide fogok inkább írni, majd oda is írogatok néha-néha, meg persze olvasom a többieket.
"bejelentette hogy várandós" -nagyon szépen fogalmaztál Móni, ez a valóságban így hangzott "Bakker figyeljetek csajok, bekaptam a legyet!!"
VálaszTörlésMóni te visszahatottál rám a blogolással úgy döntöttem hogy tovább írom csak nem gerjesztem magamban a lelkiismeretfurdalást ha nem sikerül rendszeresen....
pusziiii
várjuk Lucát!