Reggeli kelés

Nem tudom mi van velem, mi van velem..... Mostanában nehezemre megy a reggeli felkelés. Pedig lefekszem időben, nem kelek fel újabban éjszakánként wc-re, ezáltal nem is kell szenvednem a visszaalvással. És mégis úgy érzem, hogy egyszerűen képtelen vagyok felkelni reggel. Pont ma reggel beszélgettük, hogy régen hogy kipattantunk az ágyból, most meg....kabaréba illő amit művelünk. De amikor olyan jó egy kicsit lustizni :) Már azon is gondolkodtam, hogy lehet, hogy ez valami belső, pszichés dolog, hogy még az utolsó pillanatokat is kiélvezzük, amíg lehet, mert a nyártól megszűnik a lusti....egy nyekkenés (na jó, kettő :) ) aztán készenlétben kell állni. Persze nagyon várom mág azt az időszakot. Néha siettetném egy kicsit az időt, de annyira mégsem, mert olyan jók ezek a napok is.
Luca baba jól elvan ott bent. Erről rendszeresen meg is nyugtat, mert box edzéseket, és meccseket tart odabent. :) De azért jó lenne látni a kis drágát. Ilyen sok idő még sosem telt el két kukkolás között. Persze ez ugyanakkor jót is jelent, mert minden rendben van, nem kell soron kívül vizsgálatra menni.
Ma reggel meglepett a főnököm...hozott nekem két és fél doboz femibiont, mert nekik már nincs rá szükségük. Csak úgy a "két szép szememért". Nem tudok én ezen az emberen sokszor kiigazodni.

Jövő hétfőn, lehet inkább most pénteken megyek a híres terheléses cukor vizsgálatra. Várom is, meg nem is. Az influenza miatt látogatási tilalom van a kórházban, úgyhogy egyedül megyek. :( Bízom benne, hogy lesz sorstárs, és nem fogok unatkozni. Vagy viszek valami könyvet, zenét. Majd meglátom.