Megvagyok...

...még, ha nem is írok minden nap :) Mert megkapom ám néha innen-onnan, hogy milyen régen írtam. Ha nem történik semmi olyan, akkor nem írok, bár most van történés, de kellett pár nap, hogy összeszedjem magam egy kicsit.
Szóval megjártam a diabetológiát. Szigorú diéta, és rendszeres, hetenkénti ellenőrzés, ami vérvételből, és doki látogatásból áll. Nem is a diéta miatt borultam ki igazán, hanem egy kedves egészségügyi dolgozó stílusán, és azon, hogy hetenet fél napot ott kell töltenem. A folyamat a következő: reggeli, majd egy óra múlva jelenés a vérvételen, kb két óra várakozás az eredményre, majd doktor néni látogatás. Persze eddigre majd tök sokan lesznek. Bejelentkezni ugye a betegfelvételen addig nem tudok a doki nénihez, amíg nincs meg az eredmény, mert előbb ugye nem tudok bemenni, hiába vagyok ott. Vagyis számításaim szerint jó, ha délre végzek. És ez így lesz minden áldott kedden. A diéta szépen megy, majd jövő héten kedden kiderül, hogy az étrendem mennyire tetszik ennek a szimpatikus néninek. Ő nem a doki néni, hanem aki a vérvételt csinálja, meg a diétás oktatást tartotta. Én csak azt remélem, hogy nem lesz belőle a munkahelyen probléma, hogy ennyit nem vagyok.
Luca vígan elvan odabenn. :) Egyre izmosabb ez a gyerek....a legújabb, és a frászt hozza rám, hogy délelőtt hiperaktív :) , délután, kora este meg szinte semmi mozgás. :(
Tegnap érdekes élményem volt a buszon, hazafelé. Egy familiárisan felülpigmentált, 10-12 év körüli gyerek az amúgy is zsúfolt buszon a hátizsákjával a hátán felpréselt az üléstámlára, ami előtt álltam. Ok egyébként sem látszik még nagyon az állapotom, meg kabátban aztán végképp nem, de úgy kiakadtam, hogy lekiabáltam a haját, hogy nem igaz, hogy nem látja mennyien vannak, és vegye már le a hátizsákját. Persze mindenki engem nézett a jelenet miatt. A bőgés szélén álltam....Még szerencse, hogy mostanában nem járok annyit tömegközlekedéssel.
Ma délután megyek védőnőhöz. Na ő a másik kedvencem. Kíváncsi leszek, hogy mit mond!
Majd beszámolok :)