2011.06.16. Meszülettem

Nem volt könnyű nap. Reggel hétkor érkeztünk a kórházba. A doktor bácsi háromnegyed nyolckor repesztett burkot. Sajnos muszáj volt, mert a terhes diabétesz miatt nem hordhattam túl a babát. A fájások lassan jöttek, így hamarosan infúzióban jött az oxitocin. Fájások lettek, tágulni viszont nem nagyon akartam. Vagyis én akartam, de a szervezetem nem így gondolta. Végül este nyolc után úgy döntöttünk, hogy itt a szenvedés vége, akkor legyen császár. Kicsit csalódott voltam, hogy nem vagyok képes rendesen megszülni a lányom. Végül a döntés jónak bizonyult. 21:12-kor megszületett az én gyönyörű kislányom. 3300 grammal, és 53 cm-rel. A doktor bácsi a műtét után bejött, és mondta, hogy semmiféleképpen nem tudtam volna természetesen megszülni, mert nem ékelődött be rendesen a fejecskéje. Az első éjszakát külön töltöttük, mert én az EDA miatt nem mozoghattam, és bizony mindketten nagyon elfáradtunk. Egy kicsit azért apa behozta őt nekem, de épp csak megsimogatni tudtam. Ez persze nagyon rossz volt, de meg kellett értenem, hogy mindkettőnk érdeke ezt kívánja. Viszont másnaptól már boldogság volt, mert azóta szinte mindig együtt vagyunk.

Az első fotó, amikor még a doktor néni vizsgálódik.Az eslő napon a csacsi takarómmal

Anya karjai közt - még kicsit sután :)

Szundi anya ágyán

Apa karjai közt