A múlt heti vihar rendesen próbára tett bennünket. Nem is maga a vihar, hanem az előtte levő csend. Eléggé fülledt volt a levegő. Luca meg nyűgös. Sehogy nem volt neki jó. Ha felvettük, akkor egy ideig megvolt, de aztán összeizzadtunk, és kezdődött minden elölről. Viszont amint elkezdett esni, fújni a mi kicsi lányunk megnyugodott. Egy kis idő múlva hamikált, ás aludt, mint a bunda. Az éjfél utáni égzengésre fel sem ébredt. Ezen csodálkoztunk, mert mi akkorát ugrottunk az ágyban, hogy csak na! Luca viszont végig aludta az egészet. Pedig már lelkiekben készültem az újabb menetre, amikor is vigasztalni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése