Jaj, nagyon sok dolog történt, amióta nem írtam. Most már kicsit bánom, hogy nem írogattam az elmúlt napokban legalább word-be. Tényleg az életem egy izgalmas részének dokumentációja veszett el. De most már ideje túllépni rajta, és folytatom az írást.
Összefoglalva: Luca szépen fejlődik továbbra is. Időm mellette egyre kevesebb, mert elég sokat van már fenn. Most azon ritka alkalmak egyike van, amikor alszik délután, és nemcsak fél órát. A kis drágának jönnek a fogacskái, és most már elég nehezen tűri. Jobb oldalon alul már érezni a kis barázdákat. Remélem, hamar kibújik, mert különben teljesen megőszülök :) Hasról hátra már forog egy ideje, a másik irányba még nem. Próbálkozik a kúszással is, de az még nem nagyon akar összejönni. Folyamatosan ülni akar. Tudom, hogy ez nem jó, de nem tudok vele mit csinálni. Ha olyanja van, nem lehet fektetni se hason, se háton, mert kikéri magának, ő ülni akar. Mert akarata az van, akár csak az apukájának. :)
Most ezt a sötét, ronda időt nagyon megszenvedjük, mert a szép őszi napokon kétszer is voltunk sétálni. Igényli is a levegőt, de ebben a ködös, szmogos, nyirkos időben semmi kedvem kimenni, és őt sem akarom nagyon kivinni. De menni kell! Bár most már csak napi egyszer.
Szerettünk volna eljárni babaúszásra. Sajnos ez sem jött össze. Először a hugyúti fertőzés miatt, aztán meg a nátha miatt. Most meg már az idő sem kedvez a dolognak. Nem baj, majd a nyáron pancsolunk a Balatonban :)
Az ősz nagy dilemmája a bölcsi-munkahely kérdés volt. Ez eldőlt, és az élet milyen furfangos...egy kolleganőm is babát vár, akinek a helyére visszavárnak. Úgyhogy nem elég, hogy visszamegyek, még új feladatokat is kapok. Ezek lesznek ám a kihívások. Még nem tudom, hogy birkózom meg lelkileg a feladattal. A minap CSAK fél órát volt idegenekkel Luca, én mégis azt figyeltem, hogy mikor hozzák a síró kicsi lányomat. De nem jött senki, és nem is sírt. Csak már mikor engem meglátott. Okos nagylány ő, csak én nem vagyok képes elfogadni, hogy mással is kell legyen. Igen ezt most itt így bevallom. Ugyanakkor meg vágyom rá, hogy apácskával most már elmenjünk egy romantikus vacsira/kései ebédre. Ez már kétszer hiúsult meg :( Na de az mégsem járja, hogy két órán keresztül azon járjon a kis buksim, hogy mi van a kicsi lánnyal. Pedig tudom, hogy jó kezekben lesz, mert a leendő keresztszülei fognak rá vigyázni, de akkor is.... Amikor a jk-s lányokkal talizunk, akkor is minden 10 percben arra gondolok, hogy mi lehet otthon.
Járunk kb havonta a messzi mamához. Most már vele is alakul a "barátság". Szegény mami nagyon el volt keseredve, mert volt idő, amikor Luca nem volt el vele. Sajnos itt jön az ki, hogy nem tudunk gyakrabban menni, mami meg már nem nagyon szeret ilyen időben utazni. Pesti mamáékról meg inkább nem írok semmit. Ha előkerülnek az elveszett bejegyzések, akkor úgyis sok minden kiderül, ha meg nem, akkor meg még úgyis lesz róluk szó.
Adriennékkel egész szorossá vált a barátság. A fiúk is nagyon jól kijönnek. Sok közös program volt az elmúlt hónapokban. Bízom benne, hogy ez a jó viszony sokáig megmarad...ha másért nem, Luca miatt :) Úgy néz ki, Erikával is sikerül helyreállítani a barátságot, ami közel egy éve hatalmas léket kapott. Sajnos a sors nagyon kegyetlen volt hozzá, és ő akkor volt a legszomorúbb, amikor nekem a legboldogabb napjaim voltak. Bízom benne, hogy tényleg túl vagyunk a nehezén :)
Végezetül: sok baba van a környezetünkben úton...:) nagy boldogság ez nekem is, mert mindegyikük megérdemli, hogy a karjában tarthassa a kis szuszogó csomagot. :) Csajok innen is üzenem, hogy vigyázzatok magatokra, és várom a beszámolókat ;)
Összefoglalva: Luca szépen fejlődik továbbra is. Időm mellette egyre kevesebb, mert elég sokat van már fenn. Most azon ritka alkalmak egyike van, amikor alszik délután, és nemcsak fél órát. A kis drágának jönnek a fogacskái, és most már elég nehezen tűri. Jobb oldalon alul már érezni a kis barázdákat. Remélem, hamar kibújik, mert különben teljesen megőszülök :) Hasról hátra már forog egy ideje, a másik irányba még nem. Próbálkozik a kúszással is, de az még nem nagyon akar összejönni. Folyamatosan ülni akar. Tudom, hogy ez nem jó, de nem tudok vele mit csinálni. Ha olyanja van, nem lehet fektetni se hason, se háton, mert kikéri magának, ő ülni akar. Mert akarata az van, akár csak az apukájának. :)
Most ezt a sötét, ronda időt nagyon megszenvedjük, mert a szép őszi napokon kétszer is voltunk sétálni. Igényli is a levegőt, de ebben a ködös, szmogos, nyirkos időben semmi kedvem kimenni, és őt sem akarom nagyon kivinni. De menni kell! Bár most már csak napi egyszer.
Szerettünk volna eljárni babaúszásra. Sajnos ez sem jött össze. Először a hugyúti fertőzés miatt, aztán meg a nátha miatt. Most meg már az idő sem kedvez a dolognak. Nem baj, majd a nyáron pancsolunk a Balatonban :)
Az ősz nagy dilemmája a bölcsi-munkahely kérdés volt. Ez eldőlt, és az élet milyen furfangos...egy kolleganőm is babát vár, akinek a helyére visszavárnak. Úgyhogy nem elég, hogy visszamegyek, még új feladatokat is kapok. Ezek lesznek ám a kihívások. Még nem tudom, hogy birkózom meg lelkileg a feladattal. A minap CSAK fél órát volt idegenekkel Luca, én mégis azt figyeltem, hogy mikor hozzák a síró kicsi lányomat. De nem jött senki, és nem is sírt. Csak már mikor engem meglátott. Okos nagylány ő, csak én nem vagyok képes elfogadni, hogy mással is kell legyen. Igen ezt most itt így bevallom. Ugyanakkor meg vágyom rá, hogy apácskával most már elmenjünk egy romantikus vacsira/kései ebédre. Ez már kétszer hiúsult meg :( Na de az mégsem járja, hogy két órán keresztül azon járjon a kis buksim, hogy mi van a kicsi lánnyal. Pedig tudom, hogy jó kezekben lesz, mert a leendő keresztszülei fognak rá vigyázni, de akkor is.... Amikor a jk-s lányokkal talizunk, akkor is minden 10 percben arra gondolok, hogy mi lehet otthon.
Járunk kb havonta a messzi mamához. Most már vele is alakul a "barátság". Szegény mami nagyon el volt keseredve, mert volt idő, amikor Luca nem volt el vele. Sajnos itt jön az ki, hogy nem tudunk gyakrabban menni, mami meg már nem nagyon szeret ilyen időben utazni. Pesti mamáékról meg inkább nem írok semmit. Ha előkerülnek az elveszett bejegyzések, akkor úgyis sok minden kiderül, ha meg nem, akkor meg még úgyis lesz róluk szó.
Adriennékkel egész szorossá vált a barátság. A fiúk is nagyon jól kijönnek. Sok közös program volt az elmúlt hónapokban. Bízom benne, hogy ez a jó viszony sokáig megmarad...ha másért nem, Luca miatt :) Úgy néz ki, Erikával is sikerül helyreállítani a barátságot, ami közel egy éve hatalmas léket kapott. Sajnos a sors nagyon kegyetlen volt hozzá, és ő akkor volt a legszomorúbb, amikor nekem a legboldogabb napjaim voltak. Bízom benne, hogy tényleg túl vagyunk a nehezén :)
Végezetül: sok baba van a környezetünkben úton...:) nagy boldogság ez nekem is, mert mindegyikük megérdemli, hogy a karjában tarthassa a kis szuszogó csomagot. :) Csajok innen is üzenem, hogy vigyázzatok magatokra, és várom a beszámolókat ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése