Mélypontok!

Ez a bejegyzés azért jött létre, hogy 1. emlékezzek rá a későbbiekben is, 2. azok akik olvasnak tanuljanak belőle. Az első és legfontosabb, hiába első babás szül valaki, higgyen a megérzéseiben, ösztöneiben. Miért írom ezt? Luca egy ideje nem nagyon akarja megenni a zöldségféléket. Eszik amennyi kell neki, de inkább a gyümölcsöket favorizálja.Abból tetemes mennyiséget elfogyaszt. Ezek után megyünk a doktor nénihez tanácsadásra, ahol kiderül, hogy Luca nem hízott eleget. Persze keresztkérdések, hogy mit mennyi eszik a gyerek. Elmondom, majd jön a konklúzió, egy ennyi idős gyereknek 150 gr készételt kell enni. Kérdem én, mi egyforma mennyiséget eszünk? A másik meg az, hogy amikor még csak szopi volt, akkor is inkább kevesebbet evett, mint a "szabvány". Persze mindezek tudatában azért én mélységes letargiába, depresszióba zuhantam, hogy milyen csapnivaló anya vagyok, hogy éheztetem a gyerekem. Hiába mondta nekem mindenki, hogy nyugi, ha éhes eszik, de én hajthatatlan voltam. Naná, hogy eljutottunk addig a pontig, hogy szinte semmit nem akart elfogadni tőlem. Teljes kétségbeesés és néhány virtuális fenékbe rúgás után úgy döntöttem a saját józan eszemre hallgatok....Köszönöm mindenkinek (elsősorban anyukámnak, és Adriennek), hogy meghallgattak, és tanácsokkal láttak el.
Hogy a történet teljes legyen, Luca rengeteget mozog! Nem áll meg két percre sem. Nem sok választja el a mászástól :) Naná, hogy lemozogja, amit megeszik!
Ami még megvisel lelkileg, pedig azt hittem, hogy már túl vagyok rajta, az az, hogy hamarosan megyünk a bölcsibe. Azt gondoltam, hogy már túl vagyok rajta, és elfogadtam a tényeket, de nem! Sajnos még mindig sokat lelkizek rajta, pedig tudom, hogy muszáj visszamennem dolgozni. Talán, ha elkezdődik jobb lesz! Addig meg elég mozgalmas napjaink lesznek. Be kellett volna már járnom januárban pá órára, de valahogy mindig volt valami mi miatt ez nem jött össze. Vagy nekünk volt valami elfoglaltság, vagy a babysittereimnek ;) Nem baj, majd behozom a lemaradást februárban!
És végül vannak jó dolgok is! Luca mindennek ellenére szépen fejlődik! Egyre ügyesebb mindenben. És, és már van fülbevalója is! Most már tényleg igazi kislány. Mert bizony volt olyan, hogy talpig rózsaszínbe öltözötten is megkérdezték, hogy fiú-e vagy lány. Most már aztán az ilyen kérdésekre ütök! :)
Megkapta a következő gyerekülését a kocsiba, és nagyon élvezi, hogy kilát az ablakon és menetirányba utazik. Mi meg örülünk az örömének. :D