Nyomorultul érzem magam

Mielőtt bárki azt gondolná, a munkahelyemen, és a családban minden rendben van. De valahogy mégsem kerek minden. Aztán a hétvégén beszélgettem a sógornőmmel, és egy kicsit elgondolkodtam dolgokon. Egyrészt családi, és családon belüli dolgokról volt szó, de mint már említettem, ott minden ok. Na meg a barátságról beszélgettünk a lánya kapcsán. Ennek ellenére elgondokodtam, hogy kik is az én barátaim....És itt jött a reccs. Biztos bennem van a hiba, de egyre inkább azt érzem, hogy bizonyos kapcsolatokért csak én teszek. Értem itt ez alatt, hogy hiába vagyunk mi barátok (?) évek óta, sőt nagyon rég óta, de ha én nem emelem fel a telefont, akkor az illető sem teszi. És itt a kérdés, vajon miért? Ennyire megváltozott az életünk? Ennyire távol kerültünk volna földrajzilag, egzisztenciálisan, akárhogyan, hogy már az sem érdekel mi van a másikkal? Persze, vannak felmentő indokok. Mert pl. Erikával most nem tartunk olyan szoros kapcsolatot, hisz őt teljes mértékben lefoglalja Bori. De ez így van rendjén. :) Megértem, és tudom, hogy ő is megértette egy évvel ezelőtt. Viszont vannak dolgok, amelyek nem adhatnak felmentést. Szóval most kicsit szomorú vagyok, vagy csalódott....de nem baj, az élet megy tovább, én meg túljutok ezen is. Napok óta rágódtam ezen, de most már jobb egy kicsit. Majd az idő mindent megold....