Élek/élünk

Jó régen nem írtam már megint. De ez az én naplóm, akkor írok, amikor kedvem, időm van. Mondjuk most sincs egyik sem..:)
Nagyon sok minden történt, amit jó lett volna leírni, de még nyilvános volt a napló, nem akartam. Persze mostanra már elfelejtettem/megszépültek. Mától viszont bezárt a bazár. Így akkor és azt írok, amit akarok. Tudom, hogy kik olvasnak, és velük mit, milyen mélységig szeretnék megosztani.
Az első és legfontosabb, ahol abbahagytam, hogy a kicsi lányom egy éves lett. A szülinapi buli nagyon jól sikerült. A torta sem lett utolsó :) (tudom, az öndícséret büdös). Magát a tortát, krémet István készítette, én csak "csomaglotam". Ez sem volt egyszerű, mert az anyag, amivel dolgoztam 20 fokon szeret lenni, akkor meg árnyékban, konyhában is 26 fok volt a minimum hőmérséklet. Ennek ellenére szuper lett. Van még maradék burkoló anyag, így majd valamikor felhasználom. Úgyis lesz egy-két szüli- és névnap augusztusban :)
A mi kis egy évesünk nagyon sok szépet kapott szülinapjára. Milyen gyorsan eltelt ez ez egy év. Azokban a napokban nagyon sokszor eszembe jutottak az egy évvel korábbi események, érzések. Olyan jók voltak. Izgalmas, félelmetes, felelősségteljes. Most meg? Vannak dolgok, amelyek már rutinból mennek, és vannak olyanok, amelyektől a mai napig megriadok. Pl. ha beteg lesz, akkor a mai napig rettegek, hogy mit hogy csináljak. Persze igyekszem ezt kifele nem mutatni. Vagy amikor nagy döntés előtt állok...ilyen a bölcsi is. Jó lesz az, ha váltunk, vajon mennyire fogja megviselni...és számos hasonló kérdés. No de nincs visszaút, felvették, megy szeptemberben...napocska csoport, óra jel :) Hogy miért óra? Az utóbbi időben minden mutatós óra előtt megáll, és ámulattal nézi, mutat rá, és boldogan mondja ti-to (magyarra fordítva: tik-tak). Nagyon édes. Nem is értem, hogy egy ilyen egyszerű dolog hogy tudja őt így ámulatban tartani. A másik nagy szerelem most a séta. Lassan csak derékszögben fogunk tudni közlekedni, mert állandóan sétálni akar. (csak az ortopéd orvos meg ne tudja) De legalább így elfárad, és alszik rendesen :) A másik újabb "tudomány" az érzelmeinek kifejezése. :) Az aranyosabb, amikor jön, bújik, szeretget, puszilgat!, viszont már ki tudja fejezni akaratát, ha kell hisztivel. Na ez utóbbi nem a kedvencünk. :) De ezen is túl leszünk.
Eddig csak Lucáról írtam, de hogy mi van velem? Visszamentem az MM-be, és bár nem tökéletesek az eredményeim, de legalább javultak a terhesség hatására. Ennek örülök, bár továbbra is adott minden, gyógyszer, diéta, mozgás. Ez utóbbival hadilábon állok, de lassan rendeződnek a napjaink, nem lesz ilyen meleg, és akkor azt is újult erővel folytatom. Igazából a vénasszonyok nyarát várom, mert akkor még meleg van, de nem ez a fullasztó hőség, és akkor több kedvem van mindenhez. Biciklizni, kirándulni.
Volt két hét bölcsiszünet, amikorra időzítettem én is a szabimat. Jó volt, bár az idő nem volt kegyes hozzánk. 4 napot voltunk Balatoton, 4 napot itthon, majd 4 napot Egerben. Ebből az időből igazán meleg, strand idő akkor volt, amikor a mi kis lakásunkban aszalódtunk itthon. Mi ez, ha nem pech. Végig aggódtunk, hogy mi lesz ha a mini-nyaralások alatt Luca beteg lesz. Erre Zamárdiból apával mentünk orvoshoz, Egerben pedig kerianyának állt be a nyaka. Luca végig jól volt :) Azért valamennyit sikerült nekem is pihenni, de azért koránt sem annyit, amennyire szükségem lett volna.

Sokk, döbb, vagy nem is tudom mi...

Most a napokban azon fáradoztunk, hogy megalkossuk Luca első TÖKÉLETES tortájának prototípusát. A második torta már bevonatot is kapott pillecukor-fondan tekintetében. Na ez nem aratott osztatlan sikert. Így maradt a marcipán bevonat, mint olyan. Aztán egy gasztroblogot olvasgatva bukkantam rá a formix nevű bevonóra. Rögtön megörültem neki, és elkezdtem kutakodni, hogy hol is lehet ilyet beszerezni. Postán, de csak szerdánként postáznak. Persze, hogy mikor erre ráakadtam szerda este volt :( A jövő heti postázás meg bizonytalan, mint a Maszat vacsorája. Nehogy valami egyszerűen menjen.
Na a nagy gasztro-blog olvasás közben akadtam rá egy másik blogra. Egy hölgy írja, akinek 52-53 évesen agydaganatot diagnosztizáltak. Ennek két éve. Először csak beleolvastam, majd megragadott az a pozitív szemlélet, élni, mozogni akarás, ami körüllengi, hogy rabja lettem. Hihetetlen mekkora akaraterő van benne, és hogy a családja mennyire támogatja, szereti, óvja, félti. Nem beszélve arról, hogy nem nyafog, nincs betegség tudata. Mi meg...egy durvább megfázásnál is rinyálunk....Szóval megint kaptam egy "pofont", hogy tessék nem nyavalyogni, hanem tenni a dolgom.
Van még egyéb esemény is....Luca bölcsit vált. Biztos nem lesz könnyű, de ezzel a váltással időt, és pénzt sporolunk. Bízom benne, hogy nem volt rossz döntés....
Már nagyon várom a hétvégét! Megyünk anyuhoz, érik a cseresznye, és remélem a meggy is! Fúúúúúúú, sok sok gyümi!!! :)

Az egyik szemem sír, a másik....

....zokog.
Nagyon rossz napjaim vannak mostanában. Valahogy nem találom a lelki békémet. Egyrészt sok a munka, és nagy az össze-visszaság. Emiatt nagyon nem érzem jól magam. Pihenni nem nagyon tudok, mert otthon is számtalan a tennivaló. Pedig nem panaszkodhatom, mert Luca átalussza az éjszakákat. Folyamatosan van mindig valami, ami kiborít. Bár az is lehet, hogy már csak azért borulok ki mindenen, mert eleve feszült vagyok.
Nagyon-nagyon rossz, mert nem ezt érdemli a családom, barátaim. :(
Aztán történnek olyan dolgok is, amelyekre azt kellene mondani, hogy hú, de jó. De ennek sem lehet örülni, mert egyeseknek ez kellemetlenséget okoz, és elrontják azt a kis jót. Miért? Mert a saját "nyomorukat" helyezik előtérbe.
Folytathatnám még a sort, de akkor estig itt keseregnék....

Zárva

Már egy ideje érett bennem, hogy zárttá teszem a blogot. Egy ideje megint nem írtam, és főként azért, mert amit szerettem volna kiírni magamból az olyan tartalommal bírt, amit nem biztos, hogy mindenkivel meg szeretném osztani. Így is volt egy eset nem olyan régen, ami arra engedett következtetni, hogy olyanok is olvassák, akikkel esetleg nem biztos, hogy megosztanék mindent. Szóval, aki szeretne a továbbiakban is olvasni, kérem, jelezze felém itt, vagy e-mailben. A hétvégén zárul Miki mókatára. :) Köszönöm a megértést!

Tényleg mozgalmas lett :) - reloaded :)

Ezt most találtam meg, valami miatt nem lett közzétéve, gondoltam, akkor most, bár tudom, így május elején nem épp időszerű :)


Pénteken este mentünk a Mikuláshoz. Ahhoz képest, hogy Luca most találkozott először vele annyira nem is volt megszeppenve tőle. Míg ugye voltak nagyobbak, akik sírtak is. Nagyon büszke vagyok a kicsikémre, hogy így bírta. Nem nyűgösködött, végig nyugodtan ült az ölemben :)
A szombat sajnos, csak félig lett csajnap. Apa hazajött este, mert úgy érzete, hogy a kis szerelme nélkül nem tud létezni. (én meg már nem is számítok :( :) ) ettől függetlenül jól telt a nap, végül kerimami is itt maradt éjszakára. Együtt aludtunk mi lányok, és volt éjszakai csevej is :) Voltunk sétálni is, ami már sötétben ért véget, így láttuk az új kőbányai díszvilágítást. Aztán volt házhoz szállított kürtőskalács is. :) Jaj, ez mekkora találmány!
Vasárnap igazából csak pihengettünk. Hétfőn pedig Mikulás járatot tettem, és bevásároltam mindenfélét a csomagokhoz. Lucának bébiételt, és játékot hozott. Volt nagy meglepődés reggel, hogy mi az a nagy piros.
Kedden ugye megjött a mikulás...volt nagy boldogság, és sok ajándék....kerimamiéktól hamika, pótpapáéktól játék, tőlünk is játék, gyümi, és bébihami...na meg sok-sok szeretet. Aztán még egy fontos dolgot hozott a Mikulás...Apa kibékült a szüleivel. Nehéz félév volt ez, remélem most már minden rendben lesz. A részleteket itt nem tagalanám, a lényeg, hogy lezárult valami!
Csütörtökön nagy kalandban volt részem. Megint mentem tanulni. Kis drágaságra kerimami vigyázott, na meg apa. Egész jól elvoltak, lévén, hogy Luca aludt egy nagyot :)
Pénteken megint csak kimenőm volt...nagyon furdalt a lelkiismeret, mert elmegyek este a céges karácsonyi vacsorára.

Május eleje

Ez nekem az utóbbi pár évben mindig nagyon nehéz időszak. Tegnap lett volna az öcsém 31 éves. Iszonyatosan hiányzik sokszor, ilyenkor meg még jobban. Nemcsak a testvérem volt, hanem a legjobb barátom is. És milyen érdekes a dolog, soha nem álmodom vele, és az éjjel megjelent álmomban. Azt gondolná az ember, hogy idővel könnyebb lesz, de nem. Mostanában egyébként is sokszor szóba jön ő is, és apu is, hogy mennyire elkényeztetnék Lucát, illetve, hogy mennyit bohóckodnának vele. Sajnos erről mindről lemarad a mi kicsi lányunk. :(
De az idei május eleje mégis más volt, mint eddig. Ez volt életem első igazi anyák napja. Persze az is nagyon jó dolog, amikor megköszönjük édesanyánknak, hogy nevelgetett bennünket, illetve a nagymamánknak, hogy felnevelte nekünk anyát, de nincs annál boldogságosabb érzés, amikor a mi gyermekünk mondja azt, hogy Boldog anyák napját! Persze Luca még nem mondja, neki apa segít, de akkor is nagyon jó érzés. Már csak az is, hogy anyukája lehetek ennek a csodálatos kis lénynek. Mert bár sokszor nem könnyű őt a helyes úton terelgetni (különben is mi a helyes út?), de akkor is nincs felemelőbb érzés annál, amikor jön, és odabújik, hangosan sikongat, amikor hazaérek, így adva tudtomra, hogy mennyire örül nekem. Nagyon sok türelem és szeretet kell ahhoz, hogy egyes napokat túléljek, de minden egyes ilyen nap megéri.
Most válságot élünk meg otthon. Óriási változások vannak a kicsi életében. Lassan egy éves lesz. Még mindig cicizik, de most már nem elég neki. Ettől zaklatott, nyűgös. Úgy tudnám legjobban leírni, ha azt mondanám, hogy olyan, mint akit megfosztottak a kedvenc elfoglaltságától. Én ettől most egy kicsit szenvedek, mert attól félek, hogy éhezik. Holott azért tudom, hogy nem, meg kap pótlást, illetve vacsit is. A reggeli cicizés meg már egy ideje csak olyan "bújjunk még össze egy kicsit, mielőtt felkelünk" jellegű volt. Ma reggel már ez sem kellett. Most kicsit (nagyon) rossz, de majd a következő napokban kiderül, hogy ezt átmeneti, vagy végleges. Nagylány lett a mi kicsikénkből :)
És milyen érdekes, tegnap két babás ismerőssel is beszélgettem erről a témáról. Más sem éli meg könnyebben.
Ha minden jól megy még egy változás lesz a kis életében. Bár nagyon szeretjük Zsuzsát, és a csanát, de ha sikerül ősztől a szomszéd bölcsibe fog járni. Egyrész anyagilag sem mindegy, másrészt pedig nem kellene kocsikázni reggel, este, mert kényelmes sétával is kb 3 perc a bölcsi. Ha nem veszik fel sem fogunk elkeseredni, mert tényleg jó helyen van :) Meg akkor a kis "pasija" is ott lenne szinte mindig vele :) Mert igen, Lucának "pasija" van :) Nem lehet elég korán kezdeni, kérem szépen!

Véget ért a húsvét :)

Közzéteszem ezt is, bár már aktualitását kezdi veszteni....de a hitelesség kedvéért......


Egyrészt semmi húsvéti hangulatom nem volt ebben a fagyos időben, másrészt meg tudtam, ha eljön a kedd, akkor valami elkezdődik. Valami izgalmas, valami régi-új. Na de csak szép sorjában.
Egyérsz, aki régebb óta olvas, az láthatja, hogy megváltozott az oldal címe. Miért volt erre szükség? Egyrészt azért mert nem kimondottan baba napló, és nem túl találó a címe, másrészt azért mert sok dolgot szerettem volna írni esetenként az érzéseimről, arról, hogy hogy élem meg az anyaságot, de mivel babanaplónak volt titulálva nem tettem meg. Most már bánom. Így címet változtattam. Nem csak Lucáról fog szólni, hanem rólam/rólunk is.
A húsvétot túl éltem/éltük. Jobb lett volna, ha a szikrázó napsütéhez plusz fokok társulnak. Itt volt a hosszú hétvége, és nem tudtunk kimozdulni a négy fal közül, mert vagy esgetett az eső, vagy a szél fújt. Luca így is meg van fázva. Nem tudom, hogy hol mikor, de rendesen tele van a nózija.  Újdonságokat most nem csinál, de lelkesen gyakorolja az eddig megszerzett tudományait. :) Tegnap este kilenc felé épp nagyokat sikongatott. Nem tudom vajon a szomszédok mit gondolhattak :)
Van egy újabb dilemmám. Május közepén a cégnél csapatépítő tréning lesz. Két napos, valahol Pest környékén. Apa mondja, hogy menjek, lenne is kedvem, de ugyanakkor félek, hogy mi lesz, mert  még olyan nem volt, hogy ennyi időt távol töltsek. Főleg nem éjszakát is. Mert azt látom a legrázósabbnak. Tudom, hogy addig van még egy bő hónap