Az első hét eseményei röviden

Nagyon jó volt hazaérkezni. Bár szerencsém volt a kórházban, nagyon jó szobatársaim voltak. Egyiküket különösen a szívembe zártam. Sajnos nekik nem kezdődött olyan boldogan a közös élet, mint az megérdemelték volna, ugyanis a baba vastagbél elzáródással született. Innen is sok sok energiát és kitartást küldök nekik!
Jó volt hazaérkezni. Arra vágytam, hogy apával és a kicsi Lucával összebújva ismerkedünk egymással. Itt volt anyukám, és a pótnagypapi is. Anyukám nagy segítség volt az első napokban anyukám. Aztán szerdán hazament, mert meg kell tanulnunk a közös létet.
A nagy parám a szopi volt. Most azt mondom, feleslegesen, de azért még mindig megfordul bennem a kisördög, hogy tudom-e rendesen táplálni a kicsikémet. Eddig igen, és azon dolgozunk, hogy így is maradjon.
Kedden itt járt a helyettes védőnéni. Nagyon tünemény. Sokat segített a tapasztalatával, és a szaktudásával. Sajnos a kórházban az volt a gond, hogy ahány műszak, annyiféle vélemény, tanács. Na kezdő anyuka, tessék ezen kiigazodni!
Csütörtökön itt járt a doktornénink is. Luca szépen fejlődik.
Épp ébredezik, és megyünk fürcsizni, úgyhogy majd egy másik alkalommal folytatom....:)