Valami megváltozott

Szombat reggel van, kis család még alszik. Én már túl vagyok egy kutyasétáltatáson. Kinn kellemesen hűvös idő van, jól esett a reggeli séta. Minden nagyon nyugodt kinn is és már bent is.
A hetünk elég nehéz volt. Történetesen kedden ugye bölcsi-nézőben voltunk. Bár senkinek nem mondtam, de nem voltak könnyűek az első percek. (Közben felkelt a család, eltelt a nap, a kicsike már alszik). Nagyon nehéz ez nekem, még akkor is, ha tudom, hogy jó helyen lesz, és tényleg muszáj visszamennem dolgozni. Lelkesen meséltem kedden, hogy szépen eszik, és szépen alszik is. Na erre a hét további részében a lánykám rácáfolt rendesen. Mert enni nem akar, max csak gyümit, főzeléket csak akkor, ha egy kis almát csempészek bele ;), naná, hogy megteszem :). Az alvást már ne is említsük. Az egy dolog, hogy éjjel kel. Máskor is volt ilyen, de bementem, vagy visszaaltattam, vagy kapott egy kicsi cicit, és utána aludt vissza. Nem így most. Volt éjjel, amikor apával felváltva altattuk-szórakoztattuk, hogy ne törjön ki égtelen sírásban. Sokat gondolkodtam, hogy mi változott, ami miatt nem akar éjjel aludni. Jön a foga? Arra kap különböző szereket, és nem az első jön, így az nem lehet. Talán a Hold állása? Na ez már sanszosabb, de az sem valószínű, mert minden hónapban van ilyen Hold-állás is. (mondjuk rosszul alvós pár nap is, de nem ennyire) Majd jött a bevillanás, hogy olvatam, hogy akkor sem alszanak jól a picik, ha túl száraz a szoba levegője. És bizony nálunk az. Most párásítok, a mosott ruhái a szobájában száradnak. Na ez sem egyszerű mutatvány, kb 9 nm-en, egy komplett babaszobában. De ezt is megoldottam, és úgy tűnik, hogy működik. Persze ezt csak egy éjszaka statisztikai adatai alapján tudom mondani, de az egy már pont eggyel több, mintha egy sem lenne. :)
És ha már így eltelt a nap, akkor a mai eseményeket is megörökítem. Már csak azért is, mert történt említésre méltó. :) Persze továbbra is az én gyermekem a tökéletes (tudom, lesz ez még így se :) ), és ezt ma ismét megerősítette. Úgy adódott, hogy le kellett menni Gödöllőre, majd onnan tovább ruccantunk a domonyi ismerősökhöz. Luca jól bírta az utat, a kocsiban evett is, mert persze ott tört rá az éhség, és hangosan jelezte, hogy ő ugyan nem vár Domonyig, most azonnal enni kér. :D A sütőtök nem kellet neki, de az alma-körte-banán turmixot megette :) Majd odaéretünk, Pista és Ildi megcsodálták, Ildi babázott is, miután befejezte az ebédet, és megetetett/megtömött engem. Leültünk a szőnyegre, beszélgettünk Luca pedig a lábunk között játszott, kúszott. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egyre hosszabb ideig van lenn a buksija, és mélyeket pislant, majd egyszer csak elaludt. A szemem könnybe lábadt, mert ilyet még nem csinált. Persze ez könnyebbség megint a szívemnek, hogy talán nem lesz baj a bölcsiben sem. A másik ami megint megerősített, hogy valahogy Luca ösztönösen érezheti, hogy ki milyen szeretettel közeledik hozzá, mert nem sírt egyiküknél sem. Pedig most találkozott velük másodszor.
Tehát összességében jó napunk volt, és az év is jól kezdődik. Remélem a folytatási is ilyen lesz. Tudom, hogy ez sokszor rajtunk múlik. ;)