Csak önmagam tudom ismételni: Én ezt az állapotot nem fogom tudni soha megszokni!!! Szörnyű, és még annál is rosszabb. De hogy érthető legyek. A héten szinte minden nap apa azzal jött haza a bölcsiből, hogy Luca összekakilta magát. Nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki, mert olvastam, hogy fozgásnál lehetséges hasmenés. Lucának meg ezerrel jönnek a fogai. Na de a csütörtöki telefon hazavágott rendesen. Először csak annyi volt, hogy Luca megint trottyolt, és hogy nyálkás a végtermék. Telefont a doktornéninek, ő normaflore-t javasolt. Meg is vettem ebédkor, majd jött az újabb telefon, hogy már hány is. Na itt kezdődött minden. Apa Lucáért, majd orvoshoz, én meg rohantam "utánuk" a munkahelyemről. Rezgett a léc rendesen, hogy most kórház, vagy sem 10 percenként kellett 20 ml teát belediktálni, ha bennmarad, akkor hurrá, ha nem, akkor irány a kórház. Az első kanyar nem volt sikeres, de nagyon nem akartam bemenni. Mondtam apának, hogy még egy próbát tegyünk, megszoptatom. Na az sikeres volt, benn maradt. De szegény kisbogár annyira le volt gyengülve, hogy még ülni sem tudott. Sőt, némán tűrte az orrszívást. Azt, amit előtte csak kiabálva tudott elviselni. Nagyon rossz volt így látni. Pénteken folytatódott a küzdelem a vírusok ellen. Látszólag minden ok volt, aztán jött a szombat hajnal. Újra lázas lett, nem ivott, nem evett. Teljes kétségbeesés közepette mentünk az ügyeletre, ahol millióan voltak. Apa telefonált a doktornéninknek, és mondta, hogy menjünk a Madarászba. Na itt kifogtunk egy doktornénit, aki nekem nem volt szimpi. Látszott rajta, hogy fogalma sincs mit tegyen. Úgy értem ezt, hogy ha nem a mi doktornénink szólt volna neki az érkezésünkről, akkor elküldött volna bennünket. Felvette Luca adatait, majd vért vettek tőle, és vizeletet próbáltak. Persze, ez utóbbi nem sikerült. Hiába itattunk, inkább kakilt, mint pisilt. Aztán apácska elunta a hiábavaló küzdelmet, és szólt ismét a dokinak, hogy akkor most döntsük el, hogy befektetnek bennünket, vagy engedjenek haza. Meglett a vérvétel eredménye, ami nem rossz, de vírusfertőzésre utal. Ott álltunk, és úgy tűnt, hogy nekünk kell azt "kérni", hogy vegyék fel kislányt kezelésre. Egyáltalán nem volt határozott a dokinéni. Végül úgy döntöttünk, hogy mivel látogatási tilalom van, és úgyis csak itatnák ott is első körben, akkor inkább hazajövünk, és ha kell visszamegyünk. Szerencsére nem kellett. Kérdezgettük, hogy mit tegyünk, hogy igyon, meg mit adjunk enni, de a segítséget inkább az ottani nővérektől kaptuk meg.
Sok tanulsága van az egész betegségnek. A legfontosabb, amit a kistesónál nem fogok elkövetni az az, hogy akármennyire is az az ajánlás, hogy 6 hónapig nem kell a babának más, csak anyatej, én bizony már akkor megtanítom inni, CUMISÜVEGBŐL! Igen abból, és bizony egy étkezést mindig lefejt tejjel kapja cumisüvegből. Most mi nagyon sokat szenvedünk Lucával, hogy igyon. Ez mind a fentiek hiánya miatt van. Szegényem meg most szenved, mert nem tudja, hogy hogy kell inni. Majd csak túl leszünk ezen is, és akkor már csak egy távoli emlék lesz ez a pár nap.
Az "új munkahelyem" jó. Szerintem, ha belejövök nagyon fogom szeretni. Változatosnak ígérkezik, és ez jó! Bár most egy kicsit meg vagyok ijedve, mert most jön a nagy ugrás, mert a héten már leszek egyedül is. Sajnálom, hogy a pénteket nem tudtam kihasználni, de ügyes nagy lány vagyok, és megoldom egyedül, illetve kérek telefonos segítséget :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése