Tegnap megkezdődött a bölcsis élet az államiban. Eddig úgy tűnik, hogy jól veszi az akadályokat Luca. A gyerekekkel elvan, a gondozó nénivel még annyira nincs nagy szerelem. De mit várhatunk egy 15 hónapostól, aki látta két órát? Viszont ma már egyedül van benn a csoportban. Apa kinn az öltözőben. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz a vége. Amitől tartok, az az ebéd. Ki van rakva a heti étlap, a reggelivel, tízóraival, uzsonnával nem lesz gond. Ott a nagy többséget meg fogja enni, vagy legalábbis eszik majd belőle. Viszont az ebéddel lesznek gondok. Mert mi ilyet, hogy kapor mártás, nem eszünk. Aztán az is lehet, hogy majd látva a többit, simán megeszik mindent, vagy legalábbis kóstolgat. Mert otthon is azt veszem észre, hogy érdekli, hogy mi mit eszünk, de egy-egy falatnál többet nem nagyon akar enni.
Ezen felül nagy izgalom van a házunk táján. Egyrészt ugye most van a terheléses cukor vizsgálat, és izgulok, hogy mi lesz a vége. Persze a héten nem biztos, hogy megtudom az eredményt, mert 11-13-ig lehet menni a leletért. Én ugye nem tudok menni, István pedig Luca miatt nem annyira mobil a héten. Azért teszek egy próbát, hogy hátha csak annak az egynek az eredményét megmondják.
Másrész meg ugye már nem sok van vissza a költözésig. A hétvégén már gőz erővel csomagolni fogunk. Kicsit, na jó, nagyon izgulok miatta, mert 4 éve sem volt egyszerű a költözés, és akkor még nem is volt ennyi cuccunk, illetve nem volt Luca és Maszat. Hogy ők hogyan fogják viselni, az rejtély! Én rosszul, azt már most tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése