Az előbb már elkezdtem egy bejegyzést, majd egy jól irányzott mozdulattal töröltem is hi-hi-hi :)
Arról elmélkedtem, hogy sok ismerőstől megkaptam, hogy miért nem szóltunk hamarabb a tesóról. Mindenkinek pedig nem szeretném a részleteket az orrára kötni. Szóval, aki közelebb áll hozzánk, neki elmondjuk a részleteket, a többiek meg elégedjenek meg a ténnyel, hogy jön a tesó, és csak most tudták meg. Végre a céges bejelentéseken is túl vagyok. Vagyis hivatalosan is tudattam mindenkivel, akivel kellett, a többiek meg majd találgatnak, hogy most akkor meghízott-e vagy terhes....
Lakás fronton is úgy tűnik, hogy rendeződik a helyzet. Már csak kettő van versenyben, mindkettő másért előnyös. Nagyon nehéz a döntés, mert nem két hétről van szó, hanem adott esetben évekről. Elvileg holnap jön egy érdeklődő, aki a mi mostani lakásunkba költözne...ő sokmindent eldönt a fenti kérdésben, ha jön, mert az ő költözésének időpontja erősen befolyásolja a mi döntésünket. Remélem, hogy hosszú távon nem fogjuk megbánni, bárhogy is alakul.
Az előbb sötét gondolatok töltötték meg a kis buksimat. Egyrészt, mert még nem tudom, hogy hogy lesz a munkakör pótlása, másrészt pedig az, hogy mi lesz a visszatérésemmel. Tudom, ezzel most nem kellene foglalakoznom, de nem tudok nem gondolni rá, ebben az amúgy is ingatag munkaügyi helyzetben. Mert ugye eddig védték a munkába álló anyukákat a gyerek 3 éves koráig, de most úgy érzem a kedves kormányunk, országunk vezetése nagy ívben tesz a népesség fenntartás/növekedés érdekében gyermekeket szülő nőkre. Na ezt nem fejtegetem tovább, mert csak felmegy a vérnyomásom, ami nem lenne jó.
Van még egy dolog, ami tegnap óta foglalkoztat. Nevet nem írok, ha olvas, úgyis tudja, hogy róla van szó...szóval tegnap beszéltem egy számomra nagyon kedves lánnyal/anyukával. Sok-sok eddig ismeretlen szituációval találkozik mostanában, és nagyon bizonytalan. Én is az voltam, és szerintem mindenki az, hasonló esetben, csak másmilyen problémákkal szembesülünk, és máshogy éljük meg. Tudom, hogy ő sokkal lelkisebb, mint pl én. Ezért, meg sokminden másért is annyira szeretnék neki segíteni, de nem tudom, hogy hogy tegyem. Röviden csak annyi, hogy ha elbizonytalanodsz, hozzám nyugodtan fordulj segítségért, igyekszem a tőlem telhető legjobban segíteni, és ne feledd, jól csinálod, higyj az öszötneidnek!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése